Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-199
Az országgyűlés képviselőházának 199. nyal a felelősséget vállaljuk ebben a nehéz idő- I ben a jogintézmények megalkotása tekintetében s általában véve a kormányzati cselekedetek kilhatásaiért is, természetes, hogy más szempontból nézzük és másképen biráljuk el a kormány intézkedéseit. A kisajátitási jog tekintetében volt azntán közöttünk nagyon élesen beállított ellentétes álláspont. Nagyon sajnálom, hogy Rassay t. képviselőtársam, akinek beszédével sok tekintetben egyetértek és akinek beszédében látok abszolúte helyes megállapításokat és relative helyes megállapításokat hozzám azt adreszszálta, hogy talán én kriminalista vagyok, hogy nem tudom, hogy a kisajátitási jog a birósághoz tartozik. Én leleplezem magamat: okleveles jegyző és doctor iuris utriusque vagyok és amellett ügyvéd. Nekem is kellett tanulnom ezeket a. kérdéseket és azt hiszem, meg is tanultam. A parlament porondja elég nagy vizsgaterem ahhoz, hogy itt meg kelljen gondolnia mindenkinek, mit mond, mert nagy közönség és kitűnő szakemberek és jogászok előtt vizsgázik. Ezért kellett volna óvatosnak lenni, hogy ne hozzon személyes motívumokat ebbe a vitába, amely mind a két részről igen szépen tárgyilagos mederben haladt. Annyival is inkább sajnálom ezt, mert Baracs Marcell, mint ügyvéd, nekem elöljáróm is lenne, mert hiszen kamarai alelnök. Nem mulaszthatom el azonban, hogy szóljak, mivel ő felvetette azt, hogy jó lesz, ha én'egy kicsikét nem hangoztatom a magam érveit, mert nem tudom a leckét. A lecke az, volt, hogy a kisajátitási jog birói vagy közigazgatási hatáskörbe tartozik-e, igen vagy nem? Én azt mondottam, hogy közigazgatási hatáskörbe tartozik. A kisajátitási törvény taxatíve megállapítja azokat az eseteket, amikor kisajátításnak helye van. A kisajátítás előmunkálatait mindig a minister rendeli el, még pedig a kereskedelemügyi minister, ha csak a kérdés nincs külön ministérium hatáskörébe utalva. Ha pedig" az előmunkálatokat már elvégezték, akkor azt a kérdést, hogy van-e helye kisajátításnak, a kereskedelemügyi minister, tehát közigazgatási hatóság határozza el. Már most az ármegállapítás tekintetében azután ha tudtak a felek megegyezni, akkor jön a bíróság. Én tehát tudtam itt a leckét. (Esztergályos János: Doktorrá fogadjuk!) Elvégre le is vizsgáztunk, méltóztassék az ellentétes állásponton lévő tisztelt uraknak a törvény szövegét nézni. Tévedni mindenkinek lehet, nekem is ugy, mint a túloldalnak. Ebben az esetben azonban én tudtam a leckét. Amikor az elővásárlás kérdését boncolgatjuk, meg kell állapitanunk, hogy itt egy jogintézmény alkotásáról van szó. Különösen kifogásolták a túlsó oldalról igen t. jogászképviselőtársaim azt a megállapítást, hogy itt a politikai szempontoknak kell túlsúlyban lenniök. Amikor azonban az elővásárlás kérdésében, ennek a jogintézménynek dolgában a törvényjavaslat intézkedéseket tartalmaz, amikor a magyar föld tulajdonához való jutást szabályo'zza azokban az esetekben amikor az eladóvá tétetett és megmondja, hogy ez milyen irányban van lehetővé téve, akkor ez a f jogintézmény kétségtelenül politikai kérdést, a magyar föld hovájuttatásának politikai kérdését szabályozza. Ebből a jogintézményből tehát nem hiányozhatik a politikai elem. Azt méltóztatott mondani, hogy a jogéletnek a politikai konzekvenciákkal egyensúlyba KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XV. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. 33 kell maradnia. Ezt én is aláírom. Vannak azonban esetek, amikor az élet túlmegy a paragrafusok határain és olyan elementáris feszítőerővel jelentkeznek kívánságok, I vágyak a társadalomban, hogy az egyensúlyt veszélyeztetik és áttörik a paragrafusokat, áttörik a nagy jogelveket is. Ilyenkor a törvényhozói bölcsesség igyekszik szelepeket létesíteni, amelyek annak a jogintézménynek összefogó kazánfalain keresztül ezeket a feszítőerőket levezetik. Ilyennek tekintem az elővásárlás jogát is, amelyre nézve már a tegnap délutáni vitában leszögeztem azt, hogy nem tartom végleges dolognak, nem tartom olyan jogintéz menynek, amely a világ végezetéig, vagy a jogélet végezetéig fenmarad. Ideiglenesen ezt feltétlenül szükségesnek tartom. (Rofhenstein Mór: A Bethlen-kormány sem végleges!) Méltóztassék elképzelni azoknak az uraknak, akik a konszolidáció hívei, >— akik közé én mindenkit belesorolok, a túloldalt is, mert meg vagyok győződve arról, hogy a konszolidáció hívei — lehet-e másképen erre utat és módot találni 1 ? És ha mi nem hivatkozhatnánk körülbelül 650 ezer, azelőtt földdel nem birt kisember felfogására, nem merészelnénk tovább is fentartani az elővásárlás jogát. De azokból a törpebirtokosokból, akiket most egypár négyszögöl földhöz juttatott a törvény, mi szeretnénk kisbirtokosokat kreálni. Kisbirtokosokat, akiknek anyagi megerősödésére ez az egyik mód. (Helyeslés a jobboldalon.) Ha pedig tovább megyünlk, ha ezt családi birtokra, középbirtokra egészítjük ki, ez egészséges vagyonosodási jelensége lesz majd a magyar földdel foglalkozó kivánó egyéneknek. Ne képzeljék el azt, hogy a magyar kormány visszaélhet ebben a kérdésben ezzel a joggal olyan esetekben, amikor arra alkalmas egyének, akik tőikével bírnak, akik szeretik a földet, akik gazdálkodni akarnak, hozzájuthatnak. Ne méltóztassék azt se általánosítani, amit az Országos Eötkibirtokrendező Bíróság hibáiról mondottak. Ennek a bíróságnak kezébe mi odaadtuk a jól-rosszul megcsinált törvényt és nem adtuk meg neki aa eszközöket ahhoz, hogy tökéletes módon, a magántulajdonnak legszélesebb alapon való megvédésével oldja meg ezeket a felmerült és feltolakodó kérdéseket és problémákat. Én örülök, hogy ez csak ilyen kevés veszéllyel és kárral történt, mert történhetett volna ötvenszer ennyi kár is. Azok a birák, akik ott műkőidnek, roppant nehéz helyzet előtt álltak. Egyrészről volt a föld után vágyakozók rettenetes ostroma, a másik oldalon pedig a földjeiket védő földbirtokosok védekező álláspontja. A saját szempontjából mindkettő megérthető és nehéz volt itt megtalálni a mérleget. Történtek, igenis, olyan intézkedések, amelyek nem birjáík ki minden vonatkozásban a teljes kritikát, méltóztassanak azonban (visszagondolni, amikor arról volt szó, hogy ezekkel az intézkedéseikkel szemben jogorvoslatokat szerezzünk, nem volt hova fordulni. Most önök lesznek a birái a kormánynak. Ha nem jól fogja gyakorolni az elővásárlás jogát, vagy a megtagadás jogával visszaél, itt az ország színe előtt, a parlament színe előtt az interpelláció s jog következtében... (Kabók Lajos: Mit érünk vele? El sem jön a minister!) Bocsánatot kérek, házszabályaink szerint 5
