Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. 105 gulyákat, embereket és máról-holnapra koldusbotra juttatott egész családokat, mondhatnám egész vidékeket. Amikor a tervek elkészíttettek annak idején az akkori kormány, természetesen a bécsi kormány, szakértőket kívánt hozni, hogy ezeket a terveket megbírálják. Természetes, hogy tekintete elsősorban azokra a vidékekre esett, ahol már ősi vízszabályozási munkálatok voltak. Nem akarok tovább foglalkozni történelmi reminiszcenciákkal, de elmondhatom, hogy amikor Oroszországban, Turkesztánban jártam, láttam, hogy az tulajdonképpen néhány folyórendszer vízrajzi egysége. Azon a homoksivatagon, amely tulajdonképpen a maga termékenységénél és érlelő meleg éghajlatánál fogva Kánaánnak is volna tekinthető, már 3000esztendős vízszabályozási művek találhatók. Már a nagy Cyrus perzsa királynak — akinek valahol ott is van a sírja — kezemunkáját láthatjuk azokon a hatalmas vízműveken, amelyek kőből és földből megépítve alkalmasak voltak arra, hogy nemcsak szabályozzák a nagy folyókat, hanem egyszersmind azoknak vizét a termelésnek, tehát az emberek eltartásának, gazdagodásának is szolgálatába állítsák. Példák vannak tehát előttünk már évezredekkel ezelőtti időkből. Nem akarok beszélni a Nílus vízszabályozási dolgairól, hiszen az is úgyszólván elengedhetetlen feltétele volt annak, hogy a Nílus medre áldást hozzon. Azt szeretném, ha a vízszabályozási munkákon végighúzódnék ennek az áldásthozó tevékenységnek elősegítésére irányuló gondolat. (Helyeslés a jobboldalon.) Amikor tehát a magyar nagy vízmedence munkálatait el kellett készíteni, természetes, hogy példák után indultak el Aminta történelem feljegyezte — az anualesekben olvashatjuk -, nem mentek el Turkesztánba, mert hiszen ez akkor igen nagy feladat volt, hanem elmentek a Pó-völgybe. Hiszen tudjuk, hogy már a középkorban az akkori fejedelmek hogyan rendezték a Pó völgyét, amely mindi? alkalmas terület volt arra, hogy nagymennyiségű embert tartson el, tehát hatalmas anyagi érdekek fűződtek ahhoz, hogy erre az áldásthozó tevékenységre, a népesség eltartására serkentsék annak a földnek erejétAzok a földek, amelyek ilyen áldást nyújtottak lakosaiknak és azokat eltartották, mindig vita tárgyai voltak a népek között. A Pó síkságán egymást váltották fel a népek a népvándorlás idején, mert az termékenységénél fogva, éppen a vízzel való gazdálkodás és a víz által nyújtott gazdasági előnyök következtében mindig alkalmas volt népek eltartására és vita tárgyává vált, hiszen ezt az erőt mindig meg kellett szerezni, amiKor a föld birtokáról és tulajdonáról volt szó. Indokoltnak találom tehát azt, hogy amikor szabályozási munkálatok és vízrendészeti tervezetek voltak szóban, onnan hivattak mérnököket abból a célból, hogy a magyar vízrajzi viszonyokat megismerve, alkalmas tetveket készítsenek a vízszabályozásra, a vízrendezésre, és bizonyos területeknek a víztől való megszabadítására. Sajátságos, hogy ezek az idegen emberek nem értettek meg a magyar földnek, a magyar víznek szavat. Egy magyar zseni. Vásárhelyi Pál volt az, aki a maga magyar szívével megérezte ennek természetrajzi parancsait (Ioaz! Ügy van!) és azokkal a nagy tapasztalatokkal szemben is, amelyekkel ezek ;i/. olasz mérnökök rendelkeztek, az ő magyar zsenije tudta csak megtalálni azokat a hatalmas, gigászi terveket, amelyeknek alapján megy előre ma is a Tisza völiryének szabályozása. Ezen a helyen most Igazságot kell szolgáltatni Vásárhelyi Pálnak, (Úgy van! Ügy van! Helyeslés a Jobboldalon.) akinek szobra ott van a szegedi Tiszaparton, abban a szép parkban, amelyet a Tiszaszabályozás után ott létesítettek. Mondom, igazságot kell neki szolgáltatni, mert még a nagy Széchenyi István is, aki pedig egész lelkével, minden akaratával és igyekezetével csüngött a vízszabályozáson és a hatalmas közgazdasági kérdések megold;)sán, ő sem ismerte fel ennek egész jelentőségét. Elmondhatjuk ma, hogy az ő tervének megvalósulása, amikor azr mondta, hôgy száz átmetszés kell a Tiszán, hogy idejében le tudjon folyni az a vízmennyiség, amely leszakad a mármarosi havasokból, bekövetkezett. Ma több mint száz, talán száztíz átmetszés van a Tisza medrén végig és ezek alkalmassá teszik a medret arra, hogy a vizek minél gyorsabban tudjanak lefolyni, hogy a magyar Alföld megszabaduljon a lefutás múltbeli veszélyeitől, s hogy az nyomban, éles kanyarulatok nélkül megtörténhessék. Természetes, hogy amikor ezeket a nagy munkálatokat meg akarjuk valósítani, arról kell gondoskodnunk, hogy megfelelő, alkalmas szakemberek álljanak rendelkezésre. T. képviselőtái'sam, Szabóky Jenő már foglalkozott a kérdésnek ezzel a részével. A imigam részéről csak csatlakozni tudok ahhoz a felfogáshoz, hogy igenis, a minisztériumban elegendő műszaki embernek kell rendelkezésre állani. (Helyeslés a jobboldalon. — IVlalasits Géza : Még egy emeletet rá kell építeni!) Mert hiábavaló a nagy programm. a sok tennivaló: a tervek megvalósításához elegendő műszaki emberre is szükség van. (Igaz! Ügy van! jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Ebből az alkalomból, amikor évtizedekre menő tervek előkészítését tárgyaljuk a képviselőházban, nem mulaszthatom el, hogy fel ne kérjem a földmívelésügyi kormányt, méltóztassék odahatni és a költségvetésben is gondoskodni erről, hogy elegendő műszaki embert tudjunk alkalmazni, (Malasits Géza : Még egy emeletet a minisztériumra') akik ezeket a terveket kidolgozzák, elvégre azoknak a terveknek kidolgozására és keresztülvitelére szakember kell. Ún, t. Malasits képviselőtársam, amennyiben értene ehhez a dologhoz, a legnagyobb ölömmel látnám itt szakvéleményét, mindenesetre azonban engedje megjegyezi em, hogy saját személyében sem tudna elvégezni tízszer annyi munkát, mintamennyi egy ember teljesítőképességéhez van méretezve. Kérem tehát a mélyen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék odahatni, hogy a költségvetésben kellő intézkedés történjék arra nézve, hogy elegendő műszaki ember álljon rendelkezésre a földmívelésügyi minisztériumban ezeknek a műszaki terveknek a kidolgozására. (Úgy van! Ügy van ! jobbfelól. — Szabóky Jenő : Vissza kell állítani a régi létszámot ! Egy embertől nem lehet háromszoros munkát kívánni !) Akkor, amidőn ezt a kérdést itt fejtegetjük a képviselőházban, egy csomó téma vetődik fel, amelyeket szeletnek megvilágítani, azonban kénytelen vagyok az idő rövidségére való tekintettel lehetőleg tömöríteni mondanivalóimat. (Halljuk! Halljak!) Mindenekelőtt egy anekdota, jut az eszembe, amely a maga egyszerűségében is nagyon érdekesen példázza a vízszabályozás gondolatát. Egyik t. képviselőtársamtól hallottam azt, akinek igen sok baia van a Tiszával, mert hála Istennek, a Tisza környékén meglehetős földterületet mondhat magáénak, hogy a nép ajkán miképpen jelenik meg a vízszabályozás gondolata. Amikor József főherceg, az idősebbik, a Hortobágyon járt, tirmészetesen látta ott azokat a tocsogókat, pocsogókat, apró tavakat, amelyekben hol víz van, hol szárazak, és szóba ereszkedett ott élő emberekkel, pásztorokkal. Megszólította többek közt az egyik számadó juhászt is. Beszélgetve vele azt mondja a számadó a Hűse, gulyás, hogy : «Fenséges Uram, úgy
