Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

Àz országgyűlés képviselőházának 223. ülése l&2ê november 22-én, csütörtökön. 233 a tudomány, a technika, a kémia, amely majd változást idéz elő a mi megszokott élettartásunkban és mi kénytelenek leszünk magunkat ezeknek a változásoknak alávetni. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mert úgy-e, mégsem lehet az ősember fejével gondolkozni és ezen a téren is konzervatívnak vagy reakciósnak lenni és megmaradni akarni egy olyan állásponton, amelyet az élet túlhaladottá tesz, amelyen az élet és a fejlődés keresztülrohant; ott mi nem állhatunk meg, nekünk ezzel haladnunk és ezzel fejlődnünk kell. Én a közönség legnagyobb érdekének azt tartom, hogy bizonyos legyen a felől, hogy a süteményével, a kiflijével nem kap a házába valamilyen kórokozó bacillust (Gáspárdy Elemér : Na, szép dolog P Igen. Ezt pedig csak úgy lehet elérni, ha bizonyos a felől, hogy nem agyondolgoztatott, nem beteç pékmunkás állítja elő az ő élelmét, hanem törvényileg védett, egészséges, olyan pékmunkás, olyan sütőmunkás, aki maga is egészséges és így nem terjeszthet betegségeket. (Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem megnyugvás az, hogy én eszem ropogós kiflit, de ludom azt, hogy egy munkában elcsigázott, beteges, tüdővészes, köhögős sütőmunkás állította azt elő. Nem megnyugvás ez a közönségnek, nem jóleső érzés. Sokkal jólesőbb érzés valamit elfogyasztani, használni akkor, ha tudjuk, hogy az, aki ezt előállította, maga is védelmezve van, maga is eleget tehet az egészség követelményeinek és nem kénytelen magát túlterhelni és nem kénytelen magát agyondolgozni. S itt hivatkoznom kell arra, — hiszen én is érdeklődtem, én nem nevezun ki magam dampfliszakértőnek (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Én már az vagyok ! — Derültség.), mint az előadó úr és a miniszter úr (Folytonos derültség.), de lelkiismeretes vagyok és ha így valamihez hozzászólok, igyekszem megismerni a kérdést, — hogy én bizony szakköröktől szereztem információkat, s ezek úgy szóltak, hogy a pékipart sem hagyta érintetlenül a feilődés, sem a technikai, sem a kémiai, sem a mechanikai fejlődés és hogy a kelesztés es a tészta pihentetése vagy az ezekhez hasonló műveletek ma már korán sem bírnak azzal a jelentőséggel, mint egy korábbi fejlődési korszakban. A kelesztést ma már kémiai, mesterséges úton is elő tudják idézni és így nincs szükség arra, amit hangoztatnak, hogy a tésztát pihentetni kell, mert különben a sütemény egészségtelen és rossz. A magyar sütemény rosszabb volna, mint a külföldi ? (Perlaki György : Nagyrészben !) Én a magyar pékipar termékeivel meg vagyok elégedve és annak árán, hogy ezt a törvényjavaslatot kierőszakoljam, nem vagyok hajlandó a magyar pékipart rágalmazni, a magyar pékipart aláminősíteni. A magyar pékipar meglehetősen fejlett, a magyar pékiparnak igen kitűnő produktumai vannak. Ezt tanúsíthatják azok, akik külföldről idejönnek, de azok is, akik innen külföldre mennek. Talán némely nagyvárosban, luxushelveken a luxus sütemények jobbak, tetszetősebbek, ízletesebbek, mint a magyar köznapi sütemény, ez azonban nem lehet döntő. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Elég rossz !) Ha azonban a miniszter úr azt mondja, hogy rossz . .. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Elég sokszor rossz !) Ügy látszik, hogy a miniszter úr rossz péknél szerzi be süteményét (Derültsége, de ha valóban rosszabb a magyar péksütemény... (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Nem általában mondottam !) Azt méltóztatott mondani, hogy ez a legfőbb indok a törvényjavaslatnál. Ha ez nem áll fenn, ha nem általában rossz a péksütemény, csak sporadikusan, ami előfordul mindennél, mert mindenütt vannak jó és rossz mesterek és munkások, ha elesik ez az érv, akkor méltóztassék ezt a törvényjavaslatot visszavonni. Arra helyezték a súlyt, hogy a sütemény egészségtelen és élvezhetetlen, azért kell a munkaidőt előbbretolni és a dagasztást egyidőre kelyezni a kovászolással, hogy korábban kezdődjék a munka és megfelelő idő legyen a sütemény kidolgozására, kiformálására és kisütésére. Amennyiben a magyar sütemény átlagban rosszabb, mint a külföldi, ennek valószínűleg más okai lehetnek. Nem tudom, mi az ok, de valószínűleg olyasmi, amin ez a javaslat valóban nem fog segíteni, mert ha rosszul keverik vagy rosszul állítják elő a süteményt, ha a dagasztást rossz módszerekkel végzik és így elrontják a kitűnő magyar anyagot, - mert hiszem, egyetlen egy országnak sincsen jobb anyaga a süteményhez, mint a magyar búza — a magyar süteményt azzal, hogy egy órával korábban kezdik a dagasztást, nem fogják megjavítani. Más okok lehetnek tehát és azokat kell kifürkészni, azokon kell javítani. Gazdasági szempontból azonban föltétlenül káros ez az egész dolog. Én az iparosság sérelmét nem látom abban, ha a munka később kezdődik, mert belehelyezkedhetik egy létező helyzetbe, megszokás dolga az egész, sérelem tehát nem lehet belőle. Ellenben van sérelme a munkásnak, aki elveszti a maga törvényes védelmét, a maga jogos egészségügye terén. Ez a javaslat másrészt szaporítja a munkanélkülieket is, több lesz a munkanélküli, mint eddig volt, pedig már most is túlsók a munkanélküli. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter : Őszintén megvallom, nem tudom megérteni, miért.) Most négy : órakor kezdődik a művelet; az 1923:

XV. te. alapján re munkást állítanak be, de most sokkal hamarább fogják elvégezni a munkát, kevesebb munkás kell majd hozzá, mint amennyi az alaptörvény alapján kellett. A szakértők azt mondják, hogy megszaporodik a munkanélküliek száma. Hogy ez kívánatos volna, nem tudom, nem hiszem, hiszen a munkanélküliek mesterséges szaporítása nem kívánatos. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Ez az argumentum nem győzött meg arról, hogy több lesz a munkanélküli!) Mondják, hogy van egy szociális rendelkezése is a törvényjavaslatnak, hogy csak egy rész hívható be. Ezt egyszerűen nem fogják betartani, mint ahogy eddig nem tartották be, mert valahogy ragaszkodnak a régi állapotokhoz, a régi módszerekhez és ha nem tartották be a régi törvény rendelkezéseit, valószínű, hogy nem fogják betartani az új rendelkezéseket sem és előáll majd az a helyz« t, hogy előírói kezdődik az egész komédia. A miniszter úrnak, ha még miniszter lesz ennek a törvénynek életbelépte után is . . . (Egy hang a jobboldalon : Egyelőre legalább is!) Az sohasem biztos, ne tessék olyan biztosan mondani, mert a miniszterek máról holnapra buknak! Azt hiszem, a miniszter úr sem állítja olyan nagyon, hogy még sokáig lesz miniszter. (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Még nem gondolkoztam a problémán!) Nekem ugyan nincs kifogásom ellene, hiszen rosszabb már nem jöhet. (Derültség.) De ez nem fontos ebben a pillanatban- Ha a miniszter úr miniszter marad, még lesz alkalma — méltóztassék majd emlékezni arra, amit most mondok — a panaszok egész zuhatagát hallani (Herrmann Miksa kereskedelemügyi miniszter: Az biztos !) ez ellen az új törvényellen, amely módosítja ezt a másikat. Lesz módja a panaszokat hallani, lesz módja a panaszokat megvizsgálni s talán lesz módja arra is, hogy azt a nagyon kevés szociális tartalmat, amelyet a régi javaslat magában foglal, visszahozza,