Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-216

Áz országgyűlés képviselőházának :J16 van !) Újólag hangsúlyozom tehát, hogy a 20%-os kedvezményt azoknak az embereknek is meg kellene adni, akik a falu szélén laknak, a tanyavilágot pedig teljesen mentesíteni kellene a házadó alól. (Helyeslés.) Különben pedig az az adóztatási rendszer, amely eddig fennállott, nem állhat fenn nagyon sokáig, hiszen látjuk, hogy mennyire küzd az élettel mindenki ; küzd az iparos, a kereskedő. Az a kisiparos, aki eddig kétszobás lakásban lakott, ma első, jobbik szobáját kénytelen bérbeadni, mert különben nem tudna megélni ; rá van szorulva tehát arra, hogy lakbért szedjen jobbik szobája után. Amikor azután jön az adókivetés, megkérdik tőle, mennyi lakbért fizetnek a kiadott jobbik szobája után és nagyon természetes, hogy a kisebbik, kevésbbé jó szobáját éppen olyan alapon, éppen olyan magasan adóztatják meg, mint a jobbik szobáját, vagyis az alapot — sérelmesen — egyformán állapítják meg mindkét szobára nézve. Nagyon sokszor előfordul, hogy a jobbmódú ember, aki drágább lakásban lakik, sokkal kevesebb házadót fizet, mint aki sokkal értéktelenebb, olcsóbb lakásban lakik. Hiszen már ott tartunk, hogy az adócsökkentéseket nagy örömmel fogadnánk nemcsak a házadó terén, hanem minden más téren is. Mi, akik kint a perifériákon járunk és közvetlenül érintkezünk a választópolgárokkal tudjuk azt a nagy zúgolódást, érezzük azt a nagy elégedetlenkedést, amely egyszer majd — ne adja a Mindenható Isten — talán még károkat is okozhat ennek a szerencsétlen országnak, amire pedig éppen ma nincsen szükségünk. Azzal mindenki tisztában van, hogyha maga az állam szegény is, de van neki igazi jó adóalanya, amelyre támaszkodhatik, még mindig remélhet és bízhatik a jövőben. Ha azonban az állam gazdag, az adófizető polgárok azonban, akikre támaszkodnia kell ennek a szerencsétlen országnak, legyengülnek és eladósodnak, mint ahogy az eladósítás már küszöbön áll, akkor mire támaszkodik a kormány és az ország ? (Farkas Elemér : Belljebb van a küszöbnél az eladósodás!) Igen, beljebb van a küszöbűéi, mert ma már a közterhek alatt valósággal nyögnek az emberek. Wolff Károly t. képviselőtársam hivatkozott a külföldi kölcsönökre. Én is azt mondom, hogy a külföldi kölcsönök eladósodást jelentenek az országra nézve. Sokan vannak úgy, hogy amikor kölcsönt szereznek meg, amely után drága kamatot kell fizetni, nem gondolják meg, amikor a kölcsönt felvették, hogy vissza is kell azt fizetni. Több esetet tudok ilyet. Van, aki pár évvel ezelőtt megkezdte eladósodását azzal, hogy egy év alatt majd visszafizeti és ma már sokkal több adóssággal számol, mint amennyi akkor volt neki. Nemhogy vissza tudta volna fizetni, hanem adóssága gyönyörűen és szépen nőtt, ami maholnap tönkrejutását jelenti nagyon sok adófizető polgárnak. Kun Béla igen t. képviselőtársam azt mondotta, hogy az iparosok tengődnek. Az iparosok nem tengődnek, azok már tönkremennek- A kisipar és kiskereskedelem, de különösen a kisipar, amely eddig ió adóalany volt, 50%-ban már teljesen tönkrement, 50%-a már nem t>ír adót fizetni, de nincs is semmije, hogy az adó behajtható volna. Munkanélküliség gyötri, nem tud dolgozni, nincs munka. És miért nincs munka ? Azért, mert a gazdálkodó közönség, amefy fogyasztója volt a kisiparnak és kiskereskedelemnek, tönkrement, nincs pénze, nem vásárolhat. Így a kisipar nemcsak pang, hanem legalább 50%-ban már teljesen tönkrement, de a másik 50% is közel áll a tönkrejutáshoz. Ha egyszer már ezzel a törvényjavaslattal megkezdtük az adócsökkentést, . ütése 1928 november 9-én, pénteken. 13 nagyon szeretném, ha a többi adók csökkentése is legalább a küszöbön állana, hogy segítenénk ezen a szegény magyar nemzeten, hogy biztosítanánk ennek az országnak jövőjét. (Kabók Lajos: A kereseti adót is le lehetne szállítani !) Minden adóról szólok t. képviselőtársam, a kereseti adóról, a forgalmi adóról és mindenről A forgalmi adó kérdése most nem tartozik ide, de ha már egyszer szóba jött, megemlítem, hogy azt mondják, hogy a termelők, a gazdálkodók nem fizetik a forgalmi adót. Ha egy kicsit világosabb szemüvegen át nézzük a dolgot, azt kell látnunk, hogy azt mind a fogvasztó fizeti meg. Ha az iparos, a kereskedő fizeti vagy akárki fizeti, végeredményben mindig a fogyasztó hátán csattan az ostor. En abban a jó reményben, hogy a miniszter úr az itt elhangzottakat, amelyeket a Házban rajtamkívül már igen sokan felhoztak, megszívleli, és igyekezni fog arra, hogy az adócsökkentés minden oldalról meglegyen, a törvényjavaslatot az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Ssólásra következik ? Guhicza Ferenc jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza: T. Képviselőház ! Miután az előttem szóló képviselőtársam, rendes egységespárti szokás szerint, bár a javaslatot a végén elfogadta, ellenzéki beszédet mondott, nincs vele mit vitatkoznom. Rátérve már most a javaslatra, mindenekelőtt meg kívánom állapítani, hogy ezzel a javaslattal is dokumentálta a mai kormányzati rendszer osztály jellegét. Dokumentálta osztály jellegét azzal, hogy az a rendkívül sok nyomasztó adó, amely a magyar népre nehezedik, nem szállt annyira a lelkiismeretére, mint a háztulajdonosok síráma, mert az összes adók közül éppen a házadókivetési kulcsát szállította le. Ennek a házadó kivetési kulcsnak leszállítása a fővárosban egyenlő egv igen tekintélyes nemzeti ajándékkal. Nemzeti ajándékot kapnak azok a háztulajdonosok, akik az infláció szörnyűségein átmentették a házukat, nemzeti ajándékot kapnak azok a háziurak, akik — hogy erősebb kifejezést ne használjak — ülve évről-évre nagyobb jövedelmekre tesznek szert, míg lakóik elszegényedtek, míg a kereskedő és az iparos maholnap az adók súlya alatt és a lakbér terhe alatt alig tud exisztálni, addig a háziurak vidáman ülve átmentették vagyonukat és keresték meg pénzüket. (Mozgás a jobbo'dalon.) Elérkeztünk a házbérek tekintetében egy olyan ponthoz, amelynél tovább már nem is lehetett menni. A kormány kénytelen volt belátni, hogy az az út, amelyen haladt — nevezetesen, hogy elrendelte a házbérek emelését negyedévrőlnegyedévre —, többé nem járható. Amikor a munkásosztályhoz tartozók keresetüknek 35—40 %-át fizetik el adóban, akkor már baj van. Baj van nemcsak azért, mert a nép legértékesebb elemei sorvadnak el fizikailag, hanem baj van azért is, mert ez a nagy és népes néposztály fogyasztóképtelenné válik. leérkeztünk a házbérek tekintetében, mint mondottam, az idén november 1-én olyan ponthoz, amelynél tovább már nem lehetett menni. A kormány tehát a tervezett lakbéremelést nem engedte keresztülvinni, a lakbérek állva maradtak és ma fizetjük, mint méltóztatott tudni, az 1917. évi lakbérnek 85 %-át. Ez megfelel különösen a munkáslakasoknál, az 1913. évben fizetett lakbérek 100 %-ának. Mert nem szabad elfelejteni azt, hogy 1913-tól 1917-ig a lakbérek emelkedtek. Különösen azoknak a munkásoknak, akik az ország belsejében a hadsereg számára dolgoztak, emelték előszeretettel a lakbérét a háztulajdonosok, úgy hogy 3917-ben a városi lakosság túlnyomó része már nagyobb lak-