Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-204

Az országgyűlés képviselőházának ; nem tartom hivatottnak felelni, mégis a legilleté­kesebb helyről szerzett információm alapján tiszte­lettel bejelenthetem és közölhetem azt is, hogy a kormánynak szándékában van a jövő képviselő­házi ciklusban egy ilyen törvényjavaslattal az országgyűlést foglalkoztatni. Kérem a t. Házat, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (He­lyeslés a középen.) Elnök : Az interpelláló képviselő urnák van joga szólni. Buday Dezső : A nyert választ tisztelettel tudomásul veszem. Elnök : Kérdem a t. Házat: méltóztatnak-e a belügyi államtitkár ur feleletét Buday Dezső inter­pellációja tárgyában tudomásul venni» igen vagy nem 1 (Igen ! Nem !) Kérem azokat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Meg­történik.) Többség. A Ház a választ tudomásul vette. .- ­Következik Peyer Károly képviselő ur inter­pellációja. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szöveget felolvasni. Fitz Artur jegy?ő (olvassa az interpelláció szövegét): «Sürgős interpelláció a népjóléti és munkaügyi minister úrhoz. 1. Van-e tudomása a mlnisterelnök urnák arról, hogy a lakbérek folytonos emelkedése milyen rettenetes helyzetbe hozza az ország lakosságának túlnyomó részét ? 2. Hajlandó-e a minister ur törvényben biz­tosított jogával élni s az augusztus 1-én esedékes lakbéremelést rendeletileg elhalasztani ? Peyer Károly.» Elnök : Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Peyer Károly : Minden házbérnegyed alkal­mával a városi lakosság és nyugodtan merem mondani, a falusi lakosság, nagy tömegeit féle­lem fogja el. Gondot okoz, hogy honnét teremtsék elő azt az összeget, amelyet házbér fejében fizetni kell. Gondot okoz ez azért, mert nincs munka, nincs jövedelem, ennok ellenében a ház­bért fokozatosan emeli a kormány Augusztus l-e megint egy ilyen terminus. Augusztus l-o nemcsak egy ilyen normális terminus, amikor házbért kell fizetni, hanem olyan terminus, ami­kor a kormány rendelete folytán 5%-kal maga­sabb házbért kell fizetni, mint májusban. A főváros házbérfizető lakossága általában nagy félelemmel gondol a novemberi időszakra, amidőn az ilyen módon már fölemelt lakbérre ujabb 10°,'o lakbér­emelés jön. Ez a lakbéremelés a kormány rendelete foly­tán jövő év májusában érné el a 100%-ot, amely tulajdonképen nem 100%-os lakbérnek felel meg, hanem körülbelül 120%-osnak, azon egyszerű oknál fogva, mert hiszen az 1917-es lakbér, nem békebeli lakbér volt, hanem már felemelt lakbér. Ez nem lehet vitás, mert hiszen a lakbérkönyvek töme­geivel lehet igazolni, hogy a lakbért 1917-ben majd­nem mindenütt felemelték. Érthetetlen a kormány­nak ez az intézkedése. Erre a körülményre már is­mételten rámutattam. Nem akarom mindazon érve­ket elmondani, amelyeket már itt részben a költ­ségvetési vitával kapcsolatosan, részben pedig más alkalmakkor elmondottunk. Felszólalásunk keretében rámutattunk arra, hogy indokolatlanul kapja a háztulajdonosok osztálya ezt a nemzeti ajándékot azért, mert a háborúnak egyetlei) nye­részkedője a ház- és a földbirtoktulajdonosok, akik kihasználva az inflációs időt és az inflációs idő pénzromlását, értéktelen papirkoronákkal fizették vissza a házukra bekebelezett kölcsönöket. Ennek a visszafizetésnek következtében nem lehet azután valorizálni a zálogleveleket, a hadikölcsönöket, az életbiztosításokat, és igy mindazok, akiknek ilyen I KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XV. 04. ülése 1928 július 24-én, kedden. 173 kötvényei, biztositási kötvényei vagy hadikölcsö­nei voltak, kénytelenek áldozatot hozni csak azért, hogy a háztulajdonosok még nagyobb jövedelemre tegyenek szert. Mig az egyik oldalon a hadvisel­tek vagy testi épségüket, vagy vagyonukat vesz­tették, addig a másik oldalon a háztulajdonosok megmentették békebeli vagyonukat, ha nem is 100%-ig, de olyan arányban, mint amilyen arány­ban senki néni mentette meg. Ezenfelül olyan jövedelmet kapnak, amilyen jövedelem őket nem illeti meg és # ezt nyugodt lélekkel merem állitani, nincs joguk hozzá. Jogosulatlan jövedelemre tesznek szert. A legtöbb ház béke időben amortizációs kölcsönből épült. Nem egy háztulajdonos volt, aki annak a háznak csak kezelője volt, csak beszedte a házbért és a bankba befizette. Magam laktam egy házban, ahol tudtam azt, hogy minden hónapban a bank­nak kellett a házbért fizetni. Ma az a ház­tulajdonos ott ül nevetve, visszafizette adósságát, semmi sem terheli a házát, a jövedelem teljes egészében öt illeti meg. Nem lehet arra hivat­kozni, hogy vannak házak, amelyek özvegy­asszonyok, szegény asszonyok, szegény emberek tulajdonában vannak. Méltóztassanak a statisztikát megnézni, meg lehet állapitani, hogy az értékes házak nagy tömege a bankok, idegen állampolgárok vagy olyan egyének kezében van, akik egyáltalán nem szorultak rá arra, hogy nekik adófizetője legyen a nagyközönség. (Szabó Sándor : így lenne a földdel is, ha nem vigyáznánk !) Csak hivatkozom arra, hogy azzal szemben, hogy a házbérek állan­dóan emelkednek, nem áll fenn a háztulajdonosok­nak az a kötelezettsége, amely béke időben^ meg volt, hogy tartoznak a lakások jókarbantartásáról gondoskodni. Ma a háztulajdonos még mindig él a háború alatt kiadott azon rendelkezésekkel, hogy a lakás belső területén előforduló romlásokat, — sokszor igen súlyos romlásokat — nem ő hozatja helyre, hanem a lakóval hozat ja helyre, nem szólva a lakások festéséről, a takaréktűzhelyek tönkre menéséről, a fürdőkályhák használhatatlanságáról, a fürdőkályhák, a fürdőkádak, a vízvezetékek és egyebeknek tönkre menéséről ; azt ma is a lakóval javittatja meg annak ellenére, hogy a házbér­jövedelem ma már, amikor 85% os, a békebeli 100%*os lakbérnek felel meg. Tehát a háztulajdonosok nem egy előnyét élvezik ennek az állapotnak, hanem több előnyét, Élvezik azt az előnyt, hogy kifizették a házuk adós­ságát, házuk ma adósságmentes, olyan vagyonhoz jutottak, amelyre nem számithattak volna belát­ható időn belül. Ezt a vagyont tisztán megkapták, de nemcsak azt kapták meg, hanem olyan jöve­delemre is tettek szert, amely jövedelemre senki nem számithat ma. Kinek van meg ma a 100%-os békebeli jövedelme % Megvan az állami tisztvi­selőknek ? Megvan az ipari munkásoknak ? Meg­van más foglalkozási ágaknak ? Megvan a szel­lemi munkásoknak ez a békebeli 100%-os jövede­lem ? Senkinek sincs meg, csak a háztulajdono­soknak. Ezen felül még nem is teljesitik kötele­zettségeiket a lakókkal szemben és engedik a házakat omlani, engedik a házakat majdnem össze­dőlni és szedik érte a magas lakbéreket. A tata­rozást, amit végeztek, állami pénzen végezték, mert annak ellenében < lyan előnyöket kaptak az adózta­tásnál, hogy egyike-másika, nyugodt lélekkel merem mondani, nem fizetett rá a tatarozási mun­kálatokra. Felhivom a népjóléti minister ur figyel­mét arra a súlyos körülményre, ami itt van. Mi a helyzet ? A lakbér negyedévről-negyedévre emelkedik; a munkások — és nemcsak a munkások, hanem — a tisztviselők és az egyéb f« glalkozásuak jövedelme változatlan marad. (Bródy Ernő : Sőt még rosz­szabb!) ÁUitom, hogy a nagy munkanélküliség 25

Next

/
Thumbnails
Contents