Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-223
212 'Az országgyűlés képviselőházának 223. ülése 1928 november 22-én, csütörtökön. Griffer Miklós jegyző (olvassa a törvényjavaslat szövegét). Elnök: Vitának helye nincs, következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadói, igen vagy nem 1 ? (Igen!) A Ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasásban is elfogadja s azt tárgyalás és hozzája íulás céljából a Felsőházhoz teszi át. Napirend szerint következik a trianoni szerződés következtében megosztott önkormányzati testületek egyes vagyoni viszonyainak rendezéséről szóló törvényjavaslat, (írom. (142.) tárgyalása, . Az előadó urat illeti a szó. Krúdy Ferenc előadó: T. Ház! A trianoni béke következtében egész sereg önkormányzati testűiéi — vármegye, város és község — jutott abba a helyzetbe, hogy területüket megosztották, s a megoszlás következtében vagyonuk jelentékeny része jutott az újonnan alakult utódállamok területére, Illetőleg Csonka-Magyarország területére. Azoknak az autonóm testületeknek vagyonára nézve, amelyek egész területükben jutottak át az utódállamok kötelékébe, a trianoni szerződés 191. §-a rendelkezik, amennyiben azt mondja, hogy a volt monarchia tartományai önkormányzati testületeinek vagyona minden fizetés és kártérítés nélkül megy át az utódállamok tulajdonába. Ez a csoport tehát elintézést nyert. Elintézetlen maradt azonban a második kategória, vagyis azoknak az önkormányzati testületeknek vagyona, amely testületek a határmegvonás által szétdarabolhattak, s ezt a kérdést je.ui. gazdasági és adminisztrációs érdekből rendezni kellett. A trianoni szerződés 256. §-a akként rendelkezik, bogy mindazon közösségek és erkölcsi testületek vagyonára nézve, amelyeknek működési területe a megosztott egész állami területre, illetőleg annak egy darabjára terjedt ki, az utódállamok és Magyarország között egyezmények létesítendők. Ezek a tárgyalások utóbb eredményre is vezettek, amennyiben a Csehszlovákiával megkezdett tárgyalások során elvi megállapodásokra jutottunk. A Romániával felvett tárgyalás már egyezményhez vezetett, amely a következő tartalommal zárul: Adatgyűjtés alapján megállapítandó a trianoni batár megvonásával érintett és szétdarabolt autonóm testületnek a megosztás előtti egész vagyona az 191S. évi október hó 31-iki állapot szerint, s ennek összes értékél fel kell becsülni az egyezmény végrehajtásának időpontjában érvényes értékük szerint. Az így megállapított vagyonállag azután megosztandó az utódállamok részére jutott, valamint a Csonka-Magyarországban maradt területrész, illetőleg autonóm testület között abban az arányban, ahogyan a két megosztott területrész 1914. évi adója az egész osztatlan autonóm terület 1914. évi összes adójához aránylik. Kimondotta az egyezmény azt is, hogy a fizetésköteles fél nem e két, quasi egymással szemben álló autonóm test íilel, hanem a két szerződő fél, vagyis az államok. Ennek az egyezménynek végrehajtás.) részletes adatgyűjtési, felbecslést igényelt, ezért a m. kir. kormány minisztertanáesi határozatával kormánybiztoshelyettest küldött ki és helyi becslő-bizottságokat állított fel azért, bogy ennek az egyezménynek végrehajtásáról kellő feltételek mellett gondoskodhassék. Egyúttal irányelvül tűzte ki azt. hogy a kárpótlandó magyar autonom testületek érdekeit és kívánságait lehetőleg arányosan fogja teljesíteni. Itt két út állott a m. kir. belügyi kormány előtt. Miután az elszámolás és becslés eredményeként jelentkeztek bőven olyan törvényhatósági közületek, amelyeknek jelentékeny fizetést, kárpótlást kellett volna teljesíteniük, — ilyen volt például Békés vármegye 4f) millió. Gyula város 75 millió, Battonya község 1(55 millió papírkoronával — ezeknek jelentékeny összegeket kellett volna így fizetniök, a m. kir. kormány tehát vagy a szerint cselekedhetett, hogy ezeket fizetésre kötelezi és még tovább sújtja az amúgy is jelentékeny hátrányba jutott autonóm közületeket, vagy pedig akként rendelkezhetett, hogy az autonómtestületek ekként kielégítésre váró kívánságait bizonyos tekintetekben lecsökkenti azért, hogy ezeket a kártérítési kötelezettségeket megállapítani ne kelljen. A m. kir. kormány az utóbbit választotta. Ezt kellett választania máresak azért is, mert hiszen a későbbi tárgyalások eredménye, vagyis az a vagyonátlag még nem bontakozott ki teljes mérvben, amely felett a m. kir. kormány a későbbiekben diszponálhatott ós mert egyes vagyonrészeket a racionális gazdálkodás elvei szerint való kezelés olyan állapotba hozott, hogy a vagyonrészek jövedelméből i* kilátás volt arra, hogy egyes autonóm közületeket még további javadalmakban, igényeik további kielégítésében lehet részesíteni. A Romániával kötött egyezmény a következő eredménnyel zárult. A magyar igények Romániával szemben 30 milliárd papírkoronában állapíttattak meg, amelyből Románia 15 milliard papírkoronát készpénzben fizet ki, 15 milliárd koronát pedig jelentékeny részben az orosi, körülbelül 40Ü0 holdas birtok átengedésével, azonkívül más egyéb értékeknek, papíroknak és követeléseknek átengedésével. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) A Jugoszláviával való megegyezés nem a kölcsönös kiegyenlítés alapgondolatán nyugodott, hanem egyszerűen megállapította azt, hogy mindkét államnak, mint szerződő félnek birtokába kerülnek azok az ingatlan területek és más egyéb értékben felvett ingóságok, amelyek az illető állam területén vannak. A Jugoszláviával kötött egyezmény végrehajtására nézve is a m. kir. kormánynak a helyes gazdaságosság és adminisztrációs elv keresztülvitele érdekebei] ugyanazokat az elveket és megosztási kulcsokat kellett alkalmaznia, amely kulcsot éppen az 1914-es adószámítás a román egyezmény végrehajtásánál alapul vett. Hogy az egyezmény végrehajtása során a helyes adminisztrációs és gazdasági elvek végrehajtassanak és biztosíttassanak, központi kezelésbe kellett venni az átengedett ingatlanokat. E célra a m. kir. belügyminiszter úr egy intézőbizottságot szervezett a belügyminisztérium kebelében, elég kis számú és csekély adminisztrációs felszereléssel azért, mert a gyors beavatkozást, a legsürgősebb levelezést és egyéb, a gazdasági viszonyok rendezéséből előállott sürgősebb intézkedéseket helyesen ez a szerv tudta megtenni. Az egyezmények végrehajtása következtében tehát ez a helyzet állott elő. I A Cseh-Szlovák viszonylatban való tárgyalások kedvező kilátást nyújtanak arra, hogy ugyancsak lehetséges lesz az autonom testületek vagyoni viszonyainak megvédése érdekében szerződéseket kötnünk, azonban ezek még csak a tárgyalás stádiumában vannak és csak a megkötött egyezmények végrehajtása során le-
