Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1928 november 9-én, pénteken. 17 háztulajdonos-bankoknak, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik ? Szabó Zoltán jegyző : Kiss István ! Kiss István : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk t) Megnyugvással hallottam t. képviselőtársamnak szociális szempontból történt fejtegetéseit, de viszont ezek után azt vártam, hogy el méltóztatik fogadni ezt a törvényjavaslatot. Már ismételten volt szerencsém a t. Ház figyelmét felhívni a házadóval kapcsolatban a mezőgazdasági lakosok érdekeit érintő gazdasági és pénzügyi politikai részletszempontokra. így érintettem már a falusi és tanyai kis házak házadómentessége kérdését. Rámutattam már a házadó szerfelett súlyos voltára és rámutattam a házadó kivetése terén tapasztalható aránytalanságokra. Örömmel üdvözlöm a pénzügyminiszter urat abból az alkalomból, hogy az adót csökkenteni hívatott törvényjavaslatát a Ház elé hozta. Szerencsés kézzel nyúlt ezzel adórendszerünknek kimagaslóan fájó pontjához. A házadó gyökere már régi időkre, a messze múltra nyúlik vissza, részben a földadóval, részben a háztűzhelyek megadóztatásával függ össze. A XVIII. században s különösen a XIX. században hozadéki adórendszerünknek erős pillére volt ez a házadó. Pénzügyi jelentősége folytonosan nőtt azzal, hogy újabb városok keletkeztek és keletkeznek s a városok terjeszkednek. Az összes tett s rendszeren épülő — személyi adók mellett a hozadéki adókat fenntartva — magyar adóztatási rendszerünkben a házadó kivetése nem nélkülözhető. Ahol a föld hozadékát megadóztatják, ott az igazságos adóztatás elve azt kívánja, hogy a ház hozadékát is adóztassuk meg hozadéki adóval. Kern a házadó lényege a sérelmes, hanem gyakran a házadó kulcsa és annak végrehajtási módszere. Ez sokszor elkedvetleníti az adóalanyokat. Nem szabad elfeledni, hogy a háztőke a közelmúltban a legsúlyosabb korlátozásuknak volt kitéve és ez részben még ma is észlelhető. Méltányos tehát, hogy a házadókulcsot leszállítva, a házadót csökkentsük, ami — a háztöke rentabilitását emelve — az építkezési kedvet is hatványozottan fogja emelni. Az adókulcs leszállításán kívül szükségesnek tartom azt is, hogy az egyenletesebb adóelosztás erdekében különbséget tegyünk a leginkább hozadékot hozó városi bérházak, városi bérkaszárnyák es a túlnyomólag a tulajdonos által lakott falusi es tanyai házak között. Ez utóbbiak hozadéka tulajdonképpen csak képzelt hozadék, amely csak a lakás használatában jelentkezik. A kisemberek a házat tulajdonképpen nemcsak lakásul használjak, hanem gazdasági üzemül is. Igen gyakran tudjuk és látjuk, hogy nemcsak a magánerdekei játszódnak le a kisgazdánál, különösen a tanyai világban az egyszobás kicsi kis lakásokban, hanem ott van elhelyezve a termésnek is egy része. Nézzük csak a falusi helyeket. Nem lehet hasonló, sőt egyenlő elbánás alá vonni a spekulatív bérházakat, a spekulatív bérkaszárnyákat a kicsi nádfedeles, zsupjecleles tanyai házakkal. (Úgy van! Ügy van!) yiyánatosuak tartanám tehát az adókulcs leszállításán kívül a családi egyszobás falusi és kis tanyai házaknak a városi házaktól intézményesen v

?'o eltérő adóztatási technikáját. Igen nagy i^K'f kívánok helyezni az adóztatás szempontjából a házadó alapját képező házhaszonértékuék * megállapítására és ennél méltóztassék hatványozott mértékben figyelemmel lenni a nagyon 18

' egyszerű szegény embereknek az érdekeire. , |ekintettel arra, hogy a nyugateurópai állagokhoz hasonlóan a mi országunkban is abban a KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVI. helyzetben vagyunk már, hogy az adókulcsokat le tudjuk szállítani, ennek az örömömnek kifejezést adva, a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon ) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Jókay-Ihász Miklós ! Jókay-Ihász Miklós: T. Ház ! örömmel üdvözlöm a benyújtott törvényjavaslatot, amely legelső javaslata a t. pénzügyminiszter úrnak és amely második lépes azon az úton, amelyen a jelenleg együtt ülő országgyűlés elindult akkor, amikor legelső alkotásaként létrehozta az 1927 : V. tcikket, azt a törvénycikket, amely néhány legfőbb adónem mérséklése iránt intézkedik. A háború utáni időben sajnosán hozzá kellett szoknunk ahhoz, hogy az adóterhek lassan, fokoz itosan, de annál biztosabban folytonosan emelkedtek, örvendetes volt az első lépés a javulás felé, még örvendetesebb ez a második lépés. Az előttünk fekvő törvényjavaslat rövidebb az általában megszokott javaslatoknál, de annál nagyobb jelentőségű. Nagyjelentőségű azért, mert ezt a gyakorlati élet szülte. A pénzügyminiszter úr mint a gyakorlati élet embere került a miniszteri székbe és a gyakorlati élet tapasztalatait valósítja meg ezzel a rövid, kevés szóból álló, de annál alaposabb indokolással ellátott törvényjavaslattal. A háború utáni súlyos adók közt egyike volt kétségkívül a legérzékenyebbeknek éppen a házadó, mert hiszen a lakosságnak legnagyobb rétegét érintette. Érintette nemcsak a nagy háztulajdonosokat, hanem sokkal súlyosabb mértékben érintette éppen a kisebb háztulajdonosokat. A házadó súlyossága különösen azért volt érezhető, mert hiszen az az alap. amely után a házadó fizetendő volt, voltaképpen eltűnt, vagy legalább is nagymértékben megcsökkent. Akinek bérháza volt, annak az a ház alig valamit, vagy talán semmit sem jövedelmezett, aki pedig saját házában lakott, annak részére pusztán a lakást szolgáltatta, amelynek haszonértéke készpénzben kifejezve, a békebeli állapotokhoz képest semmivel sem emelkedett. Ennélfogva de facto más jövedelméből kellett a házadót megfizetnie. Ezzel szemben a ház fenntartási költségei igen nagymértékben, aránytalanul megnövekedtek. Nem a budapesti nagy háztulajdonosok érdekeiről akarok szólni, hanem éppen ellenkezőleg a kis háztulajdonosokról, mert azok érezték és azok érzik ma is legjobban a házado súlyos voltát. A háztulajdonosok legnagyobb része ugyanis falusi kisember és éppen ezért amellett, hogy nagy örömmel üdvözlöm a törvényjavaslatot, sajnálkozásomnak kell kifejezést adnom a felett, hogy a házadó kulcsának mérséklése éppen a községekben aránylag k^ebb mértékű, mint a városokban. (Jánossy Gábor : Hz igaz ! Ugy van !) Sajnálkozásomnak kell e felett kifejezést adnom, mert éppen a községek azok, amelyekben a házadó kivetése is meglehetősen aránytalan. Mint előttem szóló igen t. képviselőtársam kifejtette, nem a házadó kulcsa és nem ennek az adónak törvényszerinti magassága a főhiba, hanem nagyon gyakran a kivetésben kell a hibákat keresni. Éppen ezért üdvözölnöm kell az igen tisztelt pénzügyminiszter úrnak az indokolásban foglalt azon kijelentését is, hogy fenn ki vauja tartani elődjének azt az intézkedését, hogy falvakon a ház haszonéitékek még akkor sem emelendők, ha esetleg a bérbeadott házak utáni bérösszeg emelkednék. Nagyon helyes ez, sőt szükséges az is, hogy ezt újabb intézkedések is kövessék a pénzügyminiszter úr részéről. Ugyanis tényleg a házadó kivetésében, a kivetés végrehajtásában vaunak hibák,