Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

Az országgyűlés képviselőházának 1Û9. ülése 1928 juUus 5-én, csütörtökön. megvan, s amelyen azt a pár szál kecskét és tehénkét őrzik, megkapju!k. (Mozgás a jobboldalon.) Sajnos, nem volt reá mód. Az egyházi birtokot védelmezni kellett, mert célvagyon, védelmezni kellett a nagybirtokot is; ellenben a szegény, öreg Lesslauernak, a 63 éves öregembernek öt kis holdját elvették, amelyben a kenyérrevalója megtermett. Ez az öreg ember 1857-től kezdve itt van Magyarországon, kitüntették néhányszor mezőgazdasági kiállitásokon, mert jó gazda volt, s most arra való hivatkozással^ hogy nemzeti szempontból nem megbizható, elvették tőle a földjét s legelőt csináltak a szántóföldből. Ezt a földet elvették a papoknak, akik azután kölcsön adták a legelőt a városnak, de a várostól azt elvették s egy téglagyári telket, tele gödrökkel, adtak oda a városnak legelőül. Nem akarom a Házat untatni ezeknek a dolgoknak a felsorolásával, hiszen sokkal közismertebbek, semhogy szükség volna nekem megmagyaráznom, hogy mit értünk mi nemzeti szempontból való megbizhatóság és nemzethűség alatt. Nem illik tehát a Bethlen-kormány egy ministerének olyan nagyon felháborodni azon, ha felekezeti dolgokat hoznak ide.' Hiszen épen a kormány egyik szerve, a filmalap adott 16.000 pengőt egy antiszemita film készitésére. Zsabka Kálmán fogja csinálni, a közismert brdtanniás. (Fábián Béla: Mit fog csinálni?) Egy antiszemita és irredenta filmet fog csinálni, amely 16.000 pengőbe fog kerülni. (Fábián Béla: Be volt csukva jogerős ítélet alapján!) Ne méltóztassék tehát felháborodni akkor, amikor én a gyakorlati tapasztalat alapján ilyen dolgokat hozok elő. Ez az egyik szempont, amely miatt nem fogadható el ez a szakasz. Van azután egy másik szempont is. Én őszintén megvallom, tegnap nagyon helytelenül a bolsevizmust idéztem és azt mondottam, hogy a 6. §-ban foglalt rendelkezés bolsevista rendelkezés. Nem bolsevista rendelkezés, de valami kis rokonvonás van benne. Nevezetesen legújabban a bolsevizmusról, illetőleg Oroszországról egymásután jelennek meg könyvek; többek között megjelent az általam már emiitett Rohan herceg könyve is, melynek »Moskau« a címe. Nagyon ajánlom minden képviselő urnák, hogy olvassa el figyelmesen ezt a könyvet. Ebből a könyvből kiolvasható az a világos tendencia, hogy a tanácskormány Oroszországban arra törekszik, hogy minél több tőle függő existenciát teremtsen, amely existenciáknak egész létezése és egész gazdasági elhelyezkedése a tanácskormány kegyétől és hozzájárulásától függ. Ne haragudjanak meg az urak, de az előző szakaszban és különösen ebben a szakaszban ugyanezt a tendenciát látom. Ha ugyanis nekem van egy darab földem, amelyet nem tudok megművelni és bérbe akarom valakinek adni, elsősorban megnézem, hogy kinek adom bérbe, hogy az tud-e vele bánni, nem rontja-e el azt a földet teljesen, nem használja-e ki, nem zsarolja-e ki és nem rontja-e el valamiképEz az első szempont. Hogy itt a megbizhatóság és nemzethűség szempontjai hogyan jönnek figyelembe, azt nem tudom megérteni. Ellenben meg tudom érteni, — és a kormány eddigi működése adja nekem ezt a hitet — hogy itt is a kormánynak az a törekvése érvényesül, hogy minél több, az államhatalomtól függő exisztenciát teremtsen. A kormány ugy gondolja a dolgot, hogy mindenki, aki egy kisbérletét akar szerezni, igyekszik majd az államhatalom előtt jó színben feltűnni, a megyei vagy városi egységespártba gyorsan belépni és ott olyan protekciót szerezni magának, amelynelki segítségével azt a kisbéMetet megkapja. Ugy ez a szakasz, mint az előző' szakasz nagyon alkalmas arra, hogy minél több, az államhatalomtól függő embert teremtsen és ezzel a független polgárok számát csökkentse. Ez a szakasz tehát már ezeknél a szempontoknál fogva is elfogadhatatlan számunkra, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.} Ami a jogorvoslat kérdését illeti, nem tudok egyetérteni az előadó úrral. Anélkül, hogy az Ofb.-t a legcsekélyebb mértékben is érinteni akarnám, mégis azt hiszem, hogy egy testület, amely az én megítélésem szerint anélkül is már kihaló-, elmúlófélben van, nem lehet felebbezési fórum, annál Ikevésbbé, mert az a kormánytól korántsem független annyira, mint amenyire mégis független a Közigazgatási Bíróság. Én tehát azt tartom, hogyha már minden áron ragaszkodik a többség ahhoz, hogy fogadjuk el ezt a szakaszt változatlanul, illetőleg azokkal a módositásokkal, amelyeket az előadó ur javasolt, akkor helyesebb volna fellebbezési fórumként nem az Ofb.-t, hanem a közigazgatási bíróságot javaslatba hozni. Ha önök meg akarják valósítani azoíkat az intenciókat, amelyeket a minister ur az előbbi szakasznál felhozott, hogy tudniillik teljesen pártatlanul, függetlenül, tisztán és kizárólag objektiv szempontból fogják ezeket a kérdéseket megítélni és nem néznek párt- és felekezeti szempontokat, akkor ennek egyetlen biztositéka van, az, hogy a minister ur rendelkezéseivel, illetőleg döntésével szemben jogorvoslatnak legyen helye olyan intézményhez, olyan bírósághoz, amely a magyar közvéleménybe mégis ugy idegződött be, mint amely — hogy őszinte legyek — valamennyire mégis csak tárgyilagosabb és függetlenebb a kormánytól. Miután, mondom, az előadó ur javaslata ezt nem célozza, én a szakaszt nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsőbalodalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Szabó Sándor! Szabó Sándor: T. Képviselőház! A vita alatt ennek a szakasznak tárgyalása alkalmával néhány reflexiót én is kívánok tenni. Elsősorban foglalkozni kívánok Rassay Károly t. képviselőtársam szavaival és állításaival. Rassay t. képviselőtársam az ő érvelésénél jórészben visszatért a tegnap délutáni vitában emlegetett jogelvekre és argumentumokra. Azt vitatta ugyanis, hogy a kisajátítás gondolata alkalmasabb s helyesebb a földbirtokpolitikai célok megoldására, ha már egyáltalában szükség van ebben a tekintetben jogintézmény alkotásra, mintsem az elővásárlás. Én tegnap is foglalkoztam ebben a kérdésben felvetett argumentumaival, amidőn azt mondottam, hogy egy nézeten vagyunk abban a tekintetben, hogy valamit csinálni kell. Ezt a túloldalról sem akarják ledisputálni, mert hiszen azt mondják: el tudják képzelni, hogy van eset. amidőn magasabb állami érdekből a tulajdonjog kérdésébe az államhatalom beavatkozhatik. Csak a beavatkozás módját perhorreszkálják ők és nem tartják jogilag eléggé pontosan körülhatároltnak. Ök ugy képzelik, hogy túlságosan erős a discretionális jellege ennek a jogintézménynek. Ezt az ellenzék szempontjából el lehet fogadni, nem lehet ugyanis elvárni azt, hogy alapvető kérdésekben a kormány tetszésétől függjön, lehet-é vagy nem lehet valakinek egy joggal élnie. Mi többségi párt, akik a kormány-