Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-204

178 Az országgyűlés képviselőházának' 204. ülése 1928 július 24-én, kedden. kommissär állandóan különféle spiclik és spionok feljelentésére elveszi az emberek vagyonát. (Györki Imre: Mikor történt ez i) — 1778-tól 1790-ig. — (Györki Imre: Dehogy! 1928-ban! Időbeli tévedés !) 1790-ben, tehát a híres 1790-iki országgyűlés, amelyet II. Lipót alatt hivattak össze, amikor az egyik oldalon kijelenti, hogy Magyarország szabad és független ország, amely más országok törvényei szerint nem kormányozható, egyszersmind kimondja azt is, hogy Magyarországotnem Jehet rendeletekkel vagy úgynevezett pátensekkel kormányozni, amennyiben pedig a császári kormány mégis pátenseket adna ki, abbau az esetben a törvényszékek ezeknek a pátenseknek és rendeleteknek engedelmeskedni nem tartoznak. Miért történt ez ? Azért történt, mert igenis nagyon jól tudták már abban az időben is azt, hogy mit jelent a pátensekkel és rendeletekkel való kormányzás. Erre mi történik ma 1 Megjelenik két rendelet. Mind a kettő törvényi felhatalmazás alapján bocsáttatott ki. Az egyik törvény, amelyre az egyik rendelet hivatkozik, 1909-ben kelt, a másik pedig az 1927-ik évben. Ismét itt a különbség Ferenc József korszaka és a jelenlegi korszak között. 1909-ben, Ferenc József alatt, amikor meghozták azt a törvényt, amely a pénzügyi kormánynak jogot adott arra, hogy az igazságügyivel együttesen rendeletet bocsáthasson ki, a képviselőház akként határozott, hogy a rendeletet be kell mutatni a képviselőháznak. Igaz, hogy viszont a mai kormány az 1909-es törvény rendeletét nem tartotta be, és itt van megint az a dolog, amiért törvényellenesen történt ennek a rendeletnek kibocsátása. Az igazságügyi kormányzat nem tartotta be a törvény intézkedését, mert ezt a rendeletet sem kibocsátása előtt, sem pedig kibocsátása után nem mutatta be. A másik törvény 1927-ben kelt, és a szerint már nem kellett bemutatni a képviselőháznak ezt a rendeletet. • • Az 1909-es törvény kijelenti, hogy a pénzügy« ministei*nek, illetve az igazságügy m misternek a pénzügyministerrel egyetértőleg joga van a jövedéki kihágások eseteiről egy rendeletet kibocsátani, azonban a bűnvádi perrendtartás elveinek figyelembevételével. Majd bátor leszek rámutatni arra, hogy hogyan néz ki a bűnvádi perrendtartás ezekben a rendeletekben, amelyeket a pénzügyminister ur és az igazságügy minister ur kiadtak. Azt is meg kell itt még emlitenem,hogy a szanálási törvény tárgyalása alkalmával meg méltóztatott Ígérni nemcsak a pénzügyi bizottságban, hanem a Ház plénuma előtt is, hogy rendeletekkel nem méltóztatnak dolgozni, amikor már a szanálás befejeződött. A szanálásról azt méltóztattak mondani, hogy az akkor fejeződik be, amikor a költségvetés egészséges és tartós lesz. Smith Jeremiás már elutazott, ami azt jelenti, hogy a költségvetés egészséges és tartós; 30%-kal több adót méltóztatnak beszedni, mint amennyi elő van irányozva, ez is azt jelenti, hogy a költségvetés egészséges és tartós; 100 milliós felesleget méltóztatnak bevenni, ez is azt jelenti, hogy a költségvetés egészséges és tartós. Akkor miért méltóztatnak még mindig a törvény ellenére ilyen fontos kérdésekben, ahol az emberek szabadságáról, megmotozásáról, lakások kikutatásáról, vagyonáról van szó, rendeletileg dolgozni, és pedig sürgősen dolgozni a parlament szünideje alatt annak ellenére, hogy már 1909-ben, tehát 19 esztendővel ezelőtt nyert a ministerium jogot ennek a rendeletnek kibocsátására. Ezalatt a 19 esztendő alatt tehát nem volt sürgős a rendelet kiadása. Akár miként méltóztatik hátul, igen t. ministeriális ur, integetni, mégis ugy van, hogy 19 esztendeig nem volt sürgős ennek a rendeletnek kibocsátása, most azonban a ministeriális kormányzatban, amikor nyár van, amikor nincs együtt a Ház, s az embereknek súlyos más dolgaik is vannak, mintsem hogy állandóan azzal foglalkozzanak, hogy a ministerium mikor rúgja fel megint a törvényt, és hogy belemenjenek különféle rendeletek labirintusába, ismételten szépen fel méltóztattak rúgni a legfontosabb garanciális törvényeket, azokat, amelyek az emberek vagyonáról, szabadságáról és becsületéről szólnak. (Bródy Ernő : Mindig ott kotorásznak ! — Derültség a jobboldalon.) Azt olvasom, hogy igenis azelőtt, a legutóbbi időben is lett volna valami rendelet, amely szerint, házkutatásokra és személyi motozásokra a pénzügyi közegeknek joguk lett volna. Számoljunk le legelőször ezzel a kisérlettel, mert azt látom, hogy ezt próbálják a szakközegeknek is beadni és ezt próbálják beadni a különféle lapoknak is, amelyeknek nincs idejük és módjuk arra, hogy ezeket a rendeleteket áttanulmányozzák. Hát ez nem igaz. Egyszerűen nem igaz azért, mert a 30-ad hivatali utasitás és a 30-ad rendtartás értelmében volt személyi motozás, volt házkutatás, volt lefoglalás és volt előzetes letartóztatás, s a zsandársági uta~ sitás szerint volt vérdíj is Magyarországon, ellenben az alkotmányos élet helyreállta után a magyar pénzügyi hatóságok ezeket az elévült rendeleteket nem voltak hajlandók többé végrehajtani. És itt az igen t. pénzügyi államtitkár ur nem tud nekem mondani 1867 óta egyetlenegy esetet sem az egész magyar pénzügyi igazgatás történetéből, ahol egyenes adók miatt valakinél házkutatást rendeltek volna el, lefoglalást, személyi motozást, vagy letartóztatást eszközöltek volna. Mert legyünk azzal tisztában, — ezt is nagyon jól tudom — hogy a publikummal azt méltóztatik akarni most elhitetni, hogy ennek a jövedéki kihágásokról szóló rendeletnek kibocsátására a vámügyek miatt volt szükség. (Szabóky Alajos ! Nem !) Annál jobban örülök, hogy az államtitkár ur maga mond nemet, mert ezzel be méltóztatik ismerni azt, hogy mindaz, amit eddig a lapok leadtak, hogy ez a vámügyek miatt vált szükségessé, teljes mértékben valótlan, ínég pedig azért, mert itt igenis az egyenes adók behajtásánál eszközlendő letartóztatásokról, házkutatásokról és személyi motozásokról van szó. Ha tudni akarjuk, hogy mi van, abban az esetben tudnunk kell azt is, hogy mi volt eddig. Eddig az volt a helyzet, hogy mielőtt valaki ellen megindították volna az eljárást adóeltitkolás, vagy egyéb miatt, azt az embert behívták és azt mondották neki, hogy itt és itt ez a feljelentés van ellene, s abban az esetben, ha kiegyeztek vele, akkor azt az embert teljes mértékben hagyták futni. Arról azonban, hogy a vagyonát előre lefoglalták volna, amint most joguk van a pénzügyi közegeknek az egész vagyonát annak a szerencsétlen nyomorultnak lefoglalni, vagy letartóztatásról, házkutatásról, vagy személyi motozásról eddig soha szó sem volt. Méltóztassék megengedni, hogy mielőtt a rendelet törvénytelenségeire térnék rá a már elmondott törvénytelenségek után, — amelyek miatt kérnem kell a t. Képviselőházat, hogy a kormányt kényszerítse és utasítsa arra, hogy ezeket a rendeleteket haladéktalanul vonja vissza — néhány rendeleti csodabogárra mutassák rá. Legelőször itt van a nyilvánosság kizárása. (Bródy Ernő : Honnan ?) A tárgyalásokról. A he'yzet az, hogy kijelenti a rendelet, hogy a nyilvánosság kizárását a biróság akkor is elrendelheti, ha a tárgyalás nyilvánossága a kincstár, vagy a helyi hatóság érdekeit veszélyezteti. Ha kivan mondva a törvényben, hogy nem változt ithatók meg a bűnvádi perrendtartásnak vonatkozó szakaszai, akkor miként szélesítheti ki ez a rendelet a bűn-