Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-216

4 Az országgyűlés képviselőházának 2 hitű, bízom ennek az országsaik őserejében, ez elpusztíthatatlan, kiírthatatlan, akármennyire lesekednek és fenekednek ellenségeink rá. De önmagában kell megtalálnia a maga fejlődését, a maga erőit. Nem kell elzárni, hanem ki kell szélesíteni. Munkaalkalmat kell adni és mindent elkövetni arra, hogy jöjjön egy enyhébb tél, jöjjön egy szé,p tavasz, egy boldog új tavasz, amelyben az emberek Magyarországon megtalálják a maguk boldogulását. (Helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra következik? Griger Miklós jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly: T. Képviselőház! Előttem szóló képviselőtársam beszédének érdemi részével lényegben egyetértek. Az adómentesség kérdésében én a külön törvényjavaslatot tartanám helyesnek, mégpedig azért, mert az adómentesség kérdése részletes tárgyalásokat fog igényelni, például magával a fővárossal, mert hiszen itt éppen az építkezési szellem növelése érdekében részletesen meg kell jelölni azokat a részeket, amelyekre az adómentességnek vonni koznia kell, amelyek részletesebb tárgyalást is igényelnek. Azt tartanám helyesnek, ha nem incidentaliter, esetleg most a benyújtott törvényjavaslat keretében találna a kérdés megoldást, hanem alapos megfontolás után döntenők el azokat az alapelveket, amelyek az adómentesség kérdésében irányadók kell, hogy legyenek. Erre különben majd még részletesebben kitérek mai felszólalásomban. Tegnap végighallgattam Tóth Pál t. képviselő úr beszédét és láttam, hogy ezt a házadó [('szállításról szóló törvényjavaslatot a vidék és a főváros szempontjából tekinti. Teljes szimpátiával veszem azokat a törekvéseket, amelyek a vidék érdekeit akarják ennél a törvényjavaslatnál megóvni és sajnálatomra nem tudtam jelen lenni az együttes bizottság ülésében, mert úgy látom, hogy az együttes bizottság tárgyalásainál is ez a szempont domborodott ki elsősorban és a hiteles nyilatkozatok hivatni (;s helyről szintén a vidék igényeire vonatkoznak. Először is a vidék igényeire vonatkoznak abból a szempontból, hogy külön alap létesíttetik és ott községek háztartásának javításáról van szó, azután a külterületi építkezéseknél is a. vidék szempontja domborodott ki az együttes bizottság ülésén, mert hiszen a pénzügyminiszter úr nyilatkozatot adott, hogy intézkedni fog, hogy a községek külterületén lévő lakóbázak mindenütt a minimális haszonérték után, illetőleg, amennyiben ezek az épületek a község szélétől legalább két kilométer távolságban vannak, a minimális haszonértéknél 20%-kai kisebb összeg után adóztassanak meg. Melegen üdvözlöm ezeket a törekvéseket, melegen üdvözlöm mindazokat a jogos törekvéséket, amelyek a vidék érdekeinek megóvását célozzák. Támogatom is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Rendkívül nagy megdöbbenésemre azonban hallok egyes hangokat ebben a Házban, amelyek mintha szembe akarnák állítani a fővárost a vidékkel. Nagyon kérem igen t. képviselőtársaimat, akik például a

# fővárosi üzemekről beledobnak egy-két megjegyzést a vitába, hogy azzal az alapossággal, azzal a szeretettel és azzal a tárgyilagossággal nyúljanak ehhez a kérdéshez, amilyen tárgyilagosságot, szeretetet és alaposságot érzünk mi, fővárosi képviselők a vidék jogos érdekei iránt. (Helyeslés a jobboldalon.) En csak a teljes harmónia jegyében tudom a kérdéseket megoldani, de nem az ellentétek kiszélesítésével. A magam részéről nagyon kérem vidéki képviselőtársaimat, hogy bennünk támaszt lássanak, lássák, 6\ ülése 1928 november 9-én, pénteken. hogy jogos érdekeink támogatására, lássák, hogy jogainkért azért harcolunk, mert mi a nemzetnek vagyunk képviselői és nem parciális érdekeket képviselünk itt ebben a Házban. (Helyeslés.) Nemzeti érdek kell, hogy szerepeljen az adózás kérdésében is, ugyanazok a szempontok kell, hogy mérvadók legyenek a fővárosnál is, mint a vidéknél. A fővárosnak ma, sajnos, a trianoni békeszerződés lehetetlen rendelkezései folytán fokozottabb jelentősége van, mint volt azelőtt. Végeredményben egyhatoda az országnak ide koncentrálódik, az egész szellemi, gazdasági élet itt van, végeredményben az az energia, amely kisugárzódik az egész országba, ma sokkal nagyobb jelentőségű. Látjuk különben az összes világvárosok életében, hogy milyen nagy a világváros jelentősége az ország hangulatának kialakítása szempontjából is, amilyen Párizs, olyan Franciaország. Sajnos, — hozzáteszem, sajnos — Magyarországon is ez a centralis fejlődés van, amelyet nemigen hoíyeslek, mert szeretném decentralizálni az energiaforrásokat egyes magyar vidéki gócpontokba is. de ez a tény, az a helyzet, hogy amilyen Budapest, olyan az ország. Tehát nem közömbös, hogy Budapesten a gazdasági helyzet milyen. Nem közömbös, hogyan áll Budapesten az építkezés kérdése, hogyan áll a munkanélküliek kérdése, nem közömbös az ország gazdasági politikájában elsősorban az a harmónia, amelyet a budapesti adózó polgárság életében gazdasági tevékenységének fokozása érdekében a törvényhozás tenni készül. Ezt a törvényjavaslatot elvi szempontból üdvözlöm elsősorban örömmel, mert egy adóleszállítást látunk, (Forster Elek: Végre!) konkrétumot a kijelentések után, amikor bizonyos százalékban nyilvánulnak az elvek. Én szeretem az elveket, de az elvek megvalósulását is szeretem látni; itt látok már bizonyos százalékot, amely százalék végre cselekedetnek minősíthető. Én tudniillik nagyon sajnálom, de nem tudok egyetérteni a mélyen t. pénzügyi kormányzatnak bizonyos gazdasági rendszerével, amit a pénzügyi bizottságban és Bud pénzügyminiszter úrral szemben ismételten kifejtettem, hogy nem vagyok barátja a feleslegek rendszerének, (Helyeslés a baloldalon.) mert a feleslegek rendszere bizonyos fokig a budgetárius jog szempontjából hiba, nem pedig előny, mégpedig azért, mert a budget hivatása az, hogy az ország szükségletei közül azt, ami jogos, okos és takarékossági szempontból megengedhető, elégítse ki. Ez a budget feladata. Messzebbmenő feladata a budgetnek nincs. Ezt igenis, ki kell elégíteni. Bizonyos elaszticitásnak a realitás érdekében kell a budgetben lennie; a nélkül egy jó budgetet össze sem lehet állítani. Feltétlenül szükséges, hogy egy bizonyos elaszticitás érvényesüljön; szükséges, hogy bizonyos túlzott praeliminatio érvényesüljön a kiadásoknál, mert ez biztosítja a budget realitását. De én azt látom, hogy ezen messze túlhaladtunk. Abban a pillanatban, amikor az ország szükségletei szempontjából a budget kielégíti az igényeket, minden adófillér, amely ennél több, jogtalenul vonja el az adózó polgárságtól a forgótőkét. Ennek már nincs racionális indoka. Amikor ma kesergünk a gazdasági helyzet lehetetlenségén és kesergésünknek reális tények a megalapozói, akkor állandóan hibáztatom, hogy mi a Népszövetséggel szemben olyannak tüntetjük fel Magyarország gazdasági helyzetét, mintha az már konszolidált volna, pedig az a sok intellektüel, az a sok