Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-216

12 Az országgyűlés képviselőházának 276. ülése 1928 november 9-én, pénteken. adóalanyok érdeke ez, hanem az államnak, az egész országnak, az egész gazdasági életnek is érdeke. Hát odáig jutottunk, hogy nekünk még az oroszoktól is tanulnunk kell ! Bud János t. volt pénzügyminiszter úrtól nem tanulhattunk eleget: tőle csak az adósróf tanult eleget. Koncepciókat várunk az új pénzügyminiszter úrtól. Agrár ország vagyunk s mégis azt kell látnunk, hogy a jószágnak nincs meg a kellő értéke (Úgy van ! balfetőL), túlnehéz az értékesítés, hogy szégyenszemre éveken keresztül kénytelenek voltunk behozni vajat, sőt korpát is. (Jánossy Gábor: Igaz!) Iparunk is van, illetőleg volna, fejlett. Ezer és ezer derék kisiparos él és dolgoznék ebben az országban ; ezer és ezer munkáskar szintén, de jelenleg munkanólkül vár, hogy neki munkaalkalmat adjanak. A magyar iparnak olyan produktumai vannak, hogy az egész világot csodálatba ejthetik. És mégis mit látunk ? A magyar hétnek bennünket eltöltő, minden büszkesége és minden lendítő ereje ellenére nyersterményeket visznek külföldre és visszahozzák ide mint készárut. Ez rontja valutánkat és munka nélkül hagy ezer és ezer munkáskezet. Kit tegyek én ezért felelőssé, t. Képviselőház ? Természetes, hogy ez az általános gazdasági helyzetnek is következménye, de az általános gazdasági helyzet irányításával és orvoslásának módszereivel közre kell hatnia egy jó pénzügyi kormányzatnak, amely éveken keresztül nem a vurstlizásra és a felesleggyűjtésre törekedett, — mint a volt pénzügyminiszter úr tette, — hanem arra, hogy ha hirdeti a szanálást, csakugyan szanáljon is, ahol lehet és ahol kell. Ezek után kénytelen vagyok kinyilvánítani, példákkal bizonyítottam, hogy a törvényjavaslat miüden jóakaró szándék mellett olybá tűnik fel, mintha borravalót adna a kormány a túlsanyargatott adózó közönségnek. Sőt az egyik kezével amit ad, mint bizonyítottam, azt a másik kezével visszaveszi, sőt többet is visszavenne, ha tudna, mint ami van. Ügyeljen a t. pénzügyminiszter úr kérem rá, hogy az ő neve és annak presztízse ne essék áldozatul aunak a kormányzati politikának, amely úgy a szabadságjogok terén, mint a gazdasági élet terén, a magángazdaságok szanálása terén mindig csak az Ígéreteken vesszőparipázott eddig. Taposó malomba jutott bele a t. pénzügyminiszter úr. Ügyeljen, hogy ez a taposó malom meg ne őrölje őt is. Legyen kemény legény a gáton, mert annak kell lennie a t. pénzügyminiszter úrnak és ha azzal a rendszerrel szemben, amely most uralkodik, tud kemény legény lenni, akkor a nemzet üdvözölni fogja munkájának befejezésekor. Ezt várjuk tőle, A javaslat maga, mint rámutattam, a házadó kivetési kulcsáról intézkedőleg túlkevés és túlgyenge és semmiesetre sem kulcs az adózók általános megnyugtatásához. Nem változtatja meg a közfelfogást a kormánnyal szemben, pedig azt mondta tegnap a t. miniszterelnök úr, hogy a kormányok hatalma attól függ, hogy politikájuk milyen viszonylatban van a közfelfogással. Nos t. Képviselőház, t- miniszterelnök úr, tessék módot adni arra, hogy ez a közfelfogás csakugyan megnyilatkozhassak. Tessék megkérdezni a nemzetet titkos választójoggal arról, hogy mi a közfelfogása és akkor előrelátható, mindannyian tudjuk, az egységespárt sem birja ezt letagadni, ha a közfelfogásról titkos választójoggal megkérdeztetnék a nemzet, ennek eredménye gyanánt Wekerle Sándor jelenlegi t. pénzügyminiszter úr, mint párton kivül álló erős, súlyos közéleti egyéniség nem a Bethlen kormány pénzügyminiszteréül kerülne vissza. Nagykanizsáról különben pár héttel ezelőtt a mostani kormányrendszer felett a közfelfogásnak, az országos közfelfogásnak bizonyítéka gyanánt megkondult a halálharang a mai rendszer felett. Ami onnan elhangzott, annak egészen idáig, a parlamentig el kellett hangoznia. El kellett hangoznia ennek a nagykanizsai harangszónak az egységespártba is, mert ott sem mindig süketek a fülek és ennek a harangszónak zúgását nem tudják elnémítani ilyen házadókivetési kulcsoknak apró kis nyöszörgései, vagy más hasonlóknak apró kis csilingelései. Éppen ezért nem fogadom el a javaslatot. (Éljenzés és helyeslés a bal- és a sz élsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző : Csizmadia András ! Csizmadia András: T. Ház! A magam részéről az előttünk fekvő javaslatot elfogadom, mert minden olyan javaslatot, amely adócsökkentésről szól, nagyon szívesen veszek, és azt hiszem, mindannyian szívesen vesszük, de különösen szívesen veszik azok a közterhek alatt nyögő polgárok, akik kinn a perifériákon vannak. Igen t. előttem szóló Kun Béla képviselőtársam nem fogadja el a javaslatot, hiszen indokoltan mutatott rá arra, hogy például a múltban, akkor, amikor a házadótörvény valamit enyhíteni volt hivatva a házadón, akkor felemelték a házadót. Én ezt nem vitatom, mert az ellenkezőjét nem tudnám bizonyítani (Kun Béla: Nem is lehet!) de azzal a jóhiszeműséggel fogadom el ezt a törvényjavaslatot, hogy ez meg is fogja állni a helyét és a Kun Béla képviselőtársam által ismertetett titkos rendelet nem fog kimenni a perifériákra, tehát az emberek nem fognak több adót fizetni, mert azok csökkenni fognak. Nekem is vannak hozzászólásaim ehhez az adócsökkentéshez, mert nagyon szerettem volna, ha egy kicsit tágasabb, iobban kiterjeszkedőob lett volna a törvényjavaslat. Azta20%-os kedvezményt, amelyet Temesváry Imre előadó úr proponált, nemcsak a tanyarendszerre, hanem a községek, különösen a nagyközségek szélsőségeire is ki kellene terjeszteni. Tény, hogy a tanyavilág lakóházainál erre a kedvezményre feltétlenül szükség van, hiszen ezek a lakóházak olyanok kezében vannak, akikre ennek a szerencsétlen országnak sorsát alapítjuk, akiknek kötelességük megmenteni ezt az országot. Én a tanyavilág lakóházait teljesen mentesíteném az adó alól annál is inkább, mert én a tanyai lakóházakat igenis, a gazdasági épületek közé sorolom, a gazdasági épületek pedig adómentesek. Gazdasági épületet lakóház nélkül elképzelni sem lehet, és a tanyavilágban lakó kisgazdálkodó különben is fizet adót, aránylag sokkal többet, mint akár a községi, akár a városi lakos, mert van igavonó állata, amely után közmunkával is meg van róva. Ezzel szemben aki bent a városban él, az csak házadót fizet. Különben is a tanyavilágban lakás nélkül a gazdálkodást nem is lehet elképzelni. Ott, ahol gazdasági épület van, ott cseléd is van és ott nemcsak a cselédségnek, hanem a gazdának is lakásra van szüksége, aki a gazdaságot vezeti, irányítja, sőt talán maga is dolgozza meg azt a kis istenáldotta földet, amelyet a sors a kezére játszott. Ezt a 20°/o-os kedvezményt kiterjeszteném ezenkívül azokra a kislakásokra is, amelyeket a földreform kapcsán juttatott háztelkekre építettek fel. Erre azt mondhatnák, hogy hiszen azok adómentesek, mert újonnan épült házak, azonban hivatkozom arra, hogy ez az adómentesség bizonyos idő múlva lejár, úgyhogy nagyon természetesen később ezekre a házakra éppúgy ki fogják vetni az adót, mint a többi, a falu belsejében levő házakra, amelyeknek tulajdonosai pedig sok előnyt élveznek : van betonjárdájuk, gyógyszertáruk, orvosuk, használhatják a villanyt. (Úgy van! Ügy