Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-216

Az országgyűlés képviselőházának 216. ülése 1928 november 9-én, pénteken. munkás, aki nem tud kenyeret kapni, mind azt kiáltja, hogy igenis, jelen helyzetében a Trianon által megteremtett Csonka-Magyarország gazdaságilag képtelen. Ennek konzekvenciáját le kell vonni és hangoztatni kifelé, nehogy — mint én is — találkozzam külföldi utaimon egyes magasállású urakkal, akik azt mondják, hogy a Népszövetségben elhangzott ditirainbok szerint Magyarország egy Kánaán, egy boldog ország, amely gazdaságilag teljesen rendezd t viszonyok közt él, pedig ez nem áll. mert nálunk az állam él rendezett viszonyok között, (UPV van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) az állam nagyon jól van gazdaságilag megalapozva, a polgárság pedig gazdaságilag nincs megalapozva. (Sándor Pál: Mióta mondjuk ezt!) Kénytelen vagyok leszögezni, hogy ez a pénzügyi politika az én felfogásom szerint nem helyes. Valamennyien egyet akarunk és minden kritikánkban akarjuk a nemzeti érdek feltétlen szolgálatát. Én nem ismerem a pénzügyminiszter úr Drogrammját, bizalomról tehát még nem beszélnetek, mert én mint érettmegfontolású politikus, a konkrétumok alapján szoktam bizalmamat kifejezni. Nem ismerem a pénzügyminiszter úr programmját, nem ismerem felfogását. Nagyon 'kíváncsian várom az alkalmat, hogy ezt megismerhessem. Ezeket az aggályaimat éppúgy, mint ahogy a pénzügyi bizottságban többször kifejtettem, most itt a plénum előtt is kifejtettem. Minden olyan adózási rendszert, mely a budget szükségleteinél nagyobb keretóén biztosítja a bevételt, hibásnak tartok. Engedelmet kérek, nem lehet azt mondani: mi kulturális fölényre törekszünk, a nélkül, hogy a gazdasági kielégültséget biztosítanék. És én •atom rettenetes válságát a kereskedelemnek es iparnak; látom a válságot a szellemi élet terén; a mezőgazdaság csak most kezd válságba korülni. (Förster Elek: Már régen benne van! "~ Ifjaz! Ügy van! a középen.) Egy statisztikát mutattak nekem, amely bizonyítja, hogy az eladósodás a mezőgazdaságnál milyen ijesztő arányokat ölt. (Ügy van! Ugy van! bal felől) Erre nézve itt a parlamentben szintén kifejtettem, hogy én a külföldi kölcsönöknek nem vagyok barátja, ha azok nem Produktív célokra vétetnek fel, s ezt a rohamos eladósodását a mezőfrazdaságnak éppen annak a hangoztatott jelszónak , tulajdonítom, hogy külföldi kölcsönöket kell kontrahálni és hitelt biztosítani. Már pedig ha azt a bitéit nem reálisan használják fel, akkor az kétélű fegyver, n

a a mezőgazdaság nem tudja azt produktív eelokra. illetőleg befektetésekre felhasználni, ez kétségkívül kétélű fegyver. Nem akarok erre kitérni, — túl is haladna e törvényjavaslat keretein — de bizony, a mezőgazdaság kivii

e

v

í

L

nia minimális. (Ügy van! Ügy van! balTelől.) Mondom, erről nem is beszélhetek a je'{en törvényjavaslat keretében, de ez kétségKlv

ül jgy van. . Külföldi ' tárgyalásaim folyamán angol oenzügyi emberekkel, azokkal, akikkel a pénzvf^minisztérium kapcsolatban van, nagyon beJ^.'

0 tanácskozásokat folytattam. Beszélgeté.r.'

11

! ,

n mindig hangozi.il

inni, hoiry nálunk a áll»

8

f ^ konszolidáció nem teljes; csak az j.

!lmi konszolidáció teljes, a magángazdaság _ nszolidációja nincs meg. Ez a legerősebb j

1(l

k in

,

en

tuma a Trianon elleni revizió kérdésélr »• naz- Ügy van! belfelöl.) amit szükséges '„j^^tatni; nem szabad azt mondani, hogy s

| !

jY:

sz

^űen élünk; gyönyörűen élünk, a pengő álln v* W

^

K nern Jelent mindent: ez csak az ' ltlmn

aztartás rendezettségét jelenti, de néma magángazdaságét. Ott mindig összehasonlító táblázatokat tártak elénk, hogy mennyi adó terheli fejenként az egyeseket Franciaországban, Angliában és mennyi Magyarországon. (Friedrich István: De ott mások a kereseti viszonyok!) Szakadatlanul azzal argumentáltak: milyen kevés önöknél az egyenesadó. s menynyit fizetünk mi! Ez egyszerűen lehetetlenség, hiszen a premisszája óriási tévedésből indul ki. Azt kell kutatni, hogy jövedelmének hány százalékát adja le a külföldi állampolgár és hány százalékát a magyar állampolgár. Nálunk az adókulcsnak ilyen elvi szempontból való emelése katasztrofális eredményeket idézhet elő. örömmel üdvözlöm azt a gyakorlatilag megvalósuló szempontot, hogy ime, végre itt fekszik előttünk egy törvényjavaslat, amelynél az adók leszállítása felett tárgyalbatunk. (Propper Sándor: A sorrendben van a hiba! — Farkas István: Az egyenesadónál kellett volna kezdeni.) Elvégre a pénzügyminiszter úr felelős őre a konszolidációnak, a gazdasági egyensúlynak, elsősorban az államháztartási egyensúly fenntartásának, de nagyon kérném, méltóztassék a feleslegeket kiküszöbölni, tessék a budgetbe felvenni a szükségletekéi, mert akkor azok felett tárgyalhatunk, de nem szabad a feleslegek rendszerével dolgozni, nem szabad találomra kontemplálni a bevételeket, meri azt látom, hogy valóban még mindig olyan mértékben haladják túl a bevételek a preliminálást, hogy az már szinte rendszernek tekinthető. (Rassay Károly: Most is!) Igen, most is. Én tehát azt kérném, hogy a szükségletek vétessenek fel a budgetbe, egyébként pedig méltóztassék az adóleszállítás kérdésével a legsürgősebben és a legbehatóbban foglalkozni, amennyire ezt az államháztartás egyensúlyának fenntartása megengedi. Én a premisszákban elmegyek a legmesszebbmenő határig, de kétségtelen dolog, hogy másként gazdasági krizisünkön, amely fennforog, amely — hiába beszélünk — latens, nem tudunk segíteni. Megengedem, hogy az adóleszállítás csak egy kis csepp a tengerben, s teljesen lehetséges az is, hogy a kereskedelmi kalkulációban ez nem fogja éreztetni hálását, mégis az adóalanyok exisztenciája és aktivitása szempontjából ez nem jelentéktelen dolog, hiszen a kicsiny dolgokból tevődik öszsze a helyzet szisztemetikus javítása. A magam részéről nagyon kérem, (Sándor Pál: A régi dal!) hogy ezt a rendszert méltóztassék továbbra is fenntartani és konkrét tényekkel a parlament elé jönni. Most felvetem a házadó kérdésénél azt, amit Bud volt pénzügyminiszter úr annakidején már megemlített, nevezetesen a városi háztartások alimentációjának kérdését. A városi háztartások alimentációja is egy probléma. Miért foglalkozom én most a házadó leszállításánál ezzel a kérdéssel! Azért, mert Bud volt pénzügyminiszter úr egyízben a pénzügyi bizottságban is olyan kijelentést tett, hogy ő foglalkozik a házadónak a városi és községi háztartások részére való átengedésének kérdésér 1. Itt már látok egy újabb elvet, mert a régi elv itt már át van törve. Abban a pillanatban, amikor a házadóból befolyó jövedelemnek bizonyos része egy alapba lesz téve. amelyből a pót ado ból ki nem jövő községek háztartását kívánjak rendezni, már át van törve az a merevség, hogy a házadó átengedésének kérdését nem lehet tár gyalni, mert hiszen az újabb elv már gyakorlatilag bizonyos vonatkozásban itt is alkalmazva van abban a pillanatban, amikor ezt az alapot létesítik. Én azt mondom, ihogy a városok és köz-