Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.

Ülésnapok - 1927-219

102 Äz országgyűlés képviselőházának 219, legalsó része úgyszólván a mezőgazdasági elmé­letek dacára gazdálkodik. Mert hiszen azt mond­ják, hogy 100 centiméteren felüli évi csapadék­nál nem lehet mezőgazdaságilag dolgozni, és ná­lunk tavaly 16 centiméterrel volt több a csapa­dék, mint 100 centiméter. Azonkívül ott egy vizetáteresztő altalajréteg van s el kell párolognia a víznek, iigy hogy mindenütt vadvizek keletkez­nek s elposvauyosítják az egész vidéket. T. Ház ! Lehetséges, — hiszen nem vagyok szakember — hogy az én számadataim tévesek, Egy azonban bizonyos: én azt a vidéket járom nap­ról-napra és látom, hogy mi történik az utakkal, a mezőkkel, a rétekkel éppen a vadvizek és a folytonos elposványosodás következtében. Azt hi­szem, hogy a netalán helytelen számadatok dacára is meg tudom győzni a t. Házat, hogy itt feltét­lenül szükség van segítségre. Az első segélyt itt megadva látom s ezért a törvényjavaslatot elfogadom. Egyúttal azonban ezt a szerencsétlen, elhagyott vidéket és különö­sen a Mura szabályozásának kérdését a kormány szíves ügyeimébe ajánlom. (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik 1 Petrovics György jegyző: Hódossy Gedeon! Hódossy Gedeon: T. Képviselőház! Pengem e törvényjavaslat tárgyalásánál az késztet fel­szólalásra, hogy a törvényjavaslatban bizonyos irányelvek vannak lefektetve, amelyek végig­vonulnak rajta, az én szerény véleményem s/erint azonban ezek az irányelvek bizonyos mértékig kibővítésre szorulnak. Az irányelvek természetesen az 1. $-ban vannak lefektetve, amely szakasz többek között azt mondja, liogy a földmívelésügyi miniszter foganatosíthat olyan szabályozási mun­kálatokat, (olvassa) : «amely munkálatoknak az állam által való elvégzése közgazdasági szem­pontból vagy közérdekből szükséges». Én ennek l<ibővítését tartanám szükségesnek és pedig a következőképpen,(olvassa): «amely munkálatoknak az állam által való elvégzése közgazdasági szem­pontból, közérdekből vagy közegészségügyi szem­pontból, szükséges». Én ezt nagyon fontosnak tartom már csak azért is, mert hiszen a köz­egészségügyi kérdések rendkívül szorosan össze­kapcsolódnak a közgazdasági kérdésekkel is, víz­ügyi kérdésekről azonban a közegészségügyi kér­dések hangsúlyozásának mellőzésével, azt hiszem, nagyon nehéz beszélni. Hogy mennyire összekapcsolódnak ezek a kérdések a közegészségügy kérdésével, e tekintet­ben elég, ha rámutatok a Balaton melletti fürdők helyzetére. Az ezen fürdők előtt elterülő Balaton vize sok helyen, ott, ahol fürödnek az emberek, — sajnálattal tapasztaltam magam is —", olyan, hogy közegészségügyi szempontból több kifogás alá esik. Hogy egyebet ne mondjak, például Keszthelyen, ahol a fürdőtelep közepéből nyúlik ki úgyszólván az a hosszú móló, a móló csúcsától messze be a Balaton közepe felé annyira hináros, poshadt a víz, hogy lehetetlenség megkívánni a közönségtől, hogy szívesen járjon olyan fürdő­helyre, ahol gondoskodás nem történik arról, hogy legalább az a víz, ahol a közönség idejének legnagyobb részét tölti és ahová üdülés céljából megy, ce legyen poshadt, dohos, kellemetlen szagú, szennyes, szóval olyan, amely a közegészségügyi követelményeknek egyáltalában nem felel meg. Nem akarok részletesebben foglalkozni ezzel a kérdéssel, hiszen a földmívelésügyi miniszter úr, aki szintén egyik rajongója a Balatonnak, bizo­nyára maga is szomorú szemmel konstatálta eze­ket a dolgokat. Én tehát tisztelettel csak arra vagyok bátor kérni a földmívelésügyi miniszter urat, legyen olyan szíves és vegye be a közegészségügyi érde­ülése 1928 november 15-én, csütörtökön. kek szempontját is a javaslatba, hogy azok is figyelembe vétessenek mindenféle víz szabályozá­sánál és főkép a Balatonnál, amely nekünk egyet­len olyan helyünk, a hová a fürdőző közönség jöhet. Ugyanennek a javaslatnak egyik része azt is mondja, hogy a földmívelésügyi miniszter (ol­vassa): «más olyan folyókon vagy patakokon is foganatosíttasson szabályozási munkálatokat». Ez­zel kapcsolatban legyen szabad csak röviden pár szóval rámutatni éppen a kerületemben fekvő Gyöngyös városon keresztül folyó Gyöngyös pa­takra, amely igazán a környéknek veszedelme közegészségügyi szempontból és amely, ha akarom, folyó, ha akarom, patak. Ez néha úgy megduzzad, hogy végtelen károkat okoz, máskor pedig, ha kicsiny úgyszólván áll benne a víz, megposhad, elromlik, úgy hogy közegészségügyi szempontból is kívánatos ennek a pataknak szabályozása, ille­tőleg a várostól való elirányítása. Igaz, hogy ez városrendezési szempontból a belügyminiszter úrhoz is tartozik bizonyos tekintetben, és úgy tudom, hogy Gyöngyös város közönsége a polgár­mester útján ilyen irányban már lépéseket is tett a belügyminiszter úrnál. Nekem csak az a tiszteletteljes kérésem, hogy amikor ez a kérdés megvalósításra kerül, akkor legyen szíves a mé­lyen t. földmívelésügyi miniszter úr is támogatni bennünket ebben a kérdésben. Egyébként a javaslatot minden tekintetben igazán rendkívül szükségesnek, fontosnak és jó­nak tartom, miért is azt általánosságban a rész­letes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Elnök : Szólásra következik 1 Szabó Zoltán jegyző : Éri Márton ! Éri Márton : T. Képviselőház ! Miután a bi­zottságban alkalmam volt a kérdéshez részletesen hozzászólani, mai felszólalásomat lehető rövidre kívánom fogni. Mindenesetre örömmel üdvözlöm a földmívelésügyi kormány nagyszabású terveze­tét, viszont őszintén megvallom, jobb szerettem volna, ha az eredeti tervezetet a földmívelésügyi kormánynak az egész kérdést átölelő nagy be­ruházási kölcsönre vonatkozó törvényjavaslatát üdvözölhettem volna. Mivel azonban ennek elma­radása semmiesetre sem a földmívelésügyi kor­mánynak a hibája, hanem ennek az az oka, hogy a magyar állam teherviselő képessége nem képes ezidőszerint ezt a nagyobb összeget erre a célra fordítani, ennélfogva kénytelenek vagyunk egyen­lőre beérni ezzel a tervezettel, amely ha a meg­valósítás stádiumába jut, mindenesetre a mi dezolált vízügyi állapotainkat a javulás útján egy lépéssel előbbre viszi. Mai felszólalásom keretében két dologra kívá­nom a fölmívelésügyi miniszter úr figyelmét fel­hívni, még pedig a tolnai holt Dunaág és a Sió kérdésére. Klein Antal t. képviselőtársam mai felszólalásá­ban már bőven foglalkozott ezzel a kérdéssel. Hogy ezt én mégis előhozom, ezt teszem abból a szempont­ból, mert úgy emlékszem, hogy annakidején, több évvel ezelőtt az alispáni hivatal, illetőleg a tör­vényhatóság útján felterjesztést intéztünk kére­lem alakjában a földmívelésügyi kormányhoz, hogy a közegészségügyi szempontból tarthatatlan tolnai holt Duna-ág kotrását és egészségügyi szempont­ból való megjavítását minél előbb tegye gondos­kodása tárgyává. Sajnos, ez mindezideig nem következett be, nem történt meg. Ha valaki a történelem lapjain visszapillant és olvassa Tolna váröB történetét, akkor bizony keserűséggel látja, hogy ez a város, amely a török hódoltság előtt Buda után Magyarország legna­gyobb városa volt, mert hetvenezer lelket szám­lált, hová jutott. (Zaj a jobboldalon.) Igen, az így

Next

/
Thumbnails
Contents