Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

218 Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1928 november 22-én, csütörtökön. hajtó bizottság, amelyet ez a tanács küld ki. Ez kisebb testület, amely hét szakértő tagból áll, akik legalkalmasabbak ezeknek az ügyeknek megfelelő elintézésére. Az egyezmény kimondja azt a nagy eszmét, hogy ez az egyesülés nem tekinthet olyan szempontokra, amelyek szétválasztják az emberiséget, hanem tekintet nélkül nemzetiségi, faji, társadalmi, politikai hovatartozásra, az embert mint ilyent köteles mindig szem előtt tartani és segélyezni mindenkit, akit a véletlen a természet nagy erőivel szembehelyezett. Természetesen bizonyos financiális alapokra is van szükség ennél az eljárásnál. Az egyes tagok hozzájárulása azonban nagyon mérsékelt. A hozzájárulás bizonyos egységekben van megállapítva. Egy egység 700 svájci frákban van megállapítva és minden állam bizonyos számú egységgel járul az egyesülés alapjának kiképzéséhez, azon arány szerint, amilyen arányban járulnak hozzá az egyes államok a Nemzetek Szövetségének fenntartásához. Ezen arány szerint reánk nyolc egység jutott, tehát 8X7 — f>600 svájci frank az a teher, amely ebből a magyar államra származik. Ez a teher az eszme nagyságával arányban nem álló csekély hozzájárulás, amelyet, azt hiszem, a magyar törvényhozás szíves készséggel fog megszavazni. Egyébként pedig ez az egyesülés az eljáráshoz szükséges anyagi eszközöket egyetemes gyűjtés útján, továbbá az emberbarátok önkéntes hozzájárulása révén szerzi be. Maga az egyesülés azonban mindenütt respektálja az egyes államok szuverenitását, önállóságát, autonómiáját és mindenütt a helyi Vörös Kereszt Egylet útján dolgozik. Magát a Vörös Kereszt intézményt mélyen bevonja működése körébe és mindennapi bürokratikus teendőit is a Nemzetközi Vörös Kereszt Egylet központja látja el. Ezek után még megemlítem azt is, hogy ez az egyezmény abban is teljesen korszerű, hogy az egyes államok között az egyezmény tekintetében netán fennforgó véleményeltérések elintézésére a Nemzetközi Állandó Bíróságot jelöli ki fórum gyanánt, vagy pedig, amennyiben az államok külön választott bíróságot akarnának alkalmazni, engedélyezi azt is, hogy külön választott bíróság létesíttessék. \ Ezzel körülbelül kimerítettem ennek a szerződésnek tartalmát. Még csak azt jegyzem meg, hogy életbeléptetése ahhoz a feltételhez van kötve, hogy legalább 12 szerződő tag ratifikálja ezt az egyezményt, amely 12 tag együttesen legalább 600X700 svájci frankkal járul az egyesülés alaptőkéjének gyarapításához. Ez^ a ratifikálás már megtörtént, egyezmény tehát már életbelépett. Ennélfogva, ha mi becikkelvezzük ezt az egyezményt, olyan egyezményt cikkelyezünk be, amely már érvényben van. vagyis, nem vagyunk kitéve annak, hogy olyan egyezményt cikkelyezzünk be, amely kellőszámú ratifikálás hiányában nem lép életbe. Ezzel nagyjában és egészében ismertettem ezt a törvényjavaslatot. Végezetül éppen azért, mert itt az emberi szolidaritás nagy gondolata domborodik ki, a nemzetek összetartásának nagy kérdése léi) előtérbe, úgy érzem, hogy ebben a teremben tegnap elhangzott egyes megjegyzésekre igen rövid reflexiókat kell tennem. Tegnap ugyanis egy nemzetközi egyezmény tárgyalásakor olyan hangok hallatszottak ebben a Házban, amelyek Olaszországgal való benső barátságunk kiemelése mellett jónak látták éles hangot használni Franciaországgal szemben. A magam részéről ezt egyénileg korrigálni kívánom és azt óhajtom megjegyezni, hogy bár senki nálam jobban áthatva nincs az olasz barátság nagy értékétől, s bár, azt hiszem, senki nálam hálásabban meg nem emlékezik az olasz királyság nagy miniszterelnökének ama példaadó, nagyszerű eljárásáról, amellyel Benito Mussolini (Élénk éljenzés a jobboldalon.) volt az első felelős államférfiú, aki felelősségének teljes tudatában kijelentette, hogy a trianoni szerződés nem örökéletű, és hogy a trianoni szerződést Magyarország érdekében revideálni kell és bár én vagyok a leghálásabb a szimpátiának napról-napra megnyilvánuló azon kifejezéseivel szemben, amelyeknek csak tegnapelőtt is újabb dokumentuma volt a kezemben, Mosca egyetemi tanárnak egy kitűnő munkája, aki a magyar igazságot a maga érdeme szerint méltányolja, mindazonáltal az a nézetem, hogy bármilyen meleg barátsággal ragaszkodunk is Olaszországhoz, ez nem szolgáltathat nekünk okot arra, hogy egy másik állammal, Franciaországgal szemben, amellyel szemben szintén barátságos érzelmeket ápolunk, olyan kijelentéseket tegyünk, amelyek ezt a barátságot némileg megzavarni .ilkalmasak volnának. (Helyeslés.) Mi igenis, a francia nemzet iránt nagy tisztelettel adózunk. A francia nemzetnek a civilizáció körül óriási érdemei vannak. Nagy emberbaráti eszméket, az emberi szolidaritás nagy eszméit vér, vas és küzdelem árán vitte diadalra a francia nemzet. Ezért az egész emberiség elismeréssel tartozik neki, s közöttünk és a franciák között nincs olyan különbség, amelynek akár történelmi, akár érzelmi alapjai lennének. A magyar és a francia temperamentum között ellenkezően igen sok a hasonlatosság, igen sok közös nagy ideálunk van a franciákkal. A történelemben pedig semmiféle olyan ellentéteket felfedezni nem lehetne, amely a franciákkal szembeállítanának bennünket. Igaz, a legutóbbi időkben a francia szimpátia sajnálatosan nem volt mellettünk, hanem határozott antipátia nyilvánult meg ellenünk, de ennek nem ilyen okai vannak, hanem az a beállítás, amelyben a magyar nép mindig a franciák előtt szerepel. Az ellenséges propaganda nem az igazság értelmében ismertetett meg bennünket a franciákkal és ez az oka a francia társadalom elfogultságának. Ezzel szemben a mi feladatunk az, hogy az igazság propagandáját űzzük tovább, (Üay van! Ügy van a jobboldalon.) és úgy mutatkozzunk be a francia nemzet előtt, amint vagyunk, amilyen értéket képviselünk Európa és a világ civilizációjában. Éppen ez a belátás indította csekélységemet is arra, hogy egy munka kiadását tervezem francia és magyar nyelven, amely munka a legközelebbi jövőben meg fog jelenni, amely «Magyarország és a civilizáció» címmel ismertetni fogja Magyarországnak századokon át kifejtett tevékenységét a civilizáció terén és Magyarországot úgy akarja bemutatni elsősorban a francia társadalomnak, mint aminő valóban Magyarország a maga mivoltában, a maga valóságában, szóval az igazság propagandájával szemben. (Helyeslés a jobboldalon.) Én tehát szükségesnek láttam kijelenteni, hogy Olaszországgal szemben a legnagyobb barátsággal és legmelegebb érzéssel viseltetünk, ez azonban nem indít bennünket arra, hogy állást foglaljunk Franciaországgal szemben. Ellenkezőleg, igenis nemzeti érdekünk, hogy Franciaország előtt a magunk igaz voltában mutatkozunk be és igyekezzünk ennek