Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-216
Az országgyűlés képviselőházának 216. séges és ahol adómentességgel siethetünk a fejlesztés segítségére. Ezek között csak egyik példa az Erzébet-sugárút kérdése, amely aktuális kérdés. Nagyon kérem a pénzügyminiszter urat, hogy az adómentesség megadásának kérdésénél ezt is tekintetbe venni szíveskedjék. De vannak Budán is bizonyos részek, ott van a Tabán, ott van a Víziváros, a pesti oldalon szintén van néhány ilyen rész. Meg kell akadályoznunk azt a külterjes építkezést, amely itt folyamatban van, mert végeredményben megint valójában a közterheket is emeli ez az építkezés, amint nagyon helyesen mutatott reá a t, előttem szóló, minthogy a közmüveket a külterjes építkezések miatt állandóan kilométeres távolságokra kell vinni, a helyett, hogy a belső területeket kihasználnák. Bent a városban vannak csúf házak, nincs kihasználva a telek, azután egész garmadája van az üres telkeknek. Az építtetők természetesen sietnek a perifériákra. Az építkezési vágy mindenkiben benne van, mindenki akar magának otthont teremteni. A telkek bent roppant drágák, ezért sietnek a perifériákra és ott akarnak építkezni. Ezért szeretnék én szolgálatot tenni a magyar tőke aktivitásának irányában azzal, hogy sürgetem az adómentesség megadását, hogy ísry az adómentes ingatlanba befektetett tőke könnyebben elérje a maga jogos hasznát, itt keressen elhelyezkedést és járuljon hozzá közgazdasági válságunknak, ha nem is megoldásához, de legalább enyhítéséhez» így tehát Budának bizonyos részein is kérném ennek az adómentességnek megadását. Ma csak elvi szempontból kérem azt. Kérem a pénzügyminiszter urat, hogy méltóztassék mielőbb külön törvényjavaslatot beterjeszteni, amely ennek az adómentességnek kérdésében rendet teremt. Bizonyos előrelátással, sőt nagy közgadiasági előrelátással méltóztassék kikeresni azokat a helyeket, ahol ez megéri az államkincstár szempontjából az áldozatot, mert hiszen végeredményében új objektumokat teremt és kétségkívül a jövőt alapozza meg a jobban kihasznált telkeken épített új lakóházakkal. Mi az államkincstár életében a 30 év? — semmi, addig az egyednek szempontjából óriási fontosságú. Az államkincstár voltaképpen befektetést csinál a jövő szempontjából az adómentességgel, amikor eltartalékolja az adóalanyait 30 év utáni időre. Az adómentesség végeredményében elméletileg 6zt jelenti; az majdnem semmibe sem kerülő befektetés az államkincstár szempontjából. Ezt a befektetést éppen az üres telkekre vonatkoztatom, vagy a ki nem használt telkekre. Nagyon kérem tehát a mélyen t. pénzügyin inis/.t er urat, legyen olyan jó, terjessze be sürgősen ezt a törvényjavaslatot és legyen kegyes a székesfővárossal előzetes tárgyalásokba, bocsátkozni, hogy kijelölhessük azokat a részeket, amelyek rendkívül fontosak és elsősorban jönnek tekintetbe ezen kérdés megoldásánál. Azzal végzem, amivel kezdettem. Nehogy azt gondolják mélyen t. képviselőtársaim, £ (> firy én ezt megint csak Budapestre akarom Korlátozni. Nem. Tessék ezt a kedvezményt ''y.yéb városokra is kiterjeszteni Én itt egyaránt lelkesedem Debrecen, Szeged, Szombathely, Miskolc és a többi városok érdekeiért, de n ,!. n t a székesfőváros egyik szerény képviselo ,"\ kötelességemnek tartottam, hogy ezen súlyos és nehéz időkben, amikor látjuk a ker e ^kedelem és az ipar vergődését, amikor látjuk a válságot, felemelem szavamat és megülése 1928 november 9-én, pénteken. 7 mutassam a helyes utat, amely véleményem szerint a javuláshoz vezet. Én a t. pénzügyminiszter úr judiciumára bízom, hogy az államkincstár és a nemzeti érdek megóvása mellett mennyiben tud ezen intézkedésekkei a városok segítségére jönni. Egyébként a javaslatot már elvi állásfoglalásom alapján is általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Kun Béla! Kun Béla: T. Képviselőház! Nagyon sokban magamévá teszem a keresztény gazdasági oárl egyik vezérének, Wolff Károly t. képviselőtársamnak a fejtegetéseit, a levont konzekvenciákkal azonban nem értek egyet s a törvényjn va s latot nem fogadhatom el. Igaza van az előttem szóló t. képviselő úrnak abban, hogy a gazdasági helyzet lehetetlen; igaza van abban, hogy a magángazdaságok konszolidációjára kell törekednünk: igaza van abban, hogy a kereseti viszonyok leromlottak; igaza van abban, hogy általános adómérséklést vagy adóleszállítást kell eszközölni: abban is igaza van, hogy a nagy anyagi bajban vergődő városok és községek háztartásának a segítéséről gondoskodni kell. Ügy látom azonban, hogy ezen aggodalmakkal szemben, amelyeknek a i. előttem szóló t. kéoviselőtársain hangot adott és azon ténykedésekkel szemben, amelyek a Bethlen-kormány idejében Bnd János volt pénzügyminiszter úrnak működését jellemzik, ezen letagadhatatlan tényekkel szemben, amelyek mélyen belevágtak — hogy úgy mondj'ím — az adózóknak húsába és exisztenciájába, hogy változtatást hozzon az előttünk levő törvényjavaslat, erre az nagyon kevés és gyenge. Az csak szárnypróbálgatás és nem éri el a célt. hogy a túlsanyargatott adózóközönséget megnyugtassa, r Nekem mindezt bizonyítanom kell és éppen azért, mert ezeket bizonyítani tudom, fogok más konklúzióra jutni, mint az előttem szóló t. képviselőtársain. Ne vegye zokon a t. pénzügyminiszter úr sem, — aki egy nagy névnek az örököse és tudásán kívül már csak ennélfogva is a magyar közéletben je^ntős pozíciót elfoglalni képes — hogy ezt a törvényjavaslatát nem fogadhatom el. Nem fogadhatom ; zt eh mert túlkeveseknek tartom a tervezett enyhítéseket a könyörtelen adóztatásokkal szemben, amelyeken t. elődje Bud János volt pénzügyminiszter úr a nemzete^ éveken át keresztülvitte. Bud János volt pénzügyminiszter úr is beszélt adómérséklésekről itt a Képviselő házban, valamint Békéscsabán is, mint képviselőjelölt, de szállóigévé vált. hogy amikor Bnd János adót mérsékel, mindig adóemelés következik be. (Sándor Pál: Adótöbbevétel!) Igen, adótöbbevétel, adóemelés mellett. Ezt nemcsak mi mondottuk itt ellenzéki oldalról, ha nem Hódmezővásárhelyen elmondotta a közigazgatási bizottság ülésén az egységespártnak egyik vezető embere is, akinek mevét is megnevezh einem. (Friedrich István: Itt mindig nekünk kell beszélni, mert odaát senki sem beszél!) Bud János pénzügyminiszter úr az adóalanyokat olyan erős próbára tette, hogy azok az adóalanyok, amelyek évekkel ezelőtt erőteljes, piros-pozsgás ábrázatot mutattak, a Bud János pénzügyminiszter ár adópolitikája révén lefogyott, vérszegény véznákká váltak, akikbe a lélek is hálni jár. A búsnak és zsírnak egy részét elvitte róluk és tőlük az adónénztár, az államkassza és elvitte az a nagy kamat, amelyet a takarékpénztárakba fizetni
