Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

28 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. Elnök: Kérem, ne méltóztassanak párbeszédet folytatni. Szilágyi Lajos képviselő ur nincs itt. Szólásra következik % Fitz Arthur jegyző: Ősik József! Csik József: T. Ház! Azt hiszem, hogy ez a 7. § semmi nóvumot nem tartalmaz, mindössze a haszonbérleteknek ellenőrzését az Ofb-től a földmivelésügyi minister hatáskörébe utalja át. Általában ennek a paragrafusnak két oldala van, az egyik a haszonbérletek ellenőrzésére vonatkozik, a másik pedig az Ofb-től a földmivelésügyi ministerium hatáskörébe való utalás. Ami az elsőt illeti, amint az előbb is emiitettem, az nóvumot nem tartalmaz, mert hiszen a törvény, az 1920 : XXXVI. te. kimondja, hogy a haszonbérleteket be kell jelenteni a közigazgatási bizottság albizottságának és innét fellebbezni lehet az Ofb-hez. Kimondja ugyancsak ez a törvény azt is, hogy amennyiben a haszonbértő okleveles vagy hivatásos gazda A'agy ha okszerű gazdálkodás tőle különben is várható, akkor a haszonbérlet tudomásulvételét megtagadni nem lehet. Ebből egyúttal következik az a gondolat is, hogy ennek az ellenőrzésnek tulajdonképeni célja az, hogy nagy kezek helyett kis kezekbe kerüljön a haszonbérlet bizonyos hányada, szóval a kisexisztenciák is juthassanak haszonbérlethez, amennyiben érdekük ezt megkövetelné. A magam részéről éppen a kis exisztenciák szempontjából tartom célszerűnek, ha az 1920 : XXXVI. tcnek és a novellának ez a rendelkezése továbbra is megmarad az ui törvény keretében. A magam részéről, ismétlem, ezt helyesnek tartom. Ami most már azt illeti, hogy az ellenőrzés az Ofb-tól a földmivelésügyi ministeriumra ruháztatik át, ebben sem látok semmi különösebbet. Meg vagyok larról győződve, hogyha a földmivelésügyi ministeriumnak több ingerenciája lett volna a földrendező eljárások menetére, akkor talán még kedvezőbben oldották volna meg a földreformot, mint ahogyan megoldották. Távolról sem akarom érinteni ezzel a megjegyzésemmel azt a kérdést, mint hogyha az Országos Földbirtokrendező Bíróságnál működő birák nem tárgyilagosan iparkodtak volna eljárni, de azt tudjuk, hogy a vélemények kialakulására ez a földbirtoktörvény olyan nagy, széles latitüdök között mozog, hogy nagyon sok vélemény állitható fel és a földbirtoktörvény alapján akármilyen földet is igénybe lehet venni és akármilyen földet meg lehet menteni, tehát nagyon sok függött az eljáró biró felfogásától és nem lehet ráfogni arra az eljáró bíróra, ha túl szűkmarkúan mérte is a földet, hogy talán törvényes hatáskörét átlépte volna. Épen .azért fontosnak tartom, hogy a biróság maradjon me>^ a törvénynél és a jognál, mint ahogyan az igazságügy minister ur mondotta és ennek a kérdésnek szociálpolitikai része utaltassék át a földmivelésügyi ministerium keretébe. Számtalanszor volt rá eset, hogy interpelláltuk a földmivelésügyi minister urat, amikor itt vagy ott helytelen dolgokat láttunk a földbirtokrendező eljárásoknál és egészen jogosan hivatkozott a válasznál a földmivelésügyi minister ur arra, hogy a tör vén v neki különösebb ingerenciát nem ad a földbirtokreform végrehajtásánál. Most az a helyzet áll elő a jelen törvénv kapcsán, hogy a földmivelésügyi minister ur bizonyos szempontból felelős a törvényhozásnak és hogy a törvényhozás épen ennél az oknál fogva számon kérheti a földmivelésügyi ministeriumtól azt a módszert és azt az eljárást, amelyet ő e törvény végrehajtásánál követ. Ismerve a földmivelésügyi minister urnáik azt a jóindulatú magatartását, amelyet általában a földigénylés elbírálásánál tanusitott, a magam részéről ezt a szakaszt elfogadhatónak tartom. Elnök: Szólásra követkzik? Fitz Arthur jegyző: Baracs Marcell! Baracs Marcell: T. Ház! A most tárgyalás alá kerülő törvényszakasz teljesen rokon területeken mozog, mint az előző törvényszakasz és ugyanezt az alapelgondolást kivánja megvalósítani. Ez tehát módoit ad nekem arra, hogy folytassam azt a polémiát, amellyel az előző szakasznál történt felszólalásommal szemben engem egyrészt Zlinszky István mélyen t. képviselőtársam, másrészt a földmivelésügyi minister ur megtisztelni voltak szívesek. Mindketten abból indultak ki, hogy szerintük én voltam az, aki az állam elővásárlási jogának kérdésével, e kérdés rendezésével és e kérdés gyakorlati keresztülvitelével kapcsolatban a zsidóság kérdését felvetettem. Méltóztatnak, ugyebár, nagyon jól emlékezni arra, hogy én Csontos mélyen t. képviselőtársam beszédébe és a beszédet kisérő zajos tapsokba kapcsolódva állapítottam csak meg, hogy aki azzal az argumentációval fogadja el ezt a törvényjavaslatot, illetőleg a 6. § intézkedését, aimely intenciókkal Csontos és az őt megtapsoló t. képviselőtársaim tették, azok helyesebben cselekednének, ha egészen őszintén arra az álláspontra helyezkednének, amelyre az osztrák abszolutisztikus kormánynak 1853 október havában kibocsátott nyilt parancsa helyezkedett, amikor a zsidók birtokszerzési jogát időlegesen felfüggesztette. (Mozgás a jobboldalon.) Ez volt az én megjegyzésein erre a felfogásra, aminthogy hozzátettem azt is, hogy nem helyeslem a törvényhozásnak azt a metódusát, amelyet ismételt eseteknél is tapasztaltunk, amikor látszólag és a szavak hangzása, a betűk értelme szerint egyetemes értékű jogtételeket iktatunk a törvénybe azzal az. intencióval, hogy ezek az egyetemes értéküeknek látszó jogtételek a gyakorlatban azután igen egyoldalúan alkalmaztassanak, h'ogy ugy mondjam, a törvény szellemével vagy a törvényhozók intenciójának szelleméveH kiforgassák ia törvényt abból az igazi tartalmából, amelyet elhatárol magának a törvényszakasznak szövege. Zlinszky István mélyen t. képviselőtársam és régi barátom hozzátette azt is, hogy ennek állitása lelkiismeretlenség. Ö nyilván politikai lelkiismeretlenségnek értette (Ugy van! a jobboldalon.) s a lelkiismeretlenség vádjának magja az adott esetben ugyebár az,Tiogy szerinte ez nem helyénvaló, mert a törvényhozás őszinteségébe, a törvényhozás becsületességébe és megbizhatóságába vetett hitet ássa alá az. aki ugy tünteti fel, mintha más intenciókkal hoznák a törvényt, mint amely tartalmat a törvény szövege megvalósítani akar. Én egyelőre elfogadom Zlinszky mélyen t. barátomnak ezt az észjárásait, de akkor helyes logikával azt kell mondani, hogy még fokozottabb mértékben lelkiismeretlenség az, ha valaki csakugyan ilyen intencióval hozza meg a törvényt, ha valaki látszólag egyetemes élrtékü törvényparancsot iktat a törvénybe azzal az intencióval, hogy a gyakorlat azután ezt az egyetemesnek látszó törvényparancsot a maga valóságából a jogegyenlőség: kárára kiforgassa.