Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-200

Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1928 július 6-án, pénteken. 51 olyan feltételek mellett parcellázhassanak, mint ahogyan az altruista intézetek, hogy ezáltal mód adassék a helyi viszonyokkal ismerős egyéneknek arra, hogy nagyobb költség nélkül, — gondolom, ez lehetett az indok — a birtokeldarabolást elősegítsék. Ezzel szembenáll az én álláspontom, amennyiben én a parcellázáshoz igenis bizonyos előfeltételeket megkövetelnék. Megkövetelnék bizonyos előfeltételeket a tőkeerősség, a megbízhatóság szempontjából. A törvénynek intenciói odairányulnak, hogy a kimondott üzérkedés, a nagy haszonszerzés lehetőleg kizárassék a parcellázásból. Hiszen annak a kisembernek épen elég baja és gondja van amikor földet keres a kamatokkal a részletekkel, a felmérési, a kiszállási költségekkel, a telekkönyvi átírással stb.-vel, természetes dolog, ho'gy amennyire lehet, ezeket a gondokat csökkenteni kéli. A kormány bizonyos intézeteket pénzzel is ellát, illetve lehetővé teszi számukra a lebonyolítást. Ezekre nézve a törvényjavaslat 8. §-a bizonyos kivételes álláspontot kíván statuálni. Ez nem azt jelenti, hogy mentesülnek a kormány ellenőrzése alól, mert az ellenőrzés több irányban megvan. így elsősorban megvan azáltal, hogy mindegyik intézetnél ott ül a kormány embere, a kormánybiztos, akinek alapszabályaik szerint ilyen vételek kérdésében vétója van és már ennélfogva is befolyásolhatja egyes jogügyletek megkötését, nemkülönben lebonyolítását. De a parcellázás tekintetében a 8. §. utolsó bekezdése kifejezetten fentartja az alaptörvény 54—66. szakaszait, amelyek a parcellázásról rendelkeznek. Ezekben a rendelkezésekben az van, hogy mindenki, aki parcellázni akar, aki ingatlandarabolást akar végrehajtani, akár saját birtokát, akár pedig másnak birtokát illetőleg, ezt a gazdasági felügyelőségnél bejelenteni köteles. Az adminisztráció utján ugy fejlődik és ugy bonyolódik le ennek az ügynek keresztülvitele, hogy a gazdasági felügyelő kiadja ugyan a tanúsítványt, de egyidejűleg az Ofbhez, meg a földmivelésügyi ministerhez jelentést tesz, azonfelül pedig a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságának is jelentést tesz abból a szempontból, hogy a földbirtokpolitikai kérdések mikénti megoldása ezek által a hatóságok által is hatékonyan ellenőriztessék. Ez az. intézkedés fenmarad. Épen most beszéltem itt Szilágyi t. képviselőtársammal, aki azt méltóztatik mondani: igen ám, de száz holdon aluli 'birtokrészekre vonatkozólag nem marad fenn. (Szilágyi Lajos: Ez is különbség! A fórumban is különbség van!) El tudom képzelni, hogy a kisebb birtokok megkötöttségét kevésbbé tartaná fenn, hiszen maga is beleesett a földbhtokpolitikai gondolatvilágba, hogy egy százholdas birtok nem olyan nagy komplexum, amellyel nagy kérdések megoldását elő lehetne segíteni, mert az maga is a kisbirtok kategóriájához egészen közel, a határon áll. Ezt tehát nem tartanám olyan nagy jogsérelemnek az elgondolás tekintetében. Ezért kérem, méltóztassék ebben a kérdésben megnyugodni, mert hiszen száz holddal nem lehet nagy célokat megvalósítani. (Szilágyi Lajos: Tehát zür-zavar lesz! Ellentmond az 192D : XXXVI. tc-nek.) Ebben a tekintetben, az alapgondolat tekintetében, amelyet ő felvetett, közeledem hozzá. Mert mit akar ő? Azt akarja, hogy a parcellázóknak a lehetőség minél szélesebb körben megadassék, mert hiszen azon a négy intézeten kivül másoknak is meg akarja adni ezt a lehetőséget. A magam részéről ezt helyesnek tartom, mert kételkedem abban, vájjon ez a négy intézet fog-e elegendő tőkével és megfelelő emberekkel rendelkezni abban a tekintetben, hogy a most eladásra kerülendő — mert az én megítélésem szerint, ismétlem, az elkövetkezendő 15—20 esztendő alatt a magyar középbirtokok fele eladásra fog kerülni, —birtokok parcellázását végre tudja hajtani. Halmost ez a négy intézet foglalkozik a parcellázással, akkor nem lesz hozzá elegendő tőke és elegendő ember. Nem kivánnám a határt lezárni s természetesen ha megadnám is a lehetőséget, hogy mások is parcellázzanak, a ministernek megadnám a legtökéletesebb ellenőrzési jogot már a tervek előkészítésénél, és azok utólagos felülvizsgálásánál is. mert hiszen nem mindegy az, hogy ki fog majd abban a parcellázásban részesülni. Azokat az erkölcsi és egyéb szempontokat, amelyeket az elővásárlásnál vizsgál a minister, a parcellázásnál is okvetlenül megvizisgálandónak tartom. Épen ezért azt a beterjesztett indítványt, amely azt mondja, hogy a pénzintézeteken kivül más vállalatok is foglalkozhatnak parcellázással, amelyekben anyagi garancia van, — egy alaptőkeminimum, talán egymillió pengőhöz kötném — amelyeknél tehát látszik, hogy megvan az anyagi felelősség. Az ilyen vállalatokat erkölcsi szempontból már előzetesen felülvizsgálja a minister, amennyiben a szakasz 4. bekezdése szerint csak azok az intézetek foglalkozhatnak parcellázással, amelyeknek alapszabályait a földmivelésügyi minister már előzetesen jóváhagyja az eldarabolási tervek tekintetében. Minden ilyen intézetnek tehát alapszabálymódosítást kell keresztülvinnie, amelyben a minister intencióit, hogy ő miket fog jónak látni az elparcellázási tervek összeállítása körül, le kell szögezni. Épen ezért helyeslem ezt a javaslatot, amint előterjesztette az előadó un*, hogy ki kell terjeszteni ezt a jogot a pénzintézeteken kivül olyan vállalatokra is, amelyeknél kellő anyagi garancia van. Kimondanám azonban, hogy legalább egymillió pengő alaptőkéjüknek kell lennie. Mert hiszen nem elég a jó szándék, nem elég a tervezet, a parcellázáshoz tőke is kell, és olyan valakinek kell parcelláznia, aki elő tudja teremteni legalább a vételár egy tekintélyes részét, mert hiszen azoknak a kisembereknek, akik elővásárlás és parcellázás utján földhöz akarnak jutni, nincs meg- a ládafiában a készpénzük. Nagyon boldog helyzet és nagyon kívánatos eset volna, ha készpénzzel rendelkeznének az emberek. Minden valószínűség szerint ugy fog történni, hogy az összeg egyrészét váltóra szerzik meg, másik részét pedig hosszúlejáratú kölcsönnel, vagy pedig valami ingóságot adnak el és ebből fogják az összeg egyrészét kifizetni. Ezek szerint méltóztassék megnyugodni, mert a kormány — hiszen mindig azt panaszolják, hogy túlságosan nagy hatáskört kíván magának vindikálni mindén dologban — bizonyára itt sem fogja feladni a maga hatáskörét és jogkörét és bele fog nézni abba a parcellázási tervezetbe. (Szilágyi Lajos: Nem is tud róla! Nem jelentik be!) Én erről egészen nyugodt vagyok, és azt hiszem, t. képviselőtársain is megnyugodhatik, hogy a kormány nem fog ebben a tekintetben semmiféle hatásköirt feladni, amelyet neki az alaptörvény megenged. Épen ezért elfogadom a szakaszt az öszszes módosiitó indítványokkal s mély tisztelettel ajánlom a t. Képviselőháznak is elfogadásra. (Helyeslés a jobboldalon.)