Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-224
244 'Az országgyűlés képviselőházának 224 rengeteg intézmény. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Nálam mindenki volt! — Derültség.) Ott volt a Budapesti Kereskedelmi- és Iparkamara, tehát egy nagy testület, feliratot intézett ötezer budapesti fűszeres a félhét órai széthordás mellett, ezenkívül az öszszes kávémérők, az összes kávóháztula.jdonosok. (Gschwindt Ernő: És a Központi Tejcsarnok!) Legyen nyugodt a t, képviselő úr, a Központi Tejcsarnok sütödéjének semmi köze ehhez a kérdéshez, de az élesztőnek van köze ehhez. (Gschwindt Ernő: Van! — Derültség. — Gschwindt Ernő: A saját érdekem ellen beszélek képviselő úr! Rosszul van informálva, még ba személyeskedik is!) Ott voltak a kérelmezők közt a szállodások, vendéglősök, akik azt mondották, hogy kénytelenek azoknak a vendégeknek, akik reggel hét órakor elutaznak, öt-tíz süteményt hozatni a péktől, mert nincs fric-s sütemény reggel hét órakor. Ezek után még csak azt vagyok bátor mondani Propper t. képviselőtársamnak, aki Budapestnek legalább 400.000 koránkelőjével szemben azt mondotta, hogy nekik az mindegy, hogy félhét vagy hét, (Propper Sándor: Azt nem mondtam!) éppen a koránkelő tanulóifjúság érdekében, ha másért nem, félhétre azt a süteményt, igenis, szét kell vinni. Azt gondolom, az igen t. Képviselőház semmi másra nem lesz tekintettel, csak a közérdekre és az előttünk fekvő törvényjavaslatot a maga egészében el fogja fogadni. Elnök: Szólásra következik! Gubicza Ferenc jegyző: Nincs senki feliratkozva! Elnök: Kíván valaki szólná? (Csik József szólásra jelentkezik.) Csik képviselő urat illeti a 6zó. Csik József: T. Képviselőház! Mielőtt beszédem érdemi részére áttérnék, legyen szabad pár szóval az előttem szóló képviselőtársam szavaira reflektálnom. T. képviselőtársán) úgy a bizottságban, mint a parlament színe előtt a mellett foglalt állást, bogy a kihordás ideje felhat, illetve félhet órában állapíttassék meg. Ennek a felfogásnak indokolására felhoztam azt, hogy a közönség egy része, nevezetesen a tanuló ifjúság, a mai kihordási idő mellett nincs abban a szerencsés helyzetben, hogy friss süteményt ehessen a reggeli mellé. (Kuna P. András: A munkások is ugyanígy vannak.) Természetesen a munkásokat is beleértette ő is és beleérteim én is. A magáin résziéről érdekesnek tartom ezt a felfogást és megértem, egyet azonban nem szabad elfelednünk, houry nekünk tudniillik a munkások munkaerejének respektálása tekintetében bizonyos áldozatokat hoznunk kell. Az ideális az volna, ba az a sütemény már hat órakor az utcára kerülne, mert ebben az esetben tényleg a munkások is — már aki meg tudná fizetni él ve/bet nék, azonban nem mi, hanem már előttünk jóval többen, az egyes államok, maga a munkaügyi hivatal, sőt a magyar törvényhozás is — az 1926-os rendeletre hivatkozóin most — belátta azt, hogy a sütőipari munkásságul védeni kell az éjszakai munkától és a társadalomnak bizonyos áldozatokat kell hozni a tekintetben, hogy a munkások munkaideje megrövidíttessék és az éjjeli munka eltöröltessék. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ennélfogva le kell szögeznünk, hogy «agy szociális érdek fűződik ahhoz, hogy az éijeli munka, amennyire csak lehetsénes, restringáltassék. ülése 1928 november 23-án, péntekén. Éppen a napokban történt, hogy valaki megkért engem arra, hogy egy gyermeket helyezzenek el inasnak. A gyermek hozzátartozói arra gondoltak, hogy legcélszerűbb volna pékinasnak adni, részben azért, mert ma a pékszakma a\é}x tisztességesen dotált szakma. Legalább abból a statisztikából, amelyet a napokban olvastam, és amelyben az volt feltüntetve, hogy az újpesti báziurak legnagyobb százaléka a pékek közül kerül ki, ez tűnik ki. Ismétlem, ez a szempont az, amely arra bírta hozzátartozóit, hogy a gyermek pékinas legyen. Amikor azonban érdeklődtem az egyik fiúnevelőintézet vezetőségénél, azt a választ kaptam, hogy ne adják pékinasnak a gyermeket, mert a statisztika szerint a legnagyobb züllés a péktanoncok között fordul elő. Mi lehet ennek az oka? Semmi más, mint egyedül az, hogy ezeket a fiatal serdült gyermekeket éjjeli munkával foglalkoztatják, és már kora ifjúságukban olyan munkára kényszerítik, amelynek szinte természetes következménye lesz az a szomorú statisztika, amely az elzüllésre vonatkozóan fennáll. T. Ház! Én a magam részéről megérteni azt, hogy a kereskedelemügyi miniszter úr arra a/, álláspontra helyezkedett, hogy a munkaidőt reggel egy órával előbb kell kezdeni, természetesen előmunkálatnak minősítvén a dagasztás idejét. Hiszen a kereskedelemügyi miniszter urat, amikor ezt a felfogást magáévá tette, semmiféle antiszociális felfogás nem vezette. A kereskedelemügyi miniszter urat az a felfogás vezette, hogy a pékérdekeltségek szerint lehetetlenség az eddigi törvény szerint rendelkezésükre állott idő alatt rendesen elkészíteni a péksüteményt. Tehát a fizikai idő meghosszabbítása éppen a termelés jósága érdekében szükségessé vált. Ha e tekintetben bizonyos változás áll elő és ha a törvény oly értelemben intézkedik, hogy egy órával előbb kezdhessék meg a dagasztás munkáját, ezt megértem, mert az érdekeltség a legjobban tudja, hogy vájjon mennyi idő elégséges a nyersanyag kidolgozására. Ha az érdekeltség arra az álláspontra helyezkedik, hogy az az idő, amelyet eddig a törvény megszabott, nem elégséges, akkor nem látom akadályát annak, hogy rendesen előkészíthessék azt a süteményt, és hogy így a nagyközönség is jobb süteményben részesülhessen. De ha ez a szempont vezette csupán a kereskedelemügyi kormányzatot, akkor nem értem, miért helyezkedik arra az álláspontra, hogy a kihordás idejét is, ha nem is egy, de félórával előbbre tolja. Ennek & törvényjavaslatnak indokolása erre vonatkozólag határozottan megállapítja a következőket (olvassa): «A kész sütemény elszállításának időpontját változatlanul fenn kell tartani, mert amennyiben a dagasztás korábbi megkezdésével kapcsolatosan a kész sütemény korábbi elszállítása is lehetővé tétetnék, a mai helyzet javulása nem volna várható, mert sütőiparosaink továbbra is a mostani sietséggel dolgoznának és az elkészített sütemény egészségi szempontokból továbbra is kifogás alá esnék. Ehhez az indokhoz járul még az is, hogy a sütőiparosaink különböző tésztából többféle fehérsüteménvt állítanak elő s hogy ezek a süteményfajták nem egy időben, hanem bizonyos egymásutánban készülnek el. elszállításuk azonban egy időben történik. Az elszállítás időpontját tehát a sütemény jó minőségének biztosításán kívül az egyenlő versenyviszonyok érdekében is olyképpen kell megállapítana hogy erre az időre mindegyik iparos elkészíthesse a különböző péksüteményeket.»
