Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-224
Az országgyűlés képviselőházának 224 ülése 1928 november 23-án, pénteken. 243 nyekkel a kisiparosságot alátámasztani, hogy a gyáriparral szemben felvehesse a versenyt. (Propper Sándor: Jó! de ne a munkások bőrere!) Senki sem akarja t. képviselőtársam a munkások bőrére. (Propper Sándor: Ebben a javaslatban azt akarják!) Az nem áll, kereken tagadom! Éppen az előbb magyaráztam, hogy nem az a munkásvédelem, ha munkásvédelmi intézkedések jelszavával a munkaadókat tönkreteszem. (Propper Sándor: Azokat az még sohasem tette tönkre!) Az erős munkaadók megteremtésével közvetlenül több hasznot bájtok a munkásnak^ mintha a másik politikát folytatom. (Propper Sándor: Ez egy másik elmélet!) Éppen ez a célunk, ezt akarjuk elérni és éppen azért, mert az a célunk, hogy a kis egyedeket alátámasszuk, hogy a kisipar exisztenciáját a nagytőkével szemben biztosítsuk, a törvényjavaslatot elfogadom. Kérem azonban a miniszter urat arra, hogy a lehetőséghez képest maradjunk meg az eredeti álláspont, az eredeti törvényjavaslat mellett. Ha pedig ez nem lehetséges, akkor a miniszter úr legalább fogadja el Gschwindt Ernő t. képviselőtársam indítványát. Elnök: Szólásra következik 1 ? Gubicza Ferenc jegyző: Móser Ernő! Elnök: Nincs itt a képviselő úr. Töröljük. Ki a következő szónok? Gubicza Ferenc jegyző: Temple Rezső! Temple Rezső: T. Képviselőház! (Hall'uk! Halljuk! jqbbfelőh) Igazán nem gondoltam, hogy én még ehhez a törvényiavaslathoz hozzá fogok szólni, de Gschwindt Ernő t. képviselőtársam beszéde közben közbeszóltam és azt mondtam, hogy: ez a szocialista felfogás! Le kell szögeznem, hogy miért. Tisztelt képviselőtársam ugyanis azt mondotta, hogy Budapestnek koránkelő lakossága nem képes megfizetni a reggeli süteményt. (Peidl Gyula: Úgy van!) Engedelmet kérek, azt hiszem, szocialista képviselőtársaim nekem adnak igazat; Mmikor a bizottságban erről szó volt, én azt mondtam, hogy igenis azok, akik családosak, munkások, vagy kisiparosok, vagy hivatalnokok, mielőtt elmennek hazulról, a kávéhoz vagy feketekávéhoz, vagy rántottleveshez esznek egy darab kenyeret. Már most kérdem, hogyha mai kenyeret ehetnek tegnapi helyett, ez olyan naory dolog? Ezt nem lehet kifogásolni, mert hogy kenyeret esznek, az biztos. Nagyon sajnálom, hogy t. képviselőtársam nem volt ott a bizottsági tárgyaláson, amely bizottságnak tagja s ahol ezt a kérdést alaposan kimunkáltuk három és fél órán keresztül. (Rothenstein Mór: Az új házszabályok még nincsenek érvényben! — Br. Podmaniczky Endre: Ugyan Móric! Ez nem házszabály! — Propper Sándor: No! No! Bandi! — Br. Podmanic7ky Endre: A kifli nem házszabály! — Dcrültséa és zai.) Mikor a bizottságban az indítványt megtettem, odafordultam Frühwirth képviselőtársamhoz és kérdeztem, vaijon a kisiparosságnak van-e kifogása a félhét órai széthordás ellen, igen vaey nem. Kijelentette, hogy nincs kifogása. Engedelmet kérek, ő díszsütőmester, tehát az egyetlen itt a Képviselőházban, akinek értenie kell a sütődolgokhoz, hiszen megtisztelték őt a díszsütőmesteri címmel Azután odafordultam a szocialista képviselőtársaimhoz és mtfgkérleztem, hogy vájjon a munkásságnak van-e kifogása a félhét órai kihordás ellen. Azt mondták, hogy nincs. E^-re tettem meg az indítványt. Ezért sajnálom, hogy Gschwindt képviselőtársam nem volt ott, hiszen a kérdést akkor alaposan megtárgyaltuk. Hogy Perlaki képviselőtársamat nem tudtam meggyőzni, azt én egészen természetesnek tartom, (Perlaki György: Miért? Engem meg lehet győzni!) mert én úgy látom a helyzetet, hogyha Frühwirth képviselő úr valamire azt mondja, hogy fehér, akkor Perlaki képviselőtársam arra bizonyosan azt mondja, hogy fekete; a két álláspontot tehát egynevezőre hozni nem lehel. (Perlaki György: Tévedés! — Peidl Gyula: Pedig együtt mentik a kisipart!) Mármost térjünk át a dolog érdemére. Mi itt a lényeg? Ma reggel hat órakor leküldtern a pékhez és kaptam friss süteményt. (Peidl Gyula: Ez az igazság!) Ma a péknek öt óra előtt dagasztani, éleszteni és dolgozni nem szabad. (Rothenstein Mór: Nem volna szabad!) Nem szabad. Az új törvény értelmében a munkát egy órával előbbre teszik; akkor tehát nem tudom megérteni, hogy egy félórával később, félhétkor miért ne kaphatnék friss süteményt, ha én magam hat órakor már kaptam süteményt. Itt nem erről van szó. Itt a forgalombahozatalról van szó, amit a péknek^ megnegednek hat órakor és szó van a kiszállításról. Szó esett arról is, — azt mondották t. képviselőtársaim — hogy az egészségre ártalmas az a sütemény, amelyet gyorsan készítenek el. (Úpy van! a jobboldalon.) Tisztelt képviselőtársaim, én nem mentem nagypékhez, nem mentem kispékhez, nem mentem oly pékhez, akinek üzlethelyisége van, de elmentem a szeptemberben újonnan felállított gabona- és lisztkísérleti állomáshoz a múlt héten hat képviselőtársammal. Gazdatársaimat is felhívom erre, mert ennél szebb intézményt keveset láttam. Voltak ott németek, angolok, amerikaiak, azt hiszem, még japánok is, de magyar emberek nagyon kevesen keresték fel ezt az intézményt és ami a legjobban fáj, az az, hogy még a hivatali főnökök sem voltak még ott, hogy megnézzék ezt az intézményt. Ennél az intézménynél kataszterekre van beosztva egész Magyarroszág és amikor bejön a gabona a vidékről, azt megvizsgálják kémiailag az ott rendelkezésre álló nagyon szép laboratóriumban. Van ott malom is, amelyben próbaőrlést csinálnak, van sütöde is, amelyben próbasütést végeznek. Arra a kérdésemre, hogyan van az, hogy Bécsben, Prágában vagy Grácban sokkal jobb süteményt lehet kapni, mint Pesten, azt mondották, hogy olt minden pék féltve őrzi azt a titkot, hogyan állítja össze a különböző lisztmennyiségeket. Mint a patikában, dekaszámra állítják össze és ezért van az, hogy nekik kitűnő, elsőrendű jó süteményük van. Én a mi pékiparosainknak azt ajánlom, hogy ne ide jöjjenek deputációzni, hanem menjenek el oda és ott tanuljanak: nagyon sokat fognak tanulni. (Élénk hclj/eslés.) Itt azokról a pékekről van szó, akiknek üzletük van. Azt hiszem, ilyen pék Budapesten összesen 100—150 van. Nem értem azt az üzleti érvet, hogy eze'k rosszul járnak akkor, ha félhétkor hordják ki a süteményt, mert hiszen a nagy forgalom az, amely hozza a hasznot. Il a már félhétkor S7étviszik a sok, fűszerkeresi;e désbe, élelmiszerüzletl>o a süteményt, akkor ezzel nagy forgalmat csinálhatnának. Éppen ezért nem bírom álláspontjukat megérteni. Ezen kívül ne felejtsenek el egyet a pékek, azt, hogy ha valaki a fogyasztók közül nem kan friss süteményt reggel, azt a fogyasztót a pékek elvesztik. Ez a fogyasztó azt mondja, nem kell ilyen rossz sütemény, amilyenre a t. képviselőtársam is rámutatott. Ha jól vagyok informálva, a felhét órai széthordást kérte a Gyosz., de ezenkívül még
