Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-224

'Az országgyűlés képviselőházának 224. ülése 1928 november 23-án, pénteken. 247 az időpont, amikorra a kisiparos süteményével el tud készülni. (Friedrich István: Úgy van. Ez a helyes!) Most jön Gschwindt igen t. barátom és ezt M negyedórát kéri. (Friedrieh István: Ez a helyes: háromnegyed hét.) Én elmondottam mindent, amit a dologiul tudok. Amikor egy negyedórákról van szó, nagyon nehéz azt mondani, hogy teljesen «'1 fogom találni az igazságot. De egyet még hozzá akarok tenni. Nem tudom, hogy a végrehajtási utasításokkal mennyire fogok ennek a dolognak praktice eleget tehetni, de minden technikai feltételtűzésben, amikor valamely számszerinti megállapítás van, — és az nem éppen darabszámra vonatkozik — bizonyos lalitíidöt kell engedni. A múltkor például né gyen együtt utaztunk és erről a kérdésről beszéltünk. Félkérteim társaimat, nézzük meg az órát és megállapítottuk, hogy mind a négyünk órája másképpen jár. A végrehajtási utasításokba és különösen a rendőrségnek kiadott utasításokba be kell venni azt. hogy pár percnyi pontossági latitűdöt engedjenek. Amikor itt a törvényben akár félhét, akár háromnegyedhét van előírva, ne azt csináljuk, hogy egy ember órája egyedül legyen döntő, hanem itt bizonyos ötpercnyi latitűdöt folytonosan be kell tartani. (Helyeslés.) Ha mi ezt megtesszük, — és ezt a világon minden technikai mérésnél megtesszük — akkor nézzük csak, mit jelentenek ezek az időpontok. Az egyik szélső időpont a 7 óra, a másik a 'A7. (Friedrich István: Az arany középút a legiobb!) Ezek között egy arany középút van, a 3

A<7. Ha most 5 perc ide-oda engedhető, ha a V«7-e1 fogadjuk el, akkor 5 percet hozzáadva az egyik irányban megyünk ;i 7 óra fel.'-, az órák pontatlansága által téliesen megokolt dolog; ha pedig a másik oldalon kilengünk, akkor Vi7 felé közeledünk, úgyhogy azt hiszem, hogy az arany középút a Gsehwindt-féle javaslatban fekszik. Nagyon szívesen hozzájárulok ehhez, (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) de kijelentem, hogy mivel nem érzem magam csalhatatlannak miután rámutattam minden körülményre, rámutattam arra, hogy mennyire sok minden finom nüansz van ebben a dologban, a kérdés végleges eldöntéséi a t Ház döntésére bízom. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Elnök: Az előadó úr nem kíván szólani. Szólásra joga többé senkinek vem lévén, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem. méltóztatnak-e az imént tárgyalt tör\;én> :

a vaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat akik a törvényjavaslatot általánosságban elfogadják szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség! A Ház a törvényjavaslatot általánosságban elfogadta. Mielőtt a részletekre áttérnénk, határozathozatalra bocsátom Fábián Béla képviselő úr nak a közgazdasági és munkásiigyi bizottság együttes jelentésében foglalt és általuk elfogadásra ajánlott határozati javaslatát, amelyben javasolja, hogy utasíttassák a kormány arra, hogy «a pékiparosokra a munkakezdés időpontjának áthágásával kapcsolatos büntetések amnesztia útján leendő elengedése érdekében az államfőhöz előterjesztést tegyen». (Helyeslés.) Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a határu zati javaslatot elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a határozati javaslatot elfogadta; azt tárgyalás és hozzájárulás véget! a Felsőházhoz tesszük át. (Peidl Gyula: Éljen az am nesztia! De ne csak itt! — Propper Sándor: De ne csak erre az esetre, hanem politikai téren is!) Csendet kérek. Propper képviselő urat rendreutasítom. Az elnöki kijelentéseket ne méltóztassék közbeszólásokkal zavarni. (Peidl Gyula: Kérjük az amnesztia folytatását! — Propper Sándor: Ügy van! Politikai téren! — Zaj.) Következik a törvényjavaslat részletes tárgyalása. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a törvényjavaslat címét felolvasni. Szabó Zoltán jegyző (olvassa a törvényjavaslat címét, amelyet a Ház észrevétel nélkül elfogad. Olvassa az 1. §-t.) — Fitz Arthur! Fitz Arthur: T. Ház! A törvényjav; slat hi zottsági tárgyalásánál^ voltam bátora budapestkörnyéki pékek érdekében felszólalni és indítvány alakjában kérni, hogy a budapestköruyéki pékek áruikkal a budapesti forgalombahozatal időpontját megelőzően egy órával előbb léphessék át a vámsorompót. Így a forgalombahozatal időpontja összeesnék a budapesti forgalombahozatal időpontjával. Amikor ezt az indítványt tettem, akkor meggyőződésem szerint^ nemesek a hudaoest környéki pékek érdekélten Szólottam, hanem meg vagyok róla győződve, hogy ilyen Intézkedés általában a budapesti fogyasztókö/önség érdekeit is szolgálja. Feltétlenül lehetővé kell tenni azt. hogy a régi, beoSületes hírnévnek örvendő budapcstkörnyéki kenyér a pesti pékek készítményeivel egyszerre és egyidőben jelenhessék meg a budapesti piacon. Ilyen intézkedés meggyőződésem szerint egyrészt egészséges konkurrenciál teremtene, amely lehetővé tenné azt, hogy a péksütemény minőségében esetleg javulás álljon be, másrészt pedig lehetővé tenné a szegény néposztályok részére, amely előszeretettel vásárolja a barna, úgynevezett soroksári kenyeret, hogy kenyérszük ségletét ott vásárolja, ahol éppen jól esik neki és ne legyen kénytelen a kenyeret a reggeli Órákban sietve ott megvenni, ahol ina megvásárolja. Ma az a helyzet, hogy reggel hét Órakor a budapesti vámsorompókon túl a pestkörnyéki pékek felsorakoznak szekereikkel és várják azl az időt, — a reggeli hét órát — amikor Budapest területére léphetnek s ugyanakkor, amikor a boldog pesti társaik száguldó autókkal és biciklikkel elárasztják az összes elárusító helyeket, ők kocogó lovaikkal lassan beballagnak a Garay-téri. a Teleki-léri piacra, vagy más piacokra, a szegény emberek piacára. Meg vagyok róla győződve és tudom, hogy a pesti pékek kézzel-lábbal védekeznek az ellen, hogy pestkörnyéki társaikkal egyszerre kelljen a piacon megjelenniök. fin mégis azt kérem a t. miniszter úrtól, és á t, Háztól a szabad kereskedelem és a sznbadversony nevében, hogy a pestkörnyéki pékek és a budapesti pékek egyenlő elbánás alá essenek. Kérem ezt, mert meg vagyok gvőződve róla, hogy ezek az emberek, ezek a kisiparosok ezt megérdemlik, hiszen évtizedek óta a legnagyobb becsülettel, a legnagyobb tisztességgel szolgálják ki a budapesti fogyasztóközönség érdekeit. Soha nem jutott eszükbe, hogy sztrájkkal, munkabeszüntetéssel vagy más módon és eszközökkel maguknak jogosulatlan vagy jogosnak vélt előnyöket kiverekedjenek. Ezek a pestkörnyéki pékmesterek, ha sokan vannak, akkor számuk nagysága következtében érdemlik meg azt. hogy a t. miniszter úr és a t. Ház kérésükkr komolyat) foglalkozzék; ha pedig megszámoltatván, mond ink — kevésnek találtatnak, akkor nem kell tőlük félniök a pesti pékeknek. Fgy kis egészséges konkurrencia csak arra lesz 37*