Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-204
Az országgyűlés képviselőházának szivesén tennék eleget t. képviselőtársam óhajának és bár sürgős interpelláció ez, halasztást kérnék abban az esetben, ha a rendelet, t. képviselőtársam, vagy nem jelent volna meg, vagy nem lépne életbe, mert én igazán nem adhatom ezekhez a törvénytelen és törvényellenes rendeletekhez azt a támogatást, hogy itt a Házban nem teszem szóvá, hogy Magyarországon milyen törvénytelen és törvényellenes rendeletekkel nyúzzák meg - bocsánatot kérek a kifejezésért! — az ország dolgozó polgárságát. (Bródy Ernő: Nyári jogászok!) Minthogy azt az anyagot, amelyet kénytelen vagyok idehozni a Ház elé, nem tudom egy negyedóra alatt elmondani, bár magam is sajnálom, de az előrehaladott idő ellenére is kérnem kell a t. Házat, méltóztassék megengedni, hogy beszédidőm egy félórával meghosszabbittassék. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megadjuk. — Egy hang jobbfelöl: Az sok!) Elnök : Kérdem a t. Házat, móltóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő ur beszédideje egy félórával meghosszabbittassék? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta, a képviselő ur beszédideje tehát háromnegyed óra lesz. Fábián Béla : Midőn megköszönöm a t. Ház engedélyét, egyben azzal vagyok bátor beszédemet kezdeni, hogy - amint t-lőbb mondottam — törvénytelen és törvényellenes rendeleteket teszek itt szóvá. Törvény ellenére és törvénytelenül a pénzügyministerium, helyesebben a pénzügyminister ur, és az iga? ságügy minister ur két rendeletet bocsátottak ki, olyan rendeleteket, amelyek előző törvényeknek nemcsak intencióival, de magukkal a törvények határozott rendelkezéseivel és szövegével is ellenkeznek. Elsősorban itt van az 1924 : XIX. te. (Bródy Ernő: Miről szól?) A vámjövedéki elj írásról. Ennek 163. %-a. kimondja, hogy (olvassa): »Az elévülést kizárja a vámjövedéki büntető eljárás a megindítástól számit» tt három év alatt, szabálytalanságok esetében pedig egy év alatt.« Ezzel szemben a minister urak ki méltóztattak bocsátani egy rendeletet, amellyel ezt az elévülési határidőt ad graecas calendas meg méltóztattak hosszabbítani. Ez tehát teljesen törvényellenes. De van egy másik, nagyobb törvénytelenség, az, amely a magyar büntetőtörvénykönyvet helyezi hatályonkivül. Kiadnak egy rendeletet, amely egész egyszerűen hatályonkivül helyezi a büntetőtörvénykönyvet. A büntető törvénykönyv 2. §-a azt mondja (olvassa) : »Ha a cselekmény elkövetésétől az Ítélet hozásáig terjedő időben egymástól különböző törvények, gyakorlat vagy szabályok lépnek hatályba, ezek közül a legenyhébb intézkedés alkalmazandó.« Ezzel szemben a rendelet, amelyet ki méltóztattak bocsátani, kimondja, hogy alkalmazni kell ezt az újonnan kibocsátott rendeletet, tekintet nélkül a büntető törvénykönyv 2. §-ára. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon ; Hallatlan ! — Ka bók Lajos : Minek a parlament!) Tehát nemcsak azokra az ügyekre vonatkozóan, amelyek most folyamaiban vannak, hanem azokra az ügyekre vonatkozóan is, amelyek a rendelet hatálybalépése előtt folyamatban voltak. A péuzüu y minister ur és az igazságügy minister ur által kibocsátott rendeletek tehát teljes mértékben nemcsak a törvény sértésével — mint azt bátor leszek kimutatni — adattak ki, hanem azonkívül létező tényleges törvényeket, és pedig nemcsak a büntető törvénykönyvet ebben a kérdésben, hanem a bűnvádi perrendtartást is a házkutatás, a személy motozás, a lefoglalás és a letartóztatás kérdésében hatályon kívül helyezték, és ebben az országban minden polgár szabadságát, minden polgár vagyonát nem is a pénzügyminister ur, )4. ülése 1928 július 24-én, kedden. 177 hanem a pénzügyőri szemlész ur szabad prédájává tették. (Peidl Gyula : Elvetették az alkotmányosság látszatát is!) Azért szólalok fel én itt ma, mert nemcsak itta képviselőházban hallottam egyes hangokat, hanem egyes lapokban is* láttam olyan cikkeket, amelyek szerint itt csak a vámjövedéki eljárás változtatásáról, annak szabályairól van szó. Először is, hogy a Ház minden egyes tagja megtudja, megmondom, hogy e/, nem igaz, mert itt igenis egyenes adókról, az egyenesadóknál követendő eljárásokról van szó ; arról van szó, hogy itt egyes adóügyekben egyszerű feljelentésre minden egyes polgárnak nemcsak üzletébe és műhelyébe mehet be a pénzügyi szemlész, hanem igenis bemehet a hálószobájába is és ott is foganatosíthat házkutatást, Azért szólalok fel,, mert remélem, hogy lesz ebben a képviselőházban, vagy talán ebb. j n az országban nyáron is elegendő erő arra, hogy a pénzügyi diktatúra őrjöngő szekerének vágtató lovait megfogja. Mert méltóztassék elhi ni, — nemcsak azok után, amiket itt a forgalmi adó ügyében és az általános adó ügyekben elmondottam, hanem az után is, amit általában az országban minden embertől, aki a pénzügyi dolgokat ismeri, hallunk, — hogy ha még ez a rendelet is hatályba lép, akkor az Úristen legyen itt, ebben az országban minden embernek irgalmas, akit egy pénzügyőri szemlész le akar tartóztatni vagy "akinek egy egyszerű pénzügyőri ember ki akarja tekerni a nyakát. Mi van ebben a rendeletben? Legelső sorban, mielőtt magukkal a rendeletekkel foglalkoznék, méltóztassanak megengedni hogy megmondjam, — minthogy látom, hogy sokan foglalkoznak vele, és minthogy hallom olyan emberek részéről is, akik pedig adókérdésekkel szoktak foglalkozni, hogy itt tulajdonképen csak tényleg létező, illetőleg már egykoron létezett rendeleteket újból feltámasztottak, vagy pedig a tényleges joggyakorlatot a» pénzügyministerium és az igazságügyministerium újból paragrafusokba foglalta — hogy ez nem igaz. Nem igaz, akárki tette és akárki terjeszti is a sajtóban ezt a nyilatkozatot. Igaz ugyan, hogy Mária Terézia 1778-ban kiadott egy rendeletet amely rendelet a harmincad rendtartás volt. Ebben a harmincad rendtartásban van egy Finanzkommissär. Ez a Finanzkommissär volt az egész abszolutizmus ideje alatt Magyarországnak leggyülöltebb alakja. Nem a zsandár, hanem a Finanzkommissär volt a magyar függetlenségi gondolatnak és a magyar polgári szabadságjogoknak gyilkosa, mert aki ebben az országban egy hangot mert szólni a bécsi kormány ellen, azt az embert nem a szabadságában Ölték meg, hanem először megölte a rTinanzkommissär az ő vagyonában. Ezt a harmincad rendtartást követte az 1842. évi harmincadhivatali utasítás, ugyancsak az abszolutizmus alatt, és azután mindegyiknek nagyobb dicsőségére — majd bátor leszek a pénzügy ministériumnak ezt a csokrot átnyújtani — 1849. október 12-én, tehát hat nappal az aradi vértanuk kivégeztetése után - ismételten hangsúlyozom, 1849. október 12 én, — kiadta Haynau az úgynevezett zsandársági utasítást. Igenis van tehát három ősapja az igazságügyi és pénzügyminister urak által kiadott rendeleteknek. Az egyik az a rendelet, amelyet Mária Terézia adott ki 1778-ban ; a másik az a rendelet, amelyet V. Ferdinánd alatt adtak ki 1842-ben ; és a harmadik rendelet az, amelyet Haynau adott ki 1849 október 12-én (Peidl Gyula : A rokonság nagyon szép !) A magyar urak azonban nem voltak mindig gerinctelenek, mert a magyar urak 1778- után és József császár ideje alatt, amikor a kalapos király alatt látták, hogy a Finanzkommissär egész egyszerűen elveszi a vagyonukat, hogy a Finanz-
