Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-219

106 Az országgyűlés képviselőházának 219, van itt a Hortobágyon, hogy ide két Isten kéne, az egyik amelyik áztatná a Hortobágyot, a másik, amelyik szárítaná». (Derültség.) Ebben nagyon bölcsen benne van a vízszabályozás kérdése, mert nem elég nekünk a vizet elvezetni, (Úgy van! Úgy van ! a jobboldalon és a középen.) nekünk a vizet odavezetni is kell. Tehát nem elég nekünk kiszárítani a területeket, (Ügy van! Úgy van!) hanem oda is kell vezetni a vizet, hogy amikor alkalmas idő van, használni is tudjuk. Azt akarom ezzel érzékelhetöleg kifejteni, hogy gondoskodni kell a vízhasználatról is. Régebbi törvényeink nem tudták kötelezni — nem volt intézkedés — a vizi társulatokat, hogy a belvizekkel is foglalkozzanak. Most már a nemzetgyűlés hozott egy törvényt, amely törvényes alapot ad arra nézve, hogy lehet kötelezni a vízszabályozó társulatokat arra is, hogy belvizekkel is törődjenek, azokat a társulatokat, amelyek eddig csak a hegyekből leomló külvizekkel törődtek és azon voltak, hogy minél előbb végigfussanak a vizek a nagy magyar Alföldön, a Tisza medencén át a Dunába és a tengerbe. Ez víztékozlás. Azt szeretném, ha a Tisza mellett, — de hiszen ugyanez áll a Dunára, a Drávára, meg minden vízre is, — lennének alkalmas művek a vízhasználatra, öntözési célokra. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a közéven.) Azt gondolom, hogy ezeket a vízszabályozási terveket úgy kellene elkészíteni, hogyha akár egy érdekeltség, akár pedig egy birtokos egymaga, akár vállalatok arra törekednének, hogy a vízhasználat tekintetében valami célravezető műveket akarnának alkotni» hogy könnyű legyen bekapcsolódniuk ezekbe az általános vízszabályozási művekbe. Itt megemlékszem arról, hogy az én kerületemben, — ahol mondottam, hogy talán alacsonyabban fekszik egyes helyeken a parti rész, min* amilyen magának a Tiszának a niedre, — sajátságosan a Tisza nem az alacsony részek felé vette útját, mert dombláncolatok között megy, hanem a föld rétegeződése olyan, hogy azon keresztül átszivárog a töltések alatt a közlekedési edények törvényénél fogva és ez az ázalgó víz átmegy a rétekre s ott posványokat alkot. örvendetes jelenség, hogy éppen az utóbbi időben és éppen a mostani kormánynak hatalmas vízrendezési és vízhasználati tervei következtében ezt a területet, amely a Tiszapolgár, Tiszafüred és Büdszentinihály közötti mocsaras részre vonatkozik, bevonták a vízszabályozási tervekbe. Innen most már épülnek észak-észak déli irányban a csatornák lefelé, amelyek a Tit-za mellől, egy kilométernyi távolságból a vizet nem a Tiszába viszik, hanem a Hármas Kőrösbe. Ez roppant célravezető és gyakorlati terv, amelyet nem győzök eléggé üdvözölni innen is, mert ezáltal a vizek természetes folyásának útját ássák meg és egyengetik, amelyen keresztül a Berettyó, a Hortobágyon lemegy a Hármas Kőrösbe. Ezáltal anélkül, hogy a vizet emelni kellene, a víz a maga természetes útiánál fogva délnek irányul és lemegy illető helyére. Közben természetesen itt is azt szeretném, ha Hűse gulyás terveit be tudnók váltani, vagyis Hortobágy és Berettyó csakugyan alkalmassá tétetnék arra, hogy azokat a kiszikkadt legelőket, ahol már minden elégett, akkor, amikor már a jószágnak nincs ennivalója, vízzel tudnók elárasztani. (Helyeslés a jobboldalon.) Beszéltek már vízszabályozás közegészségügyi jelentőségéről. Egy nagyon érdekes mondás jár közszájon, amelyet talán már olvashattunk is valahol. Régi időkben, amikor a vízszabályozási terveket nem méltatták annyira figyelemre, mint ma, azt mondották, hogy ha azt a pénzt, amelyet Magyarországon kininre kiadtak, arra fordítanák, ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. hogy szabályozzák a folyókat, csapolják le a mocsarakat, akkor Magyarországon sokkal több volna az egészséges ember. Az én gyermekkoromban még a Tisza melletti mocsarakból ittunk, akkor még nem voltak fúrott kutak. Ma már a kultúra és a felvilágosodottság idejében kutakat fúrtak s ezáltal természetesen csodálatos módon, valósággal kipusztult a malária a mi vidékünkön. (Ügy van! a jobboldalon.) Nem akarok sokáig időzni ennél a kérdésnél, azonban kétségtelen az is, hogy a vízhasználat, a vízrendezés a közegészségügyi kérdéseket illetőleg is nagyon üdvös eredményeket fog létrehozni. Ez is azoknak figyelembe vételére tendál, amiket t. képviselőtársaim is már elmondtak, s amikhez hozzátenném még azt, hogy a közegészségügyi szempontokat a vízhasználat is előmozdítja. Az élő Tiszából - mifelénk így hívják a Tisza folyó medrét, ahol állandóan cserélődik a víz — nemcsak a víz jött ki, hanem kijöttek a halak is, és a kiöntések nagy területeken a halak természetes ívóhelyei voltak. Emlékezem rá, hogy az idősebb emberek a régi jó időkből idézve, mindig azt mondták : akkor volt halgazdagság, amikor árvíz volt. Ez nagyon könnyen megérthető, ennek természetes oka van, mert a halak a sekély vízbe szeretnek menni ívni s ezek ott millió meg millió petét raknak le s ott kelnek ki a kis halak. Azt szeretném, ha e munkálatok terveinek elkészítésénél a vízgyűjtő medrekben, amelyek a szabályozásnál elkerülhetetlenek, ilyen halívó helyeket készíterjének. Természetesen nem várható el, hogy az ember másnak tenyéssze az apró halakat, hogy azután a hal a Tiszába kerülve, megnövekedjék, hanem az államnak kellene gondoskodni erről, hiszen egy holdon millió és millió tojás kikel- Ez óriási közgazdasági érdek és ha talán nem is függ össze szorosan ezzel a témával, amelyről most szó van, de a vízhasználattal feltétlenül összefügg és elkerülhetetlennek tartom, hogy ezzel a kérdéssel is foglalkozzunk. (Úgy van t Úgy van !) Ki ne emlékeznék arra a szomorú esetre, amikor az aradi hegyek vize lerohant a síkságra és az ottani gyönyörű magyar békésmegyei községeket elöntötte. Ma is előttem van, sohasem fogom elfelejteni, amikor a házaknak csak a kéményét és tetejét láttuk. Mindenki panaszkodott, nagy lármát csináltunk külföldön, belföldön, mert mindenki tisztában volt azzal, hogy a helytelen vízrendészeti szolgálat volt az, amelynek mulasztása következtében előállott ez a rettenetes csapás, amelynek annyi szép magyar község esett áldozatul. A magyar társadalom jótékonyságának és a kormány gyors segítő kezének volt köszönhető, hogy ma ott ismét virágzó élet van. De kérdem, hol van a garancia arra nézve, hogy szomszédaink többé nem fognak ilyen mulasztásokat elkövetni 1 Még az elemi iskolából emlékszem, hogy amikor a jó vizitátor eljött hozzánk és kérdezte : mondd meg, melyik a legmagyarabb folyó, akkor azt feleltem : a Tisza ! Kijelentésemet megerősítette, hogy igen, ez az a folyó, amelyből egy kortyot sem adunk sem a németnek, sem a szerbnek. Sajnos, ez a helyzet most megváltozott és ma elmondhatjuk, hogy a Tisza nemzetközi folyóvá vált, mert alsó szakaszán a szerbek, középső szakaszán a magyarok, északi szakaszán pedig a csehek és románok az urak. Ez rendkívül szomorú dolog, azonban eunek vízrendészeti és vízhasználati szempontból le kell vonnunk a konzekvenciáit. Megítélésem szerint helyén való és innen is követelnünk kell, houry nemzetközi megállapodások, mégpedig műszakilag előre elkészített tervek szerint, szabályozzák azt a kötelező hírszolgálatot, amellyel a cseheknek és románok-