Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1928 november 9-éyi, pénteken. ségek háztartásának rendezése rendkívül nagyjelentőségű kérdés, amely még nincs megoldva. Mert mit látok? Megint a nemzet érdekeit tartva szem előtt, azt látom, hogy a tendencia az adózás rendszerében inkább arrafelé halad, hogy ez a kérdés a városok háztartására nézve mindig nagyobb jelentőségű, mindig imminensebb lesz. Miért? Azért, mert a forgal m iai'ó rendszere kétségkívül bizonyos dekadenciában van. Nagyon jól tudom, hogy ezt az adónemet elvileg mindig perliorreszkálták. de gyakorlatilag nem nélkülözhették: kétségtelen az is, hogy a közvélemény rendkívül erős támadásokat indít állandóan a forgalmiadó ellen, és látom, hogy a pénzügyi kormányzat is inkább afelé az álláspont felé hajlik, hogy a forgalmiadó rendszerében könnyítéseket eszközöljön, sem hogy a forgalmiadó-rendszernek bizonyos fokozottabb kiépítésével foglalkozzék. Inkább degresszív, mint progresszív az irányzat. Ha a forgalmiadé-rendszerben az egyfázisos rendszer általánosabb lesz, kétségtelen, hogy a városok bevétele is — most elsősorban Budapestről beszélek — kisebb les/., mert kisebb lesz a részesedés. (Fábián Béla: Nem biztos; lehetséges egy megállapodás!) Ha kisebb lesz a bevétel, kisebb lesz a részesedés is, mert százalékos a részesedés. (Sándor Pál: Egyfázisosnál nem kell. hoery kisebb legyen!) Én a mai alapról, a százalékos alapról beszélek. Most a bevétel bizonyos százaléka a városnak van átengedve, és ha a bevétel kisebb lesz* kisebb lesz a százalék is. Most nem magáról a forgalmiadóról beszélek, hanem a városokról. Kétségtelen, hogy akkor kisebb lesz a városi százalék eredménye, a városi bevétel. Ez az egyik. A másik a fogyasztásiadé kérdése, amely nagyjelentőségű a városok háztartásában is. A szociáldemokratádért, elsősorban elvi álláspontjából kifolyólag, szakadat lanul küzd a fogyasztásiadók rendszere ellen. Meg kell állapítanom, hogy ott, ahol a szociáldemokratapártnak döntő befolyása van a városi háztartásokra, ők mindig fenntartották a fogyasztásiadét, mégis el kell ismernem, hogy a fogyasztásiadó kérdésében is a fejlődés inkább visszamenőleges, mint előrehaladó. Itt van például a borfogyasztási adó kérdése, amelynek megoldását annyira sürgeti a mezőgazdaság. (Forster Elek: De mennyire!) Mi a mezőgazdaság jogos érdekeit elismerjük a borfogyasztási adónál, és támogatni is akarnók. Tessék azonban fedezetet találni, hogy ezt a hiányt a városok háztartásában mivel fedezzék. Meri végre a városoknak is vannak szükségleteik, s a városi szükségletet is fedezni kell. Ha a fogyasztásiadó-bevétel lefelé megy. vagy — mondjuk — korlátozva lesz. aminthogy nem látom a fejlesztés Ielietőséereit, — a forgalmiadóval usyanez történik — akkor a városok, s így például Budapest székesfőváros pénzügyi egyensúlyának kérdése megint nehezebb b'sz. Valamiről tehát gondoskodni kell. Én e pillanatban nem tudok semmi konkrétumot mondani, csak reáhelyezkedeni arra az alapra, amelyet Bud volt pénzügy^ miniszter úr jelzett, hogy esetleg a házadónak a községi háztartások részére való átengedésének kérdése min válik-e aktuálissá. Megjegyzem, hogy it< vannak bizonyos szempontok, amelyeknek taglalásába megint nem tudok belemenni, mert hiszen vannak egyes községi háztartások, ahol a forgalmiadéból« vagy a keresetiadóból való részesedés indokolatlanul nagy, és viszont máshol ennek az ellenkezője van. Ebben a kérdésben kétségkívül nie«- kell találni az egyensúlyt. És én csak kérdezem a pénzügyminiszter urat: milyen módon kíván gondoskodni ilyen jelenségek mellett a községek és a székesfőváros háztartásának alimentációjáról? Kétségtelen dolog, hogy a házadó leszállítása abban a pillanatban, ha átengedik a fővárosnak, vagy a városoknak ezt az adót, nagyon érinti a városokat. Én ezt a leszállítást rendkívül nagyjelentőségűnek tartom azért, meri a házadó olyan adó, ahol minden filiert meg lehet fogni. Azt ki lehet termelni az utolsó fillérig, mert ott nem titkolhatnak el semmit. Mái- most nem tudom, hogy az ily módon elmaradó bevételt lehet-e pótolni a városok jövedelemadójával, amelyre nézve van bizonyos törvényes felhatalmazás, meri a polgárság jövedelme ma határozottan annyira lefelé haladó, hogy nem igen tudom, hogy ez a fejlesztést miként tudná biztosítani. Nagyon üdvözlöm ezt a leszállítást, mert, mélyen t. Ház, én el szoktam járni egyes fórumokhoz, ahol látom az adóvégrehajtások hirdetményeit. És mondhatom, hogy a székesfőváros is kénytelen most már bővíteni árverezési csarnokát. Ezt nem tartom helyes és üdvös jelenségnek, mert végeredményben azt mutatja, bogy az adóalanyok abszolút tönkremenésóvel állunk szemben, amely körülmény meggondolást kell hogy keltsen a mélyen i. pénzügyi kormányzatban. Visszatérek arra. amit Bródy t. képviselőtársam beszédének elején mondott, hogy a házadó kérdésénél nagyjelentőségű, az építőipar szempontjából az adómentesség kérdése is. Én már előre jeleztem, hoíry nem osztozom abban, amit Bródy képviselő úr mondott, hogy tudniillik az a jelen törvényjavaslatban tárgyaltassék. hanem azt egy külön törvényjavaslat részére kívánnám fenntartani. • Igenis felhozom én is az adómentesség kérdését. Az adómentesség kérdése kétségkívül- kell. hosry a legkomolyabb megfontolás tárgyát képezze az építkezési válság megoldásának szempontjából is. Én a főváros közuwíílésén felvetettem ;.z Krzsébet-sugárút kérdését, amit itt is felhozok. Tudniillik egy teljesen rendezetlen belvárosi rész modern átalakításáról és a székesfőváros közlekedésügyi szempontjából is halaszthatatlan teendő megvalósításáról van sző. A vállalkozási kedvnek hóna alá kell nyúlni. Én Itt is ismétlem, mert rendkívüli aggodalommá] iátom, hogy a tőke a magyar gazdasági életben sem teszi meg mindazt, amit nie»- kellene lennie, mert a tőkénél bizonyos inaktivitást látok. (Moznáa és zaj a baloldalon. — Sándor Pál: Hol van pénz?) Én a joffos haszon elvi alapján állok, de látok bizonyos inaktivitást. A tőke keresi a nyugodtabb elhelyezkedési például a külföldi devizákban. Ezt mint közgazdasági szimptomát hozom fel és ez íery is van, nem a levegőből beszélek. A külföldi devizában való takarékbetét nem felel meg annak a kötelezet* ~. ségnek, amely a vagyonnal jár. A vagyonnak igenis aktive részt kell vennie a közgazdasági válság megoldásában. Ezért szeretnék a hóna alá nyúlni, hogy itt keresse az elhelyezkedést azáltal, hoery az adómentesség konkrét meg» adásával bizonyos útvonalakon felbúzdítsa a magyarországi tökét arra, hogy keressen elhelyezkedést az építés terén az ú.i házakba való befektetésében. A sugárút kérdését nem tudjuk máskép megoldani, mint adómentessé*? megadásával. Ezért mondottam, hogy nekünk, n székesfővárosnak tárgyalásokai kell folytatnunk a mélyen t. pónzÜaryl kormánnyal, hogy a székesfővárosnak mindazokat a részeit meg tudjuk jelölni, ahol a fejlesztés okvetlenül szűk-