Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-224
Az országgyűlés képviselőházának 224. ülése 1928 november 23-án, pénteken. 245 Az indokolás egy másik helyén viszont a.z olvasható, hogy maguk az érdekeltek sem kérték a kihordási idő korábbra tételét, sőt ragaszkodtak ahhoz, hogy éppen úgy, mint eddig, vidéken hat órakor. a fővárosban pedig hét órakor történjék a kihordás. Én ezt az indokolást nagyon megokoltnak tartom, mert meg vagyok arról győződve, hogy a. minisztérium kellően átgondolta azt, amit ő itt indokolás formájában a Ház elé terjeszt (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Legalább igyekszik azt megcsinálni.) és ezt a két argumentumot, amelyet itt az indokolásban olvasok, igenis reális argumentumnak tartom, amely megfelel a mai viszonyoknak. De ha ez így van, akkor a kereskedelemügyi kormányzat önmagával kerül ellentétbe, amikor saját indokolása ellenére a kihordás idejét élőbbre tolja és szembekerül nemesaki indokolásával, hanem a munkaügyi hivatal szellemével is. (Egy hang a középen: Itt csak egy félóráról van szó! — Éri Márton: A pék van a közönségért, nem megfordítva!) A munkaügyi hivatal szorgalmazta, hogy a sütőiparban öt órakor kezdődjék a munkaidő. Ezt a rendszert már több állam bevezette. Mi. bár a munkaügyi hivatal egyezményeivel (szemben mindig a legnagyobb jóakarattal viseltetünk, nem fogadtuk el annak idején ezt az egyezményt, bennünket tehát ez nem köt, de azért nem vonatkoztathatjuk el magunkat, a munkaügyi hivatal szellemétől és rendelkezéseitől, hiszen ez van hivatva arrai, hogy az egész ország munkaviszonyait tanulmányozza és ennek alapján olyan rendelkezéseket létesítsen, amelyekből a dolgozó munkásságnak haszna van. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal éppúgy tisztában van azzal, mint ennek a Háznak minden egyes tagja, hogy ez a társadalom részéről áldozatot kíván, de ha ezt az áldozató! meg tudják hozni Párizsban, Hollandiában, Ausztriában és más államokban, akkor nekünk is a szociális érzés e magaslatára kell emelkednünk, nekünk is bizonyos áldozató kai kell hoznunk a munkások munkaidejének értékelési« tekintetében, s amennyire lehet, védeni koll őket az éijeli munkától. Egy hatig Q közéven: Nem éjjeli, hanem hajnali munka ez!) De különben is. a magyar kormányzat mindig megértéssel viseltetett éppen a sütőipari munkában ezekkel a szociális szenmontokkal BZemben. Hiszen 1916-ban rendelet jelent meg, amely, amint tudjuk, nem hajnali négy és öt órában, vagy pláne, hajnali három és négy órában, hanem reggel hat órában állapítja meg a sütőipari munka kezdetét. T. Ház! Konszummálva mindazt, amit elmondtam, az én felfogásom az, hogy amennyiben az érdekeltségek azon az' állásponton vannak, hogy nékik nem elég az az idő. amely ma a törvény értelmében ren del kezes ük re áll a 'i versanyag kellő feldolgozására és ezt egy óráyal meg akarják hosszabbítani, ám legyen saját akaratuk szerint, ők tudják, vájjon szükséges-e ez és amennyiben ezt kívánják. nem < zárkózhatunk el ez elől mi. akik tübbékovésbbé laikusok vagyunk. De amennyiben csak ez a szempont játszik szerepet és semmi más különös érdek és szempont, ragaszkodom ahhoz, hogv a kihordás idejét, éppúgy, mint azelőtt, vidéken hat órában, Budapesten pedig 7 órában állapítsuk meg. Ilyen értelemben a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVI. A kereskedelemügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Herrmann. Miksa kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Igazán kérnem kell szíves figyelmüket az elmondandókra, mert végeredményben itt már nem pártpolitikai kérdésről van szó, (Úgy van! Ügy van! jobbfelől.) hanem olyan kérdésiül, amelyet jóformán csak lelkiismereti felfogás szerint lehet elintézni, mert itt már olyan finom nüanszok vannak, hogy ezeket abszolút mérésekkel kontrollálni, azt hiszem, lehetetlenség volna. Méltóztassanak megengedni, hogy annak indokolásául, miért jöttem ide ezzel a törvényjavaslattal, elmondjam a kérdésnek egész hisztorikumát. Az eredeti törvényt 1923-ban hozták meg, és az abban foglalt rendelkezéseknek a megalapozása végett a kereskedelmi minisztérium annak idején mindenféle invesztigációt végzett. Órával a kezükben állottak a pékmühelyekben kiküldött tisztviselők, hogy meggyőződést szerezzenek a sütés egész lefolyásáról és legjobb meggyőződésük szerint tervezték meg az 1923. évi törvényjavaslatot. Itt mindjárt azonban rá akarok mulatni arra, hogy éppen a technikai életben a laboratóriumi kísérletek, a kicsiben végzett kísérletek és a nagyüzemi eredmények között bizony sokszor eltérések mutatkoztak. Itt azt kell konstatálni, hogy azok, akik a törvényjavaslatot eredetileg megcsinálták, teljes objektivitással jártak el, az élet azonban a meghatározott időpontokat nem tudta egészen igazolni. A törvény megalkotása után hozták Genfben azt a konvenciót, amely a munkaidőt a konvencióhoz tartozó államokban egységesen a ka i-t a szabályozni. Mi ezt a konvenciót nem fogadtuk el, mégpedig azért, mert a mi speciális viszonyaink nem egyeztek meg azokkal, amelyek inkább a nyugati államokra vonatkoztak. Azt hiszem, konstatálták, hogy mi végeredményben korábban kelő nép vagyunk és összeütközésbe kerülnénk a mindennapi élet szükségleteivel, ha ezt a konvenciót elfogadnánk és azért azt mondottuk: nem vállaljuk, de hangoztatjuk, hogy az 1923-iki törvény amúgy is már nagyon közeljár a konvenció fogalmaihoz, úgyhogy azt hiszem, a Munkaügyi Hivatalban tárgyalt ez az egész szociális kérdés ezzel elintézést nyer. Mi, amennyire lehetett, hozzájárultunk, bizonyos speciális viszonyokat azonban figyelembe kellett vennünk. Mármost mi történt az 1923. évi törvény életbeléptetése óta 1 ? Rájöttünk. lio".v különösen az az időinegállnpítás, amely csak a kovászo lást engedi meg egy órával előbb, nem felelt meg az élet követelinényeim'k. és — ezt máiigazán megállapítottnak tekinthetem — számtalan (izemben történt, hogy megcsinálták a kovászolást, a tészla erősen kelt. kezdett kifolyni a tarlókból, és ehhez a tésztához hozzányúlni senkinek nem volt szabad, (Derültség és mozgás jobbfelől és a, középen.) a dagasz tást nem volt szabad megkezdeni, mert az 1923. évi törvény ezt tiltia. Ennek természetes következménye az volt, hogy azok a pékrk. akiknél megesett, ho<>v kezdett a tészta kifolyni, azt mondták: «Ha akármit ír is elő az 1923. évi törvény, én ezt a tésztát nem engedem elremlani. hanem bizony én hozzáfogok a gyúráshoz». (Felkiáltások jobbfelől: Igaza van! — PeifU Gvula: Azt mondják a legitimisták is! — Derültség — Itothenstein Mór: Azok is gyúrnak!) Mivel pedi^ a munka további folyI tatására a kihordáshoz engedeti időig állító37
