Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-200
Az országgyűlés képviselőházának 200. ülése 1928 július 6-án, pénteken. 47 nem pedig külön intézeteket felállitani és privilégiumokat adni egyes intézeteknek s kitenni a szegény kisbirtokos réteget annak a manővernek, amely a parcellázással együtt jár, kitenni a kizsákmányolási lehetőségeknek, amelyeket a háború előtt is nagy mértékben kihasználtak egyes politikusok és egyes intézetek. Nyilvánvaló tehát, hogy itt megint egy olyan rendelkezéssel állunk szemben, amely a földhözjuttatásnak olyan módját teremti meg, amely nem kivánatos, nem helyes, amely nem a kisemberek érdekében való cselekedet. Ezt másképen is el lehetett volna intézni. Mert tény, hogy földhöz kell juttatni az embereket, tény, hogy ennek lehetőségét meg kell teremteni továbbra is, hiszen én azt tartom, hogy még tovább kell menni ezen a területen. De nem tudom megérteni, hogy miért kell közben intézeteket kreálni, s miért kell megint a bürokráciát tetejébe helyezni azoknak a szegény kisembereknek, akiknek ezt a vételárban meg kell fizetniök s akik hosszú évtizedekre lesznek lekötve. Megint kreálnak intézményeket, bürokráciát; bankok élnek belőle, politikusok, kijárók fognak élni belőle és mindezt megfizetik a szegények. (Forster Elek: Sokkal jobb, ha állami ellenőrzés van!) Bocsánatot kérek, én nem azt mondom, hogy ne legyen állami ellenőrzés, de minek a nagy bürokrácia, miért nem lehetett egyeneseu elintézni ezt a földreform során, amikor volt Országos Földbirtokrendező Biróságunk, amikor van erre szerv és organizmust Miért szükséges közbeékelni ezt, amely csak a szegény emberek földhözjuttatását neheziti meg? T. Képviselőház! Tiltakoznom kell az ellen a terv ellen, hogy itt szegény embereket kiszolgáltassanak az uzsorának, hogy kiszolgáltassák azokat a kisembereket, akiknek néhány holdjuk van és hogy az, a helyzet álljon elő, amely a háború előtt volt, hogy nemcsak földhöz nem jutnak, hanem elvesztik a kis birtokukat is, ráfizetik a spekulációra, amely arra viszi őket, hogy több földet szerezzenek. Az eredmény tehát nem az lesz, amit tőle várnak. Praktikusabb, eredményesebb intézkedéseket kellene tenni; sokkal praktikusabb volna igénybevenni a nagybirtokokat s az állam adna nekik földet egyenesen azokon a szerveken keresztül, amelyek amúgy is megvannak. Nem kellett volna ezt ujabb ezervekre átruházni és a földéhséget odadobni a spekulációnak. Azt gondolom, hogy ez nem pártszempont, hanem tisztán praktikus szempont. Aki komolyan veszi, hogy a népet földhöz kell juttatni, annak igy kell gondolkoznia. Ugy látszik ebből a rendelkezésből, hogy a kormány maga is számol ezzel a körülménnyel, tisztában van vele, hogy itt földéhség van, azzal is tisztában van, hogy a spekuláció ki fogja használni ezt a földéhséget és_ hogy parcellázni fognak. Miért nem csinálja meg tehát egyenesen a földbirtokreform utján? Ezzel elejét venné annaJk^ hogy a kisembereket kiszolgáltassa a spekulációnak. A szakaszt nem fogadom el, (Helyeslés a szélsőbaloldalon-) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Neubauer Ferenc! Neubauer Ferenc: T. Képviselőház! Ehhez a szakaszhoz egészen röviden kivántam módositást előterjeszetni, de azok után, amiket Farkas István t. képviselőtársam itt a szakasszal kapcsolatban elmondott, kénytelen vagyok röviden reflektálni szavamra. Mas az elméleti álláspont és más a gyakorlati helyzet, A gyakorlati helyzet az, hogy minden forgalomkorlátozásnak és igy a parcellázási tevékenység megrendezabályozásának kérdésénél is figyelemmel kell lenni arra, nehogy rontsunk ahelyett, hogy javitunk az illető kisember helyzetén, akinek érdekében intézkedni kivanunk. A mai világban minden, ami időbe és fáradságba kerül, költségbe is kerül és azt valakinek meg kell fizetnie. Ennek következtében minden mesterséges szabályozás költségeit végeredményben valaki viseli s tudjuk, hogy ez a költségviselés mindig ráhárul arra, aki szerezni akar, aki vásárolni akar valamit. Igy vagyunk itt is ezekkel a szabályozásokkal s én a magam részéről kifejezést adok annak a nézetemnek, hogy igenis, lehetőleg ugy kell szabályozná a parcellázások ellenőrzését, hogy a visszaélések, amelyek a háború előtt és máskor is megnyilvánultak, lehetőleg szünjenekrneg a hatósági ellenőrzés által, de az, a hatósági ellenőrzés legyen olyan rugalmas, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) az élethez annyira alkalmazkodó, hogy felesleges költségeket ne okozzon, mert ezeket végeredményben azok a kisemberek fizetik meg, akik hozzájutnak. (Ugy van! a jobboldalon.) És ha nézem a háború előtti parcellázási tevékenységet és nézem azt. hogy miféle bajokkal volt az összekötve, elismerem, hogy voltak olyan esetek, amikor lelkiismeretlen emberek magatartása következtében károsodás érte azokat a kisembereket, akik a földet megszerezték. (Ugy van! jobbfelől.) Egészben véve azonban megvoltak a lehetőségek a kisemberekre nézve, hogy földhöz jussanak és még az igen nehéz körülmények között lebonyolított parcellázásoknál is épen a szorgalmuknál és kitartásuknál fogva azok a gaizdasági kisexisztenciák, akik földhöz jutottak, rendszerint mégis fentartották magukat, idővel bajaikon segitettek s azután teljesen életképes exisztenciákká váltak. Épen ezért, miután én pártolok minden olyan intézkedést, amely a megkötöttséget bizonyos mértékben enyhitL bátor vagyok előterjeszteni a 8. §-nál azt a kérelmet, hogy méltóztassék az ötödik bekezdésben, ahol a földmivelésügyi minister előterjesztésére a ministerium lesz feljogosítva arra, hogy bizonyos korlátozások alól felmentést adjon, az »előterjesztésére a ministerium« szavakat kihagyni azért, mert teljesen megvan a garancia a földmivelésügyi minister urban abban a tekintetben, hogy ő ezeket a felmentéseket a leglelkiismeretesebben fogja kezelni, {Rothenstein Mór: És ha más lesz a minister?) hiszen épen tőle ered, az ő inditványára van ez a törvényszakasz a javaslatba felvéve és igy az ő intenciói azok. amelyek a parcellázások terén érvényesülni fognak. Teljesen az ő judiciumára lehet tehát bizni az eljárást és ezzel elkerülhető a nehézkesség, időmulasztás és körülményesség, amely egy ministeriumi határozat eszközlésével jár. (Ugy van! jobbfelől.) Inditványozom /tehát, ihogy piéltóztassék ezt a módositást elfogadni és az előbb emiitett szavakat a szövegből kihagyni. (Helyeslés « jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Az ingatlanfeldarabolásokra vonatkozó törvényszakasznál is felkérem az igen t. földmivelésügyi minister urat, hogy amikor ebbeli kötelmeit teljesiti, megint csak azokra a fal