Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-219

Az országgyűlés képviselőházának 210. nak kötelességük az áradások elindulását, az ottan felgyülemlet vízmennyiséget előre közölni. Amikor ezt a témát említem nem mulaszt­hatom el, hogy rá ne mutassak arra a szomorú jelenségre, amely a múlt esztendőben az én kerü­letemben történt meg, ahol a Tisza nagyon kanyar­gós, nagyon szeszélyes, vagyis ahol: igazi Tisza. Hiába voltak az átmetszések, ha a Tisza a Tokaj hegyéről elindult, új medret vájt magának, öröm­mel látom, hogy ez a tervezet nagy figyelemre méltatja a Csap és Tiszafüred között lévő szakaszt. Ez rendkívül helyes, mert a Tisza a legszeszé­lyesebb és a leggörbébb folyó. Amikor a jégzajlás elindul északról, ezekben az apró gyors kanyaru­latokban megrekedt a jég és félő volt, hogy az itt fekvő pár virágzó iközséget mint az ürgéket fogja a jégár kiönteni. Ekkor rendelték ki a kato­naságot, a műszaki csapatokat abból a célból, hogy robbantsák a jeget. Szeretuém, ha az ilyen jég­torlódások ellen megfelelő intézkedések történné­nek e törvényjavaslat keretében. Nem tudom, hogy miképpen, műszaki kérdésekhez nem értek, én az életet csak a maga megjelenésében látom és vizsgálom és csak a választókerületem népének kívánságát tolmácsolom, amikor azt kérem, mél­tóztassék erre tekintettel lenni. Az említett alka­lommal a^y egész utászszázad robbantotta a fel­torlódott jeget. Ezzel kapcsolatban kell 'megemlítenem, hogy a Tiszánál füzesek vannak, amelyek a jég lefu­tását meglehetősen akadályozzák. Azt hiszem, hogy F. Szabó Géza t. barátommal némi kis anta­gonizmusba kerülök, ha a tiszaparti füzesekről szólok, de ezek szabályozása is a vízszabályozás­boz tartozik. Méltóztatnak tudni, hogy ahol víz van, ott szeret a fűzfa tanyázni, ez a hazája nem­csak a füzeknek, hanem a nyárfáknak is, ame­lyeket annyi költő megénekelt. T. barátom is poétikus húrokat pengetett. Én szeretném őt erre a tárgykörre követni, azonban most meg kell ma­radnom az objektív műszaki terveknél s csak azt kérem, hogy azoknál az átmetszéseknél, amelyek­kel a műszaki tervek szerint a vízszabályozások ügyét megoldják, törődjenek ezekkel a füzesekkel is. Az Alföld faszükségletének ellátásánál ezek az oázisok a fanélküli síkságon és pusztaságon nem­csak poétikus anyagot szolgáltatnak a költői lelkű embereknek, akiket az egységes pártban is sze­rencsés vagyok tisztelni és üdvözölni, hanem egyúttal reális jelentőségük is van, nevezetesen a tüzelőanyagellátásnál. Akkor, amikor nem lehe­tett szenet és fát kapni, ezek adták nekünk nem­csak érzelmi világunk megteljesítését. amint a népdalban már igen sok helyen halljuk és ismer­jük, hanem egyszersmind a reális szükségletek kielégítését is. Figyelemmel kell tehát lenni arra, hogyha a műszaki tervek elkészülnek, ezek ne irtassanak ki, viszont alkalmas módon helyezzék el ezeket, hogy a víz lefolyását ne akadályozzák olyan mértékben, hogy az veszedelmes lehessen. (Helyeslés a jobboldalon.) Mivel már igazán kevés idő áll rendelkezésre, a tiszai védgátak építésével kapcsolatban csak egy igazán kulturális jelentőségű szempontot vagyok bátor még röviden felemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) Vannak itt Balatont imádó és a Bala­tonért rajongó képviselőtársaim. Maga m is közéjük tartozom, ne tessék megijedni! Én is imádom a magyar tengert a maga fenségében, a maga egy­szerűségében, majd jóságában, én is megcsodáltam a Balatonon a naplementét. Annak ellenére, hogy én nem vagyok balatonmelléki képviselő, azt hiszem, haza is beszélhetek, mert mindnyájunké a magyar tenger s ezért én is megértéssel hallot­tam a vitában résztvett képviselőtársaim ajakáról, hogy a Balatonon különböző műveket kivántak létesíteni. A magam részéről örömmel üdvözlöm Ülése W2H no rem her 15-én, csät ört okin). 107 ezt, de ne méltóztassék a szeszélyes, kanyargó Tisza létét is figyelmen kívül hagyni, mert ott is vannak igen alkalmas és strandfürdőnek meg­felelő helyek. Itt különösen kérem, hogy méltóztassék figye­lembevenni azokat a tiszamenti községeket, ame­lyek valamennyien mezőgazdasági népességűek, amelyeknek termő és termelőereje nagyszerűen volna beállítható a közélelmezés és közellátás szolgálatába, úgy, ha a nyaralók a tiszamenti strandokat is felkeresnék. Már nagyon érdekes kezdeményező lépéseket látunk. Olvastam egy apróhirdetést a nyáron a Nyírvidékben, hogy két pengőért lehet Tiszadadán egész napi ellátást kapni, és a Tisza fűzesében az árnyékot kívánó strand fürdőzők az ottani strandon nagyszerűen fürdőzhetnek. Van ennél nagyszerűbb valami:' Nem kell itt gondoskodni mindenféle penziókról, megvannak a hajlékok, amelyek szükség ecetén menedéket szolgáltatnak a fürdőző közönségnek és amellett igen jó ellátás is kapható ezeken a helyeken- Én nem igen hiszem, t. képviselőtár­saim, — azokat értem, akik a Balatonhoz mégis közelebb laknak — hogy ez konkurrenciát csinálna a magyar tengernek, de bátor vagyok rámutatni arra, hogy azokba a tervekbe úgy kellene beállí­tani ezt a gondolatot, hogy lehetővé tegye a par­toknak, mint strandfürdőhelyeknek, kultiválását. Végtelenül sajnálom, hogy letelt az idő. Nekem még mindenesetre lettek volna elmondani­való gondolataim. (Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon. — Felkiáltások a jobboldalon : Meg­hosszabbítjuk.) Egyet még hozzáfűzök. Amikor itt a Dunát nézzük, látjuk, hogy a Duna mellett a kultúra kétségtelenül nagyobb. Ez a nagyobbik testvér, ennek a hátán viziélet, strandélet, kultúra és luxus van és azt felkeresik külföldről is. Én nem megyek ilyen messzire, azonban valamit láttam, tanultam, ami megszívlelést érdemelne. Itt van­nak a vizitaxik. Nagyon jól tudom, hogy a Tiszát egészen Csapig nem lehet hajózhatóvá tenni, de örvendetesen látom, hogy most már Szolnoktól Tiszafüredig ki akarják a hajóutat építeni. Azt szeretném, ha legalább Tokajig kiépítenék ugyan­ilyen hajójáratok számára, mert a tokaji hegy egy ipari vidéket kapcsolna bele a magyar Alföld gazdasági életébe. A tokaji hegy az a kőtömb, amelyből szállítani lehetne a követ az egész Al­földre, mert közvetlenül a bányákból lehet át­tárolni a dereglyékbe és a hajókra. Nagyon, de nagyon kérném a földmívelésügyi miniszter urat, már csak azért is, hogy az én elhanyagolt vidé­kem gazdasági ereje ott lüktessen az Alföld gaz­dasági életében, méltóztassék úgy készíttetni azo­kat a terveket, hogy azok lehetővé tegyék ezek­nek a hajóknak egészen Tokajig való feljárását. Ha pedig személyszállításra nem jöhetnek fel idáig a személyszállító hajók, esak a lapos épí­tésű vontató hajók, úgy méltóztassék erkölcsi és anyagi támogatással a vizitaxik beállítását elő­segíteni. Most már igazán letelt az idő. Végtelenül sajnálom, hogy nem mehettem végig azokon a gondolatokon, amelyek e körül az igazán nagy közgazdasági jelentőségű téma körül ajkamra tolulnak. Bátor vagyok kijelenteni, hogy ezt ama tervek egyikének tartom, amelyek a magyar Al­föld gazdasági felvirágozására, de talán az egész magyar mezőgazdasági világ fellendítésére óriási jelentőséggel bírnak és amellett a munkát kereső munkanélküli, kétkezi, kétkarú munkásoknak munkaalkalmat fog nyújtani. Mindezt a két szem­pontot mérlegelve, a javaslatot a magam részé­ről általánosságban a részletes vita alapjául el­fogadom. (Élénk éljenzés és taps.) Elnök : Minthogy a napirend tárgyalására

Next

/
Thumbnails
Contents