Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-219

Az országgyűlés képviselőházának 219. ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. 101 valaha a felvidéki tót ember, hogy addig, amíg a Vág lefelé folyik, az ő gazdasági központjuk csak Budapest lehet, ezt mesterségesen és gonoszul egy szerződéssel akarták felborítani és megfog dítani, úgyhogy akkor, amikor a vizek lefelé haladnak, a közgazdasági élet e centrumát attól ellenkező irányban keresik. Én tudom, hogy rettenetesen nehéz vizjogi vonatkozású nemzetközi konvenciókat létrehozni, mert hiszen azok a szervek, amelyek ezeket a konvenciókat létrehozni hívatva volnán ik, évenként legfeljebb, ha egyszer összeülnek, és akkor is nemzetközi kontroverziákban merül ki a munkájuk. Ha azonban segíteni talán nem tudunk is ezidőszerint, legalább is meg kell látnunk ezeknek az elhagyatott vidékeknek bajait és nyomorúságait, melyeket a vizművek szabályozatlansága okoz. Ezért ragadtam meg az alkalmat, hogy itt a nemzet színe előtt ilyen nagy közérdeklődés közepette felhozzam azt, hogy mi történik éppen a vízszabályozás hiánya miatt a Mura és a Dráva mellett. Ha méltóztatnának tudni, hogy ezek a kisemberek mennyire várják legalábbis azt, hogy szó essék róluk is, — de mennyire várják; — hogyan próbálnak magukon segíteni ; hogyan keresik és várják a segítséget ; ha ezidőszerint azzal kell is odamenni közibük, hogy várjanak, dolgozzanak és legyenek türelemmel tovább : emlékezzünk meg uyomorúságaikról itt a nemzet színe előtt! T. Ház! A Mura-partnak úgy tudom 31 egynéhány — talán 36—37 — kilóméter vonala maradt meg a folyó balpartján. Ezen a vonalon a mederelfajulások már olyan borzalmas mérveket öltöttek, hogy úgyszólván egész falvakat fenyeget a víz elöntéssel. Mi történik ott lent? A nép saját erejéből igyekezett védmüveket emelni ezelőtt pár évvel s a túlsó oldalon sarkantyúkkal válaszoltak. (Mozgás.) Abba kellett hagyni a védekezést, amelyet a nép saját erejével kezdett és ma is az a helyzet, hogy nem kell hozzá valami nagyon esős tavasz, nem kell hozzá a víznek valami nagyon nagy felduzzadása, hogy ott három faluba betörjön a víz. Valamikor, a boldog Nagy-Magyarország idejében is elhagyatott vidék volt ez, nem igen láttak odáig a kormányok, sőt még — nem akarok rekriminálui, de bevallom azt is, hogy — a vármegye központjában sem látták meg azt a mizériát, amellyel a muraparti nép küzködik. És ott terjed ma a trachoma, ott díszlik a golyva, ott rossz az ivóvíz, kretének a gyermekek és azért, mert ártérben és posványban laknak. És hogyha nem tudunk megmenteni vidékeket s kultúrterületeket azért, mert a vadvizek elárasztják, mert a talajvíz mindig és mindig a feljebb-területig szivárog és nyomul fel, posványosítja el a réteket és mezőket, akkor legalább az emberanyagot kellene megmenteni. Azok a trachoma-orvosok, akiket oda, a posványvidékre ígértek, még mindig nem érkeztek meg. a trachomások száma pedig hónapról-hónapra 100 %-kal szaporodik. Ez a kérdés csak annyiban függ össze a javaslattal, amennyiben meg vagyok róla győződve, — hogy ha ez a nagyszabású beruházási munka megindul, azt a vidéket egészségesebbé lehet tenni, annak a vidéknek népét meg lehet menteni és annak a vidéknek hálájára is lehet számítani. Ez régi ősmagyar település volt, amelyet azonban keresztül-kasul szőtt most már a szláv keveredés. Most már a nép karaktere sem ugyanaz, mint a vármegye belsejében és éppen ez teszi talán puhábbá és kevésbbé ellenállóvá, úgy, hogy ott a mentési és védelmi munkálatok érdekében az önsegély felkeltésére a hatóságoknak és kormányoknafi nagyobb figyelmet kell fordítaniuk. T. Képviselőház ! Akkor, amikor a szerbek Magyarországra betörtek, még eszükágában sem KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XVI. volt, hogy a Muravidéknek, később Premurje-nak elkeresztelt részét is fennhatóságuk alá vegyék. Mi magunk hagytuk védtelenül azt a vidéket, és most már a Mura felső folyásának balpartján is a szerbek az urak, az S. H. S. királysághoz tartozik ez a terület. És itt kénytelen vagyok konstatálni, hogy amikor a határszélen megállapítható, hogy a viszonyok odaát jobbak, mint ezen parton, akkor természetes dolog, hogy azon a vonalon egy erőteljes irredenta lelkületet fenntartani alig lehetséges. Hálával és köszönettel fogadja az a szegény, nyomorult, elhagyatott vidék azt a 460.000 pengőt is, amelyet a kormány ebben a javaslatban a Mura partjainak védelmére szánt. Felesleges talán azt mondanom, hogy ez kevés, hiszen 460.000 pengővel mit lehet csinálni? A nép azonban kész ezt megsokszorozni saját munkájával és áldozatkészségével, amint megmutatta ezt akkor, amikor teljesen magára hagyatva igyekezett partjait lekötni és biztosítani. Alsólendva felett a határ teljesen nyilt, és ott van az ú. n. Adomány-csatorna, a régi Lendvapatak. Az a vízi társulat azok közé a szerencsétlen társaságok közé tartozik, amelyeknek központja, pénze, műszaki iratai az S. H. S. királyságban maradtak- Nem tudom, hogy történt-e már e tekintetben a jugoszláv állammal megállapodás, nem tudom, hogy történtek-e intézkedések az iránt, hogy ennek a pataknak szabályozási vagy fenntartási munkálatait tovább folytassák, azt azonban láttam, hogy ez a patak igen nagy rombolásokat tud véabevinni, azáltal, hogy lakott helyekre is kiont. A mi speciális szerencsénk volt az, hogy nem minket, hanem a jugoszlávok által a túlsó partra telepített dobrovoljácokat öntötte el a víz. Azok azonban nagyon könnyen megfordíthatják a dolgot egy egyszerű sarkantyúval, vagy egyéb trükkel, úgy, hogy minket fog veszélyeztetni ez a patak Mindezeket azért hozom fel, hogy a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánljam ezt a szerencsétlen elhanyagolt és elhagyatott vidéket. Én nem rekriminálok — hiszen talán mi magunk zalavármegyeiek vagyunk leginkább bűnösök abban, hogy erre a területre nagyobb súlyt nem fektettünk még békeidőben — csak kérek. Azt kérem a miniszter úrtól, amit ez a törvényjavaslat maga is lehetővé tesz, hogy a XII. pontban az országhatárok igényelte rendkívüli árvízvédelmi munkálatokra előirányzott három millió pengő felosztása alkalmával, kegyeskedjék majd erre a vidékre is gondolni. Különösen a Mura partja az, amely bekötésre szorul. A saját szemem láttára ragadott el az ár holdakra menő területeket. Ott volt egy terület, amelyet annakidején zároltak. Engem zárgondnokká neveztek ki évrőlévre, néhányszor meglátogattam azt a vidéket és saját szemeimmel láttam, hogy három év alatt holdakra menő területeket szaggatott el a Mura. Ugyanez a helyzet a Mura alsó folyásánál is. Murakeresztúrnál a Mura már az országutat veszélyezteti, ha uedig lejjebb megyünk a Dráva folyásáig, — az egész vonal engem, mint a jugoszláv határszéli bizottság előadóját érdekel — ott azt látjuk, hogy már a folyó felett lóg az országút. Én hálás köszönettel veszem azt a gondoskodást, amelyet a kormány ebben a törvényjavaslatban kifejezésre juttatott, a törvényjavaslatot a legnagyobb örömmel és készséggel elfogadom és annak a reményemnek adok kifejezést, hogy ez csak kezdet, mert Csonka-Magyarországnak minden erejét meg kell feszíteni ahhoz, hogy a vízszabályozás kérdését nemcsak a nagy Dunán és a nagy folyókon, hanem a kis patakokon is megoldja. Ha idézni akarnék a mi vármegyénkből, akkor azt mondhatnám, hogy Zala vármegye 15