Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

Az országgyűlés képviselőházának 199, ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. 25 a tekintetben pedig- nemi lehet kérdés közöttünk. Hiszen az a körülmény, hogy a t. minister ur politikailag felelős, a mi viszonyaink között azt jelenti, hogy mint magánember felelőtlen. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mert én még nem láttam azt, hogy valakit ebben a teremben politikailag felelőssé tettek volna. Ez tehát nem garancia nekem mai alkotmányos berendezkedésünk mellett a polgári jogok védelmiére. Hiszen méltóztattak utalni arra, hogy az Ofb. működése ellen is az a kifogás, hogy részben mint hatósági, részben mint bíróság működik és nem vonható felelősségre. A minister ur sein lesz felelősségre vonható. (Mayer János földmivelésügyi minister: A parlament által igen!) Mert hiába van a törvényben erre mód, amióta nekünk törvényes, parlamentáris kormányzatunk van, erre még példa nem volt. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a ministeri felelősség egy fikció, vagy ha ugy tetszik, — egy régi hasonlattal élve — az a bizonyos diszkard, amelyet fel szoktak kötni amelyet fitogtatnak, de amelyet még senki sem húzott ki. (Zaj.) Amikor tehát a magam részéről a kisajátitás gondolatát felvetettem, ez a szempont volt a vezérlő gondolatom. Azt mondja a t. minister ur, hogy ez sokkal mélyebben belenyúl a tulajdonjogba, mint az elővásárlási jog gyakorlása. (Felkiáltások jobb felől: Ugy is van!) Nem is vitatom, t. Ház csakhogy ugy nem tudok argumentálni, ha egyik pillanatban a túloldalról megtámadnak azért, mert a nagybirtokot védem és nem akarok hozzányúlni engedni, csodálatos módon ellentétet látván ellenzéki álláspontom és magatartásom között, a másik pillanatban pedig azzal argumentálnak ellenem, hogy mélyebb belenyúlást akarok a tulajdonjogba. Én szivesen elvállalom az egyik bűnt. de akkor tessék megegyezni, hogy a két egymással szembenálló bűn közül melyiket vállaljam. (Erdélyi Aladár: Rajtad áll a nyilatkozat, hogy milyen irányban haladsz! Akkor mi is megmondjuk!) Az bizonyos, hogy a tulajdonjogba mélyebb belenyúlás van. Miért? Azért mert nemcsak azokra az esetekre korlátozódik, amikor a felek adásvételi ügylettel jelentkeznek a hatóság előtt, hanem vonatkozik minden esetre, amikor a törvényben a kisajátítás alapfeltételei jelentkeznek. Hiszen ez egy gondolat ezt nem lehet elintézni egy egyszerű gesztussal, mert ennek alapot kell adni. Nem ugy értem, hogy megkötöttség nélkül egyszerűen statuálom a kisajátítás Jogát az ország minden egyes földbirtokára. Ennék a feltételei természetesen pontosan meg kell hogy lee-yenek a törvényben, az előfeltételek taxatíve fel kell, hogy soroltassanak, amikor egy ilyen kisajátítási jogot az arra illetékes, független, befolyásolhatatlan hatóságok majd alkalmazásba vesznek. De nem érzik a t. Ház tagjai hogy tulajdonképen ebben van az egész elővásárlás jogi kritikája? Az urak azt mondják: kell elővásárlási jog, mert az elővásárlási jog az, amely a demokrácia szent jegyében védi majd a földigényeket. Bocsánatot kérek, ez olyan fegyver, amely csak akkor alkalmazható, ha az eladó a maga részéről hajlandó jelentkezni, hogy az elővételi jog gyakorlására módot nyújtson az államnak? Vagy közérdek az, hogy ottan vannak bizonyos igényeik, amelyek parancsolólag jelentkeznek és amelyeket ki kell elégíteni, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalom) vagy nincsenek ilyen igények. Ha nincsenek ilyen igények, akikor az elővásárlási jognak nincsen értelme. Ha vannak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XV. ilyen igények, azok nem tehetők függővé attól, hogy várunk addig, amíg Péter elhatározza, hogy Pálnak el fogja adni a birtokát, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és akkor a kormány kénytelen tehetetlenségét bejelenteni mindaddig', amig ez az időpont el nem fog érkezni. Az egész elővásárlási jog tulaj donképen ebből a szempontból egy nagy fikció. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a beszédének megtartására szánt idő letelt. Rassay Károly: Mély tisztelettel kérem a t. Házat, hogy beszédidőmet 20 nerccel meghosszabbítani szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök: Méltóztatnak <a kért meghosszabbítást megadni ? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást a kért időre megadta. Rassay Károly: T. Ház! Hogy a jelenlegi viszonyok között is micsoda hatalmas fegyver ez az elővásárlási jog, az rögtön kiderül, ha elolvasom az 1920 : XXXVI. tcikknek azt az ominózus 23. §-át, amelyet eleinte kihagytak a javaslatból, de amelyet később azután egy modositással ismét fel kivámtak venni. Ez a 23. § 2. és 3. bekezdésében — ezek a kritikus bekezdéseik i— a következőképen rendelkezik a színleges ügyletekről (olvassa): »Ha az eredeti szerződésben kikötött ellenérték a valóságos értéknél nagyobbnak látszik, az elővásárlásra jogosult, az elővásárlásra nyitva álló időben megfelelő más vételi ajánlatot tehet az elidegenítőnek.« Ezt mondja ki a törvény és ezt tartják az urak érvényben. (Tovább olvassa): »Ha az utóbbi ezt az ajánlatot — az alacsonyabb ajánlatot — elfogadni nem akarja, akkor az Országos Földbirtokrendező Bíróságnak az ajánlat kézhezvételétől számított 30 napon belül bejelentheti, vagy azt, hogy az ingatlan elidegenitésétől eláll, vagy a költség előlegezésével azt, hogy az ingatlan értékémek vegyesbiróság által való megállapitását kéri.« (Baracs Marcell: Ez a jog száll át a ministerre!) Ez a jog a törvény értelmében át fog szállni a minister úrra. Ebből az következik, hogy a minister ur — csak teoretikusan beszélek, nincs jogom e pillanatban a minister úrról semmi rosszat feltételezni — egy olyan jogot kap, amellyel minden adásvételi szerződést egyszerűen megakadályozhat. Mert semmi egyéb nem kell, minthogy a minister ur ezen fentartott rendelkezési jog és a törvényben részére biztosított jogikör alapján egyszerűn ugy minősitse azt a szerződést, hogy az eredeti szerződésben kikötött ellenérték a valóságos értéknél nagyobbnak látszik, És ebben a pillanatban a minister ur tesz egy kontraajánlatot, egy ellenpropoziciót, és vagy el fogja fogadni az illető, vagy kéri az ellenérték hivatalos megállapitását ós ezzel együtt majd a továbbiakban már kénytelen lesz elfogadni az alacsonyabban megállapított vételárat vagy kénytelen lesz lemondani birtokának eladásáról. Ilyen ez a hatalmas fegyver a gyakorlatban. Bocsánatot kérek, ne vegye rossz néven tőlem a földmivelésügyi minister ur, ha a magam részéről ilyen jogkört, egy olyan országban, amelyben folyton a jog rendjéről és a jog biztonságáról beszélünk, nem tudunk megadni a végrehajtó hatalom egyik tagjának sem. Azt hiszem, ezekben megfeleltem az igen t. minister urnák arra a kérdésére, hogy miért látok én a jelenlegi szabályozással szemben sokkal több garanciát abban, ha — természetesen jogilag tökéletesen kiépítve — a kisajá4