Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-223

Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1928 november 22-én, csütörtökön. 217 politikai szempontból a két katefíória között és a legyőzöttek érdekeit nem tudja oly objektív módon mérlegelni, mint a győzők érdekeit. Ebből kifolyólag mi teljesen elégedetlenek vagyunk a Nemzetek Szövetsége Tanácsának a kisebbségek ügyében köveiét

I eljárása miatt ée az a meggyőződésünk, hogy a Nemzetek Szövetségének Tanácsa méltatlanul teljesíti, illetőleg egyáltalában nem teljesíti azt a nemes hivatását, amelyet a kisebbségi szerződések ráruháztak akkor, amidőn a Nemzetek Szövetségének Tanácsát a kisebbségek védelmével bízták meg. Hasonlóképpen teljesen elégedetlenek vagyunk a Nemzetek Szövetségének eddigi működésével a fegyverkezések korlátozása terén, mert bár a paktum 8. §-ában benne foglaltatik az a kötelezettség, hogy az feezes nemzetek és államok, amelyek benne vannak a Nemzetek Szövetségében, arányosan és egyenlően szereljenek le, csökkentsék fegyverkezésüket addig a legalacsonyabb mértékig, amely önvédelmükkel még megegyeztethető, ennek ellenére, egyetlen konkrét lépés ebben az irányban mindezideig nem történt, pedig tíz év választ ftl már bennünket a világháború bevégzésétől. A középeurópai hatalmak ma is teljesen le vannak fegyverezve, a győzők pedig ma is szabadon fegyverkeznek tovább, úgyhogy fel fegyverkezésük mérete meghaladja a világháború előtt volt felfegyverkezésük mértékét. Teljesen elégedetlenek vagyunk továbbá a Nemzetek Szövetségének működése terén azzal is, hogy a nemzetközi bíráskodás nagy eszméjét nem részesíti abban a támogatásban, amelyben azt részesíteni kötelessége volna, pedig egész létalapja a Nemzetek Szövetségének az, hogy a háborút küszöbölje ki és helyebe a nemzetközi bíráskodás útján való elintézését tegye az egyes nemzetek, az egyes államok közt fennforgó viszályoknak. Tudjuk nagyon jól, hogy a nemzetközi bíráskodás ügyéért nekünk kellett sikraszállnunk, és az egész világon nekünk kell ezen nagy eszme sampionságát magunkévá tennünk és vezető szerepet vinnünk szemben a Nemzetek Szövetségének Tanácsával, amely akkor, amidőn legyőzött érdekéről van szó, még ilyen nagy eszmék mellett sem mer a kellő bátorsággal sikraszállni. De ha egyfelől a Nemzetek Szövetségének politikai működéséről ekképpen vagyok kénytelen nyilatkozni, másfelől meg kell vallanom azt, hogy a Nemzetek Szövetségének másik működési terén folytatott munkálkodásával, tudniillik szociális téren, közegészségügyi téren, azután filantropikus téren, szóval azokon a tereken, amelyeken az emberi szolidaritás nagy eszméjét politikamentesen kell kifejezésre juttatni, ezen a téren való működésével igenis nemcsak a legnagyobb mértékben meg vagyunk elégedve, hanem kalapot kell emelni a Nemzetek Szövetségének ilyen munkálkodása előtt. (Propper Sándor: Mégsem ratifikálják a nemzetközi egyezményeket!) A munkaügy terén és a munkások viszonyainak szabályozása terén mintaszerű az eljárása és olyan egyezményeket készít elő, amelyek a. munka szabadságának és a munkásviszonyok modern és korszerű szabályozását tárják elénk. (Propper Sándor: Meg vagyunk elégedve és nem int ifikáljuk az egyezménytervezeteket. Ez a helyzet!) Jelenleg is ilyen egyezményről van szó, amely a Nemzetek Szövetségének filantropikus és szociális téren való működése körébe tartozik. Ennek az egyezménynek kezdeményezése Cippico olasz szenátortól indul ki, akinek előadását magamnak is volt szerencsém hallani az egyik Interparlamentáris konferencián, mert mielőtt a Nemzetek Szövetsége elé vitte volna ezt a kérdést« az előtt egyé!) nemzetközi értekezleteken is ismertette. Cippico olasz szenátor eszméje nagy felkarolásra talált s a Nemzetek Szövetségének Tanácsa összehívta az egyes államokat konferenciára, amelyen a múlt évben Genfben megállapítottak egy egyzményt a nemzetközi segélynyújtás tárgyában. Leszek bátor igen röviden ismertetni ezt az egyezményt, amelynek a mi hazai törvényeink közé való beiktatásáról van ezúttal szó. Mindenekelőtt ki akarom emelni, hogy ebben az egyezményben nem csupán a Nemzetek Szövetségének tagjai vehetnek részt, baneni oly nemzetek is, melyek ezidőszerinl még nem tagjai a Nemzetek Szövetségének. Nagyon helyesen van ez így, mert ahol az emberi szolidaritás nagy gondolata az irányadó, ott nem szabad különböztetést tenni az államok között abban a tekintetben, hogy már beléptek-e vagy sem, vagy hogy egyáltalán be fognak-e lépni a Nemzetek Szövetségébe vagy nem. Ami magát az egyezményt illeti, az egyesülés célja körül van írva benne. Az egyesülés célja az, hogy az emberiségei lehetőleg igyekezzék megóvni az elemi csapásoktól, illetőleg azokat a terheket, melyek az emberiség egy részére az elemi csapások folytán hárulnak, s a.mely terhek elviselésére az emberiségnek az a kis része, amelyet véletlen folytán ért ilyen nagy természeti csapás.^ önmagában nem képes, vegye le az emberiség azon kis részéről, és essza meg az általánosság, az egyetemes emberiség között. A természet nagy csapásai, nagy elementáris erői sokkal nagyobbak, semhogy azokkal az emberiségnek egy kis része meg tudna birkózni s így az emberiség szolidaritása követeli azt, hogy valamennyien vegvük ki részünket a véletlennek ama nagy csapásaiból, amelyek nem reánk, hanem az emberiség egy más részére súlyosodnak. Ennek az egyezménynek célja az, hogyha valamely népességet közvetlenül ér Ilyen nagy elemi csapás, földrengés, vagy tűzhányó kitörése, vagy óriási árvíz, vagy rettenetes tűzvész, e nagy csapások elviselését lehetőleg át vegyük az emberiség sújtott kis részéről és az egész emberiség között osszuk meg. Célja tehát, hogy első segélyt nvuj'son^ annak a lakosságnak, amely közvetlenül f érezte a termeszei nagy elemi erőinek kitörését. További célja azután: organizálni a segítés módját, hogy az ne szervezetlenül, ne kapkodva történjék, hanem bizonyos előre megállapított szisztéma szerint átgondolt módon. Harmadlagos célja is van ennek az egyezménynek, tudniillik az. hogy az emberiséget megbarátkoztnssa a szolidaritásnak azzal a gondolatával, hogy: egy mindnvájunkért é

s mindnyájan egyért, hogy egymást kötelesek vagyunk a természettel való nagy harcban segélyezni. Ez az egyesülés bizonyos szervezettel is jár s az egyezmény az egyesülésnek két szervét írja körül. Az egyik szerv ennek az egyesülésnek tanácsa, amely megint az egyenlőség elvei szerint van szabályozva, tudniillik minden nemzet, minden állam, amely tagja az egyesülésnek, egv taggal van képviselve ebben a tanácsban, az egyesülés főszoi-vében. Ez ^ a tanács két évenként fog üléseket tartani s inkább csak az elveket, a segélyezési eljárás módjainak irányait van hivatva megállapítani. A tulajdonképpeni eljáró szerv a végre-