Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-223
'Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1928 november 22-én, csütörtökön. 219 a nagy nemzetnek rokonszenvét ismét megnyerni. (Helyeslés.) Mélyen t. Képviselőház! Minthogy az általam előbb ismertetett törvényjavaslat az emberi szolidaritás nagy gondolatát fejezi ki és annak kiváló megtostesítését tartalmazza, ennélfogva a legmelegebben ajánlom ezt a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben való elfogadásra. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Fitz Arthur! Fitz Arthur: T. Képviselőház! Az előadó úr kétségtelenül értékes és érdekes előadása után méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval én is ismertessem a tárgyalás alapját képező ezt a törvényjavaslatot, amely azt jelenti, hogy az 1927-ben Genfben elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezésével a Nemzetközi Segélynyújtó Egyesülés tagjává válunk. A Nemzetközi Segélynyújtó Egyesülés a súlyos elemi sorscsapásoktól sújtott országok, illetőleg népek megsegítését célozza, s amint az előadó úr is kifejtette, vallási, népi, anyanyelvi és általában politikai és társadalmi különbség nélkül egyaránt próbál segítségére sietni az arra rászorultaknak. Kétségtelen, hogy nem lehet tétlenül nézni azt, hogy egyes országok népe, sokszor anyagi erejét messze felülmúló, súlyos elemi sorscsapások következtében a biztos pusztulásba sodortassák. Általános emberi szempontok diktálják azt, hogy ilyenkor a segélyért kiáltók szava megértő szívekre találjon és a nyomorból sokszor kinyúló, segélyért kinyújtott ványnyadt, fonnyadt kezek baráti kézszorítással újra az élet lehetőségének útjára téríttessenek. Mi magyarok ezen a téren bátran elmondhatjuk, hogy a magyar nemzet minden ilyen esetben hivatása magaslatán állott és sokszor anyagi erejét messze felülmúló áldozatokkal sietett a romlásba sodortak segítségére még akkor is, amikor még semmiféle genfi vagy más egyéb egyezmény aláírása erre a magyar nemzetet nem kötelezte. Az indokolás megemlít néhány ilyen esetet, és csak megerősíteni látszik állításomat. Méltóztassék azonban megengedni, hogy egy igen érdekes tünetre hívjam fel a t. Ház figyelmét, tudniillik a legutóbbi, az 1928. évi bolgár földrengés alkalmával a magyar Vörös Keresztnek és a népjóléti minisztériumnak a földrengés károsultjainak és sebesültjeinek felsegél.yzése körül kifejtett akciójára. A népjóléti miniszter úr ez alkalommal az első segélyre az orvosok egész karát küldötte le, akik kötszerekkel és gyógyszerekkel siettek a sebesültek és betegek segítségére. A magyar Vörös Kereszt olyan nagy áldozatokat hozott és olyan nagyértékű általános gyűjtést indítványozott és hajtott végre, — ha jól tudom, a t. Ház sok tagja maga is részt vett ebben a gyűjtésben és támogatta ezt az akciót — és oly nagyarányú volt ennek a gyűjtésnek eredménye, hogy a bolgár Vörös Kereszt évi jelentését tanulmányozva, azt talál ink benne, hogy a hozott segítség arányában Magyarország az összes népek sorában az ötödik helyet foglalta el. Tekintve országunk gazdasági területének nyomorult voltát és gazdasági viszonyaink sivárságát, kétségtelenül igen nagy áldozatkészségre vall ez a tény. Ha tehát minket általános emberi szempontok is ilyen nagy áldozatkészségre tudtak indítani a nélkül, hogy a viszonosság érzete bármiképpen is inspirálta volna a magyar nemzetet, úgy érKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XVI, zem, hogy ennek a nemzetközi egyezménynek, törvényeink közé beiktatása mindenképpen kívánatos. ; A Ház minden tagja kérve kéri Istent, ne hozza Magyarországot abba a helyzetbe, hogy súlyos elemi csapások súlya alatt bármikor, bármilyen szempontból is segélyre szoruljon. Éreznünk kell azonban, hogy az aránylag kis állami hozzájárulás, amint az előadó úr is volt szíves megemlíteni, biztosíték arra, hogyha netalán — ments Isten — mégis súlyos elemi sorscsapások érnék ezt a nemzetet, wem állanánk egészen árván, magunkra hagyottan a világban, hanem a Nemzetek Szövetsége legalább ez alkalommal ennél a szomorú ténynél segítségére sietne az országnak. T. Ház! Csatlakozom az előadó úr javaslatához és kérelméhez és én is kérem a t. Házat, hogy az ennek az igazán nemes emberi érzésből fakadó egyezménynek becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatot általánosságban ós részleteiben is elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólni? (Propper Sándor szólásra jelentkezik.) A szó Propper Sándor képviselő urat illeti. Propper Sándor: T. Képviselőház! Lukács György előadó úr az előadói székből — azt hiszem, egészen szokatlanul — többrendbeli politikai, sőt külpolitikai kijelentéseket tett. Említette a Nemzetek Szövetségének politikai működését és a felett pálcát tört, azonkívül szóvátette a tegnapi ülésen itt a Házban elhangzott kijelentéseket Franciaországról, Franciaország politikájáról és Magyarországhoz való viszonyáról. Én a tegnapi kijelentéseket igazán nem tartottam szerencséseknek, sőt felháborodtam rajtuk több okból, először azért, mert külpolitikai szempontból rendkívül károsnak tartottam, másodszor azért, mert a francia nép nem azonos a francia reakciós politikusokkal. A francia nép szimpátiája, azt hiszem, nem is hiányzik Magyarország iránt és azt hiszem, hogy a magyar nép szimpátiája sem hiányzik Franciaországgal, a francia néppel szemben. Azt hiszem továbbá, hogyha a reakciós politikai módszerek itt mint akadályozók nem állanának itt közben, a francia és a magyar nép már régen megértette volna egymást. Ha az előadó úr nem tette volna szóvá, mi kerestük volna az alkalmat, hogy ezt szóvátegyük és a tegnapi, szerintem egészen intaktikús és oktalan kijelentésekkel szemben kinyilatkoztattuk volna, hogy vannak Magyarországon olyanok, akik a francia népről, a francia szellemről, a francia szabadságszeretetről, a. francia demokráciáról, arról a francia népről, amely a világot 1789 július 14-vel ajándékozta meg, másképpen vélekednek,, mint ahogy azt itt egyes meggondolatlan kijelentésok a világ elé tárták. Elnök: A képviselő ural figyelmeztetem, hogy képviselőtársával szemben nem szabad ilyes sértő kifejezést használni. Ezért rendreutasítom. (Peidl Gyula: A «meggondolatlan» szó csak nem sértő?) Propper Sándor: A sértő szándék tőlem tá vol állott, ellenben hiányoltam tegnap az elnöki beavatkozást a beszédnek ama részébe, amely nagy nemzetet sértett meg, szerintem egészen jogtalanul. Elnök: A képviselő úrnak nincs jogában az elnöki intézkedéseket kritika tárgyáva tenni. Egyébként mindenki, aki tegnap jelen volt, hallotta, hocry én a képviselő urat figyelmeztettem, hogy túllépte beszédében azt a gondolatkört, amelyen belül kellett maradnia an33
