Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-200

Àz országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1928 július 6-án, pénteken. kötvény, amely 100% erejéig dologilag biztosítva van, forgalomképes. Méltóztatnak azt hinni, ha valaki piacra viszi azt a kötvényt, hogy az a piaci forgalomban nem fog többet kapni, mint 66%-ot? Úgyhogy én azt látom, hogy gyakorlatilag is az érdekeltek sokkal jobban járnak akkor, ha nekik kötvényt adunk, ha nekik niegadjuk a lehetőséget arra, hogy ők azt a pénzpiacon helyezzék el, értékesítsék, mintha nem a kötvényt adjuk nekik, hanem azonnal a készpénzt és ezzel a készpénz után való mohó kapással elvesztik követelésük egyharmadrészét. Ha ettől el is tekintenék, fontolóra kell venni még a következőt. Mivel szerezzük mi meg annak lehetőségét, hogy azt a kétharmadot pészpénzben szolgáltassuk? Ennek lehetőségét megszerezzük azzal, hogy a svéd tröszttől azt a 36 milliódolláros kölcsönt az előttünk fekvő szerződési feltételek mellett megkapjuk, tehát kapunk tőlük egy körülbelül 6-5%-os kamatozású kölcsönt, amelyet azonban nekünk annak ellenére, hogy a svéd trösztnek átszolgáltatjuk ötven évre, esetleg valamivel kevesebbre, a gyufamonopóliumot és ezzel közgazdaságunkat terheljük két irányban is. Elsősorban akadályozzuk azt, hogy egy iparágban a szabadverseny kifejlődhessék, másodsorban pedig az egész fogyasztóközönségeit egy idegen trösztnek valóságos tributariusává, adófizetőjévé tesszük. Nem gondolom, hogy kényszerítő szükség nélkül egy állam, amely ad valamit a maga gazdasági presztízsére, amely bizik a maga fejlődésének jövőjében, egy ilyen él&ozatra kényszerítő szükség nélkül eltökélhetné magát, ezt a kényszeritő szükséget pedig fenforogni nem látom. Nem akarok ennek a szerződésnek részleteivel bővebben foglalkozni, néhány megjegyzést azonban figyelmébe ajánlok mélyen t. képviselőtársamnak, elsősorban pedig a kormánynak. Egy általános megjegyzést. Előttünk fekszik a szerződés. Itt nagyon kérem esetleg a t. minister uraknak, de elsősorban kérném a pénzügymtinister urnák felvilágosítását. Mert a pénzügy minister ur volt az, aki ezt a szerződést aláirta, aki tehát e tekintetben autentikus felvilágositást képes, sőt illetékes is nyújtani. Ez a szerződés két nyelven van szövegezve. Magyar és német szövege van. Mindkét szöveg az előttünk fekvő nyomtatvány szerint a szerződő félek által aláiratott. Ha a szövegeiket összehasonlitom, akkor azt látom, hogy teljes, 100%-os teljes megegyezés nem forog fenn, aminthogy nem : is foroghat fenn akkor, amikor egy szerződést két nyelven is szövegeztek. Nemzetközi szerződéseknél megállapítják a szerződő felek, hogy melyik szöveg az irányadó. Ebben ilyen megállapodás nincs. A minimum az volna, bogy amikor a magyar kormány ilyen szerződést köt mégpedig magyar és német nyelven, akkor legalább azt kösse ki, hogy kétség esetén a magyar szöveg legyen irányadó. Nem hiszem, hogy e tekintetben nehézség forgott volna fenn, vagy még most is fenforogna, amely nem volna elkerülhető. Csak egyszerűen egy kis részletre akarom a pénzügyminister ur figyelmét felhívni. Itt van a 9. §., mely arról intézkedik, hogy a Stab., mikor már valamennyi gyárat átvette, a gyártást hogyan rendezze be. A magyar szőj veg azt mondja: »Ha a Stab, már valamennyi gyárat átvette, a gyártást

r a lehető legjobban berendezheti ezen szerződés rendelkezéseinek tekintetbevétele mellett.« Ez ugy hangzik, mint egy tárgyilagos kötelezettség a lehető legjobb berendezésre. De ha olvassuk a német szöveget, a német szöveg már azt mondja: »Wenn Stab, schon sämmtliche Fabriken übernommen hat, kann sie die Fabrikation bestmöglichst einrichten, unter Berücksichtigung der Vorschriften dieses Vertrages.« Aki németül tud s a német nyelv finomságai és nüanszai iránt érzékkel bir, az konstatálni fogja, hogy ez nem tárgyi lekötése, hanem egyszerűen egyoldalú megítélésre való átengedése annak, hogy mit ért »bestmöglichst« alatt. Ha végig megyünk a szerződéses szakaszokon, méltóztatnak látni, hogy bizonyos szinonim fogalmakat fejeznek ki a^ magyar és német szövegek, nem mindig találóan ugyanazt; a magyar egy kissé jobbra, a német egy kissé balra megy. Kgy szerződésnél azonban, amelynél ilyen hosszú időre kötjük le az állam jogait, legalább azt az előnyt, melyet az állam a magyar gazdaságnak biztosit, oly szabatosan irjuk körül, hogy minden kétségen felül álljon. Megjegyzéseimnek ezt a részét a pénzügyminister ur kegyes figyelmébe ajánlomMármost nem akarok arra utalni, hogy a szerződés a maga egészében és a maga részleteiben igen szomorú képet tüntet fel. Látjuk, hogy a Stab, ebben a szerződésben igen kitűnően védte meg érdekeit. A magyar állam érdekeinek védelméről szabatos intézkedéseket hiába keresünk ebben, ugyanakkor, amikor a Stab, érdekeinek védelme abszolúte minden tekintetben megtörtént. Én nem gáncsoskodom, nem akadékoskodom. Aki lenyeli ennek a szerződésnek a mi gazdasági presztízsünket mélyen leszállító egész lényegét, az lenyelheti ezeket a csekélységeket is. Aki nem törődik azzal, hogy a magyar állam hitele szempontjából mit jelent ez, nem zárja-e el annak lehetőségét, hogy a magyar állam dologi lekötés nélkül kölcsönöket szerezzen, az bátran túlteheti magát mindezeken. (Bud János pénzügyminister: Nem a magyar állam!) De van egy szempont, amelyen nem teheti magát túl senki, és ez: a mi állami szuverenitásunk szempontja, amelyet ez a szerződés a legsúlyosabb mértékben tangál, holott ugyebár, abban valamennyien, minden pártkülönbség nélkül egyek kell, hogy legyünk, hogy ezt a kérdést a lehető legkényesebben kell kezelnünk és minden elhomályositáson túl kell emelnünk. Elnök: Figyelmeztetem a -képviselő urat, hogy beszédideje lejárt. Baracs Marcell: Kérnék tizenöt perc meghosszabbítást. (Felkiáltások jobbfelől: Nem lehet!) Azt hiszem, t. képviselőtársaimat megnyugtathatom, hogy ezt a vitát még ma befejezzük. Elnök: Kérem a képviselő urat, legyen szíves megjelölni, mennyi meghosszabbítást kér. Baracs Marcell: 15 percet kérek, de aligha fogom igénybe venni. v Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) Ugy látom, a Ház a meghosszabbítást megadja. Baracs Marcell: Ezt a szerződést köti a magyar forma. Kire lesz ez kötelező? A kormányra, a kincstárra, a magyar államra? Ha merőben a kormányra volna kötelező, akkor nem hiszem, hogy ebből a felfogásból kiindulva a Stab, ezt a szerződést megkötötte volna. Én a mélyen t. kormány tagjait egyenként és összesen nagyon tisztelem, — elképzelhető, hogy vannak, akik nálam még sokkal jobban