Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-199
Az országgyűlés képviselőházának 199. De ha ez ilyenformán csakugyan lelkiismeretlenség, akkor kérem Zlinszky István képviselőtársamat és barátomat, hogy a lelikiismeretlenség vádját címezze azoknak, akik részéről a törvényhozás termében ilyen intenció meg is nyilvánult. (Kuna P. András: Csűrés-csavarás!) De még hatványozottabb lelkiismeretlenség, ha egy törvény meghozatott és a törvényparancs egy bizonyos laza, rugalmas szerkezettel bír, ha azután jön egy intézmény és e törvényparancs alkalmazásánál a jogegyenlőség kötelező parancsait félretéve, egyetemes értékű igazságokat egyoldalúan alkalmaz, állampolgárok egész kategóriáját hátrányba helyezi másokkal szemben; mondom, ha ez hatványozottan lelkiismeretlenség, akkor ismét kérem Zlinszky István mélyen t. képviselőtársamat, hogy a lelkiismeretlenség vádját címezze azoknak, akik a múltban ezt megcselekedték. Ugyanezen az eszmejáráson továbbmenve azt ikell mondanom, hogy ha valakit annyira bánt a törvényhozói lelkiismeret, mint Zlinszky István mélyen t. barátomat, s azt tapasztalja, hogy felmerülnek olyan intencióik, mint amilyenek tegnap a Ház termében elhangzottak, és tapasztalja azt, hogy már megtörtént és huzamosabb időn keresztül történt volt meg az, hogy a törvények egyoldalú alkalmazásával a jogegyenlőség elvét súlyosan megsértették: akkor a lelkiismeret parancsolja, hogy amikor egy ujabb törvényt alkotunk, ebbe a törvénybe ne vegyünk fel megint csak laza, rugalmas és megint csak félremagyarázásokra és egyoldalú értelmezésekre módot adó intézkedéseket, hanem szigorúan taksáló felsorolással, szabatos meghatározással tegyük eleve lehetetlenné ezeket az egyoldalúságokat. És akkor megint Zlinszky igen t. képviselőtársamnak címezem azt; hogy tehát akkor egyenesen HZ cl lelkiismeretlenség, mikor mindezeket felismeri és mégis hozzájárul a törvényhozásnak ahhoz a módszeréhez, amelyet az előző és a jelen szakasz felmutat. Ha tehát van a lelkiismeretlenségnek politikai vádja, van egy lehetősége az adott esetben, ebben az értelemben Zlinszky István mélyen t. képviselőtársam azt ne az én címemre, hanem esetleg ilyen értelemben saját maga címére intézze. Igenis, ugy láitom, ezek a törvényhozási intézkedések alkalmat adnak arra, hogy valaki felvesse a lelkiismeretlenség vádját. A lelkiismeretlenség vádja, ugylátszik, sokkal alaposabb, mint Zlinszky István mélyen t. képviselőtársam maga is feltételezte, csak épen a címzésben tévedett. (Kuna P. András: Nem kell magára venni annak, aki nem : ludas benne!) T. képviselőtársam, az én személyemhez volt címezve, de téves cím volt ez, s én a címzíést visszajuttatom annak, akit illet, vagy azoknak, akiket az megillet. Az adott esetben a haszonbérleti szerződések tudomásulvétele, vagy a haszonbérletek átvétele dolgában a törvényes intézkedés már megvan, itt tehát tulaj dionképen tényleg csak arról van szó, hogy ez kinek a hatáskörébe tartozzék, vájjon ezt az Ofb.. vagy a földmivelésügyi minister ur intézze-e. Minden rossz tapasztalat ellenére én mégis amellett vagyok, hogy inkább intézze azt egy hatóság, amely annyira-amennyire a biróság jellegével bir, mintsem intézze azt a földmivelésügyi minister, aki egyénileg bármily tiszteletreméltó^ is, de elvégre mégis az emberi sors változandóságának van alávetve. Nem tudjuk, kit lesz szerencsénk holnap vagy a távolabbi jövőben ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. 29 tisztelni a ministeri székben, és nem tudjuk azt, hogy vájjon, ha Mayer minister urat tovább is láthatjuk abban a piros bársonyszékben, ő milyen nyomásoknak és zaklatásoknak lesz kitéve az ezen szakaszban reáruházott hatalom gyakorlásánál és mennyiben lesz neki ereje ezeknek a zaklatásoknak és nyomásoknak ellenállani. Bizonyos az, hogy ez a szakasz olyan jogterületet érint, amely még sokkal súlyosabb beavatkozást jelent az egyéni jogkörökbe, az állampolgárok jogkörébe, mint az elővásárlási jog. Abban, hogy én az én földemet kinek adom haszonbérbe, van, egy igen erős bizalmi elem. Ezt a bizalmi eleimet nem lehet ebből a jogviszonyból kiemelni, nem lehet a mogyoró belét ezzel kivenni. Ha ugyanis én azt a haszonbért megkapom mástól is, de nincs meg bérlőm személyében az a garancia, amelyben én megbízom, — amelyet nem is lehet szakaszokba foglalni, mert az a személynek személyhez való bizalmán épül fel — akkor ezt a jogviszonyt a maga jellegéből, a maga törvényes, jogi jellegéből egyszerűen kivetkőztetjük. Egészen nyugodtan rá lehet bizni minden birtokosra, hogy kinek kívánja a földjét haszonbérbe adni. Ezzel megvan oldva az a nagy kérdés is, hogy a föld annak a kezébe kerüljön, aki annak a megművelésére alkalmas, mert a legkompetensefoib ember bírálja felül azt, hogy vájjon alkalmas-e az a bérlő. Erre sokkal kompetensebb, mint a minister, vagy bármilyen bir ói vagy szakértői fórum, az, akinek földjéről van szó, s akinek érdeke fűződik ahhoz, hogy a föld necsak neki hozza meg a lehető legnagyobb hozadékot, hanem amellett, hogy neki is és a bérlőnek is megélhetési lehetőséget nyújt, az a föld épségben maradjon, ki ne uzsoráztassék, s a föld termőképessége, amellett, hogy meghozza a maga legnagyobb hozamát, épségben fentartassék. Az illető földbirtokos a legkompetensebb bírája annak, hogy ki alkalmas és ki nem alkalmas annak a földnek megművelésére. Ebbe avatkozni, beavatkozást jelent a magánjog legzártabb területére. Mert zárt területe a magánjognak az, amely nemcsak az »adom és veszem« elvén intéződik, hanem amelybe bizonyos fiduciárius elem is vegyül. De ez a beavatkozás egyúttal megrontja azt a közérdeket is, amely megnyilvánul abban, hogy a földet az művelje meg, aki ahhoz a legjobban ért, és akit épen a földbirtokos talál arra alkalmasnak. A kérdésnek ez a megoldása az* amelyben a közérdek szempontjából is, inkább lehet megbízni, mintha akármilyen egyéb szempontok figyelembevételével mi ezt a jogviszonyt ki akarjuk emelni abból a keretből, amelyben a felek kötötték, és a kormányhatalomnak adunk ebbe beleavatkozást és más elemeket akarunk oda bevinni, akik iránt a földbirtokosnak semmiféle bizalma nincs. Elnök: Minthogy a képviselő ur beszédideje mindjárt lejár, kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Baracs Marcell: Eögtön befejezem. Ugy vélem, hogyha méltóztatik a t. Háznak elhatározni, — ugy, ahogy a javaslat ezt előterjeszti — hogy a földmivelésügyi minister ur döntsön ezek fölött a kérdések fölött, akkor a földmivelésügyi minister ur nem fogja rossz néven venni, ha arra kérem, — mert ugy látom felszólalásaiból, hogy ez saját intencióinak is megfelel — hogy a lehető legritkábban éljen ezzel a jogával. Maradjon ez egy nudum jus, az államhatalom bizonyos megnyilatkozásának épen csak a lehetősége,
