Képviselőházi napló, 1927. XVI. kötet • 1928. november 9. - 1928. december 19.
Ülésnapok - 1927-219
Az országgyűlés képviselőházának 219. ü telten őszinte örömmel üdvözlöm és az általános tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter : T. Ház ! (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Van szerencsém a trianoni szerződés következtében megosztott önkormányzati testületek egyes vagyonjogi viszonyainak rendezéséről szóló törvényjavaslatot benyújtani. Kérem a t. Házat, méltóztassék a törvényjavaslatot kinyomatni, szétosztatni és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közigazgatási és igazságügyi bizottságokhoz utasítani. Elnök: A törvényjavaslatot a Ház kinyomatja, szétosztatja és előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a közigazgatási és igazságügyi bizottságoknak adja ki. Láng János képviselő úr, mint a közegészségügyi és a külügyi bizottságok előadója kíván jelentést tenni. Láng János előadó: T. Képviselőház! Van szerencsém a közegészségügyi és külügyi bizott ságnak a pestis, kolera, sárgaláz, tífusz és himlő elleni védekezés tárgyában kötött, Párizsban 1926 június 21-én kelt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről szóló jelentését beterjeszteni. Kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és tárgyalásra kitűzni. Egyúttal kérném a sürgősséget is kimondani. Elnök: A Ház a jelentést kinyomatja és szétosztatja. Napirendretűzése iránt később fogok javaslatot tenni. Egyben kérdem a Házat, méltóztatik-e a bizottság által javasolt sürgősséget kimondani, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a sürerősséget kimondta. Lukács György képviselő úr, mint a külügyi és pénzügyi bizottságok előadója kíván jelentést tenni. Lukács György előadó: T. Ház! Van szerencsém beterjeszteni a külügyi és a pénzügyi bizottság jelentését az 1927. évben Genfben tartott nemzetközi értekezlet által a nemzetközi segélynyújtó egyesülés tárgyában tervezet alakjában elfogadott nemzetközi egyezmény becikkelyezése tárgyában. Kérem, méltóztassék a jelentést kinyomatni, szétosztatni és tárgyalására nézve a sürgősséget kimondani. Elnök: A jelentést a Ház kinyomatja és szétosztatja. Annak napirendre tűzése iránt később fogok a t. Háznak előterjesztést tenni. Egyben kérdezem a t. Házat, méltóztatnak-e a bizottság által javasolt sürgősséget kimondani, igen vagy nem! (Igen!) A Ház a sürgősséget kimondja. Szólásra köyétkezik ? Gubicza Ferenc jegyző: Kócsán Károly! Kocsán Károly: T. Ház! Tekintettel arra, hogy a vita nagyrészt kimerítette ezt a nagyfontosságú közgazdasági és szociális problémákat felölelő törvényjavaslatot, csak röviden teszem meg megjegyzéseimet, hogy szerény véleményemet a földmívelésügyi kormány nagybecsű figyelmébe ajánljam. Most, amikor egy hosszú szünet után a földmívelésügyi kormány nagyfontosságú beruházási javaslatokkal jön a Ház elé, az alkotó munkának egy régen nagy szükségét érzett részét indítja meg és folytatja tovább. Megszakították ezt a nagy tervszerű munkát az általunk ismert sajnálatos események, amelyek pénzügyileg és más szempontból sem tetiék lehetővé, hogy ez a szerves munka továbbépíttessék, ennek következtében nagyon sok áldozat, amelyet a múltban folyók építésére, szabályozására hoztunk, bizony kárbaveszett, mert e tevékenységünket nem tudtuk szervesen folytatni. Ennek a beruházási javaslatnak egyik célja, hogy a folyók mentén lévő területeket védie meg az árvizektől, hogy azokat mezőgazdaságilag hasznavehetőkké tegye és az ott befektetett muni'se 1928 november Ùèn, csütörtökön. 90 kát mindenféle veszedelemtől megóvja. A másik célja, mint a javaslat is jelzi, az, hogy folyóinkat hajózhatóvá tegye, szóval a termelés értékesítésének egy másik ágát is művelje. Amikor itt a felszólalók egyrésze azt hangoztatja és sürgeti, hogy azok a kis folyók, amelyek beletorkolnak a nagy folyókba, hajózhatóvá tétessenek, legyen szabad ezzel kapcsolatban felhoznom egy a Házban már kétízben is szóvátett kérdést, amely egyrészt a kereskedelemügyi kormány hatáskörébe tartozik, másrészt — a mezőgazdasági termelés értékesítése dolgában — a földmívelésügyi miniszterhez tartozik. Igen t. Képviselőház! A történelem tanúsága szerint ősidőben a hajózási utak voltak a tökéletesebbek ; ezek kötöttek össze falvakat, országrészeket és nemzeteket. A fejlődés folyamán azonban ezek az utak jutottak háttérbe és ma már pompás egyéb utak vannak, kezdve a járható, jól kiépített állami útaktól, a levegőig. Ezek mind meghaladják a vizi utak sebességét, járhatóságát és használhatóságát. Azonban ennek ellenére nem szabad mostohagyermekként kezelni a viziutat, mert nagyon nagy mezőgazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a viziutak hajózása a mai elhanyagolt állapotából kiemeltessék. Hogy konkrét példával világosítsam meg ennek szükségességét, legyen szabad megemlítenem, hogy Budapest közvetlen környéke 30—40 kilométer távolságban a Duna alsó folyása felé, a legelhanyagoltabb a vizi közlekedés szempontjából. 1918 ig ez a vidék, le Budapesttől Ercsiig, mondhatni a legtökéletesebb módon volt belekapcsolva a dunai forgalom által Budapest gazdasági életébe, 1918 óta azonban, el nem fogadható indokok alapján, ezt a helyi hajójárást beszüntették. Így ez a vidék, amely mezőgazdasági terményeivel odasimul a Dunához, ki van szolgáltatva a termésértékesítés olyan nehéz módjának, amely megdrágítja és nehézzé teszi az értékesítést. Amikor a földmívelésügyi kormány Programm jává teszi, hogy a többtermelés mellett az értékesítésre is nagy gondot fordítson, akkor kézenfekvő szükségessége merül fel annak, hogy azt a hiányt, amelyet érez a Dunavidék lakossága Ï918 óta, a földmívelésügyi kormány teljesen tegye magáévá, szorgalmazza a kereskedelemügyi koimánynál, az összkormánynál, hogy azok a hajózási társaságok, magánvállalatok, amelyek az államtól és a fővárostól is tekintélyes szubvenciót élveznek, vagy régi hajójáratok felelevenítésével, vagy új hajójáratok beállításával ezeket a községeket lefelé Adonyig ismételten bekapcsolják a közforgalomba Ne legyen az a nagy összeg, melyet a Duna partjainak védelmére fordítunk, holt tőke, hanem ennek a nagy beruházási összegnek ellenértékét és kamatát élvezhessék azok, akik a Dunamentén laknakA másik kérdés, melyet a miniszter úr figyelmébe ajánlok, az, hogy az elmúlt évtizedek alatt, a háborús időkben s az azt követő felfordulás alatt az állam pénzügyi helyzete nem engedte meg, hogy a már elkészített Dunavédő partokat kellőképpen gondozzák. Magam is sajnálattal tapasztaltam, hogy azokat a nagy összegekkel megépített védőpartokat és gátakat jóformán senkisem gondozza. A vízjárás kimossa, az emberek könnyelműsége, gondatlansága pedig továbbfejleszti, ennek következtében nagyon drága értékek vesznek el akkor, amikor kisebb befektetéssel és helyes pótlással, segítő munkával ezeket tökéletesíteni lehetne. Egy másik kérdés, amelyet szóvá kell tennem, az, hogy az állami gondoskodás körébe és a vízitársulatok körébe tartozó folyókon kívül vannak még oly patakok és csatornák, amelyek nem tartoznak az állam gondoskodási hatáskörébe, s a
