Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-199
24 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. képviselő ur, lényegtelen a dolog, én csak különösen a magam szempontjából szükségesnek tartottam aiáhuzottan hangsúlyozni, hogy én semmiféle felekezeti momentumot ebbe a vitába bele nem vittem. Én beszédemben ráutaltam arra, hogy ilyen bizonytalan szövegezés és az a körülmény, hogy a végrehajtó hatalomnak módja fog nyílni arra, hogy az állampolgárokat osztályozza alkalmassági, megbízhatósági és nemzetbiztonsági szempontból, feltétlenül a jogegyenlőség sérelmére vezet. (Fábián Béla: A névmagyarostásnál is igy van! — Mayer János földmivelésügyi minister: Még eddig ez nem történt meg! — Fábián Béla: De a névmagyarosításnál ez a gyakorlat! Harctéren volt embereknek nem adják meg az engedélyt! — Mayer János földmivelésügyi minister: Az más lapra tartozik!) Haller képviselőtársam, de azt hiszem, Mayer minister ur is azt mondotta, hogy ez a rendelkezés, amely egyfelől biztositja a kormánynak az elővásárlási jogot, másfelől módot ad az ingatlanforgalmi ügyleteknél a tudomásulvételre, vagy a tudomásulvétel megtagadására, és amely — közelebb jővén ehhez a szakaszhoz — a haszonbérleti szerződésnél ismét korlátlan jogot ad a ministeriumnak, helyesebben a ministerium egyik tiszteletreméltó tagjának arra, hogy ő hozzájáruljon és ezáltal perfektuálja azt a haszonbéri szerződést, vagy azt megtagadja: lényegében a demokrácia diadala. Ezt méltóztattak mondani és bizonyos elicit cl" masztással ugy indokolták, hogy ez módot nyújt arra, hogy majd ott, ahol szüksége lesz, földbirtokpolitikai szempontból a kisembereket védelmezzék. Bocsánatot kérek, ez lehet szociális szempont, de ez nem a demokrácia szempontja. Ez teljesen két különböző dolog. A demokrácia szempontja az állampolgári teljes egyenjogúság, a teljes jogbiztonság. Azt követeli meg a demokrácia, hogy minden állampolgár törvényben biztosítottnak tudja a maga jogát, ettől a jogától senki el ne üthesse semmiféle jogcímen, és ott, ahol az ő jogának korlátozása áll elő, ez a korlátozás csak a törvény világos rendelkezései alapján és a törvényben erre megszabott, a mindennapi politikai élettől teljesen független hatóság által történjék. (Csák Károly: Mi ugy tudjuk, hogy az igy is van!) T. képviselőtársaim, ez a különbség. Én meg ugy érzem, látom és tudom, hogy nem igy van. (Kabók Lajos: A minister függ a pártjától!) Nézzük ebből a szempontból ezeket a tulajdonjogi korlátozásokat(Mayer János földmivelésügyi minister : Nem akartuk átvenni!), amelyekre nézve én teljesen megegyezek a minister urakkal, hogy elvi szempontból nem kifogásolhatók. Én ezt elmondottam akkor is, amikor a túloldalról a tulajdonjog szentségét mint valami rettenetes, félelmetes, hozzáférhetetlen tabut állították oda. Akkor is mondottam, hogy ultrirozni a dolgokat nem lehet. A tulajdonjognak is megvannak a közérdekből való korlátozásai. (Ugy van! Ugy van!) Teljesen egyetértek tehát ebben a t. minister urakkal, csak azt mondom, hogy a demokrácia, a jogegyenlőség és a jogbiztonság azt követeli meg, hogy ezek a korlátok taxative, precízen, tökéletesen fel legyenek sorolva a törvényben. Semmi önkényeskedés ezen a téren ne legyen lehetséges. Minden állampolgár egyformán tudja, hogy meddig terjed az ő védett joga, mikor kezdődik az a határ, amikor az államnak joga van ezt a jogát korlátozni, tudja azt, hogy milyen független hatóságok azok, amelyek ebben a, jogában őt korlátozhatják. Ha ebből a szempontból nézem ezeket az elgondolásokat, akkor nagyon sajnálom, mégsem tudom megnyugvással fogadni a törvényjavaslat intézkedését. Mert én nagyrabecsülöm a t. földmivelésügyi minister urat, meg vagyok róla győződve, hogy teljes jószándék vezeti őt, meg vagyok győződve, hogy igyekszik is ellenállni a ránehezedő nyomásoknak, azonban, bocsásson meg, a minister ur mégis csak egy pártnak tagja, egy pártnak exponense, egy kabinet tagja, aki a ministerelnök bizalma alapján foglal helyet a kabinetben, Engedje meg tehát nekem a t. minister ur, hogy bizonyos aggodalommal nézzem azt, ha egy emberi vállra helyeznek ilyen nehéz feladatot és kételkedjem abban — nem a minister ur személyét illetőleg, mindenki személyét illetőleg — talán ha magam ülnék ott azon a helyen, a saját személyemre is felvetném a kétséget, lehetséges-e, hogy minden körülmények között, minden ügyben tudok olyan szilárdan megállani én, aki politikus vagyok, aki pártember vagyok, aki egy kabinetben a ministerelnök bizalmából minister vagyok, mint ahogyan kell, hogy ellenálljon minden befolyásnak egy olyan hatóság, amely annak a nyolcmillió nem látszó, nem észrevehető polgárnak jogai felett őrködni köteles. A t. minister ur rettenetes hatalmat kap, amely rettenetes hatalom ebben a pár szóban van összefoglalva: módja van a polgárok magánjogi viszonyaiba döntő r súllyal befolyni. Ez az, t. minister ur, amit én perhorreszkálok. Most már közelebb jöttem ahhoz a másik kérdéshez, amelyet a t. minister urak felvetettek, hogy mikép egyeztetem én össze a tulajdonjognak ezt a védelmét a kisajátítás kívánságával ? Azt hiszem, ezek után egészen világos, hogyan tudom összeegyeztetni. Én nem a tulajdon abszolút korlátlanságát vitatom, én a tulajdonjognak biztos garanciákkal körülvett védelmét követelem. Ilyen körülmények közöt csak azt kel néznem, hogy a kisajátítás elvi gondolata több garanciát ad-e az egyéni önkényeskedéssel, a hatalmi önkénnyel szemben? (Szabó Sándor: A kisajátítást is a közigazgatás csinálja! — Fábián Béla: Dehogy! — Baracs Marcell: A közigazgatási hatóság megkisérli az egyezséget; ha nincs megegye» zés, akkor a bíróság dönt! — Folytonos zaj.) Szabó Sándor t. képviselőtársam , bizonyára kriminalista, ezért nincsen egészen tájékozva erről a kérdésről. (Szabó Sándor: Kölcsönösen nem vagyunk! De azért a közigazgatás csinálja a kisajátítást! — Baracs Marcell: Az egyeztetést próbálja meg, ha pedig nem sikerül az egyezség, akkor a bíróság dönt! — Szabó Sándor: Ez el van döntve! Tessék megtanulni! — Baracs Marcell: Na, na! A törvény döntsön kettőnk^tudása felett! — Jánossy Gábor: Bocsánatot kérek, halljuk a szónokot! — Derültség. — Farkas István: Jelentkezzenek mindnyájan szólásra! — Zajj} Ezen nem lehet vitatkozni t, képviselőtársam; teljesen felesleges is, hogy vitatkozzunk. Pár lépésbe kerül, ott fekszik a törvény és abból pontosan meg lehet állapítani hogy mi a közigazgatási előkészítő eljárás, mi a kisajátítási jog lényege és a kártalanítás feletti Ítélkezés kérdése. (Szabó Sándor: A kártalanítás természetesen a bíróságra tartozik! — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Én tehát azt tartom szem előtt, a kérdés az én szememben az, hogy mi nyújt tö)bb garanciát a hatalmi önkénykedéssel szemben 1 ? Ebben
