Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-204
174 Az országgyűlés képviselőházának folytán a munkabérben fizetett értékek mindig lemorzsolódnak és a munkás, a hivatalnok, ha kénytelen munkahelyét változtatni — és gyakran kénytelen változtatni akaratán kívül — kénytelen alacsonyabb bérekért dolgozni. Az állam által szanált B listás és egyéb tisztviselők áron alul mennek el dolgozni, mert hiszen nekik lehetővé válik, hogy a nyugdijuk mellett még olcsó áron munkát vállaljanak és ezzel igen káros versenyt támasztanak a tisztviselő-osztálynak. A munkás nem képes helyrepótolni azt a többletet, amelyre a lakbéremelés folytán szüksége van. Méltóztattak figyelemmel kisérni, — itt volt a Ház előtt is — az asztalosmunkások bérharcát, amidőn a kismesterek megadták a kétfilléres javitásokat és épen a kormány által nagyon támogatott és kegyelt GYOSz-hoz tartozó iparvállalatok a leg-' merevebben elzárkóztak az elől a béremelés elől, amelyet a munkások meg is indokoltak, hogy jogos a kérelem, mert hiszen ez a lakásbéremelésre kell nekik, ők nem kapnak többletjövedelmet, hiszen ezt ,a többletet kénytelenek odaadni a háztulajdonosnak és 40%-ban az államnak. Amidőn tehát látszik az egyik oldalon, hogy a munkás egyáltalán nem jut abba a helyzetbe, hogy bérjövedelmét növelhesse, a másik oldalon a kormány rendelete folyton ujabb és ujabb terheket rak rá, kérdem, mi ennek a következménye ? Ennek következménye az, hogy az üzletek üresek, konganak, az a következménye, hogy a csődök, fizetésképtelenségek szaporodnak és az, hogy évtizedek óta fennálló üzletek tönkremennek, mert nines vásárló. Ki vásároljon? Hiszen a munkás eddigi béréből sem tudott megélni, a munkás ma sem kapja meg annak a bérnek 60%-át sem, amire neki szüksége volna. Mégis ujabb és ujabb terhek hárulnak rá, újból és újból szűkebbre kell vonnia a maga megélhetését, és szűkebben kell beosztania háztartását, fejletlen gyermekeit el kell küldenie munkába. Nagyon sokan vagy kénytelenek olyan munkát vállalni, olyan munkát végezni, vagy családtagjaikkal együtt olyan munkát végezni és vállalni, amilyenre azelőtt nem volt szükségük, de amelyeket talán még mindig szivesen vállalna, ha ezeknek a családtagoknak összes jövedelme alkalmas volna arra, hogy a házbérokozta nagy kiadásokat fedezni tudja. A legtöbb esetben azonban hozzá sem tud jutni munkához, még ha akarna is dolgozni. Méltóztassék csak figyelembe venni, hogy a főváros által épitett egyszoba-konyhás lakásokat havi 50 pengőért adták bérbe. Ez az 50 pengő összehasonlítandó egy szakmunkás keresetével, amely a legjobb^ esetben, ha az egész hónapban végig dolgozik és a hét minden napján dolgozik, 100—120 pengő között változik A munkás — mint ebből látszik — ma kénytelen keresetének nagy részét lakásbér fejében odaadni. Hivatkozhatom arra, — itt vannak a statisztikai adatok, amelyeket a nemzetközi hivatal állított össze — hogy a statisztikai adatok szerint sehol Európában nem kénytelen a munkás egyszoba-konyhás lakásáért keresetének olyan nagy százalékát odaadni, mint Budapesten, mert Bécsben pl. 2'2°/o-ot ad le erre a célra, Parisban 6 3°/oot, Berlinben 121%-ot, mig Budapesten már 1926 ban keresetének 20%-át kellett házbér fejében lefizetnie. Nem megvetendő ez az összeg. Itt burkolt adóemelésre kell a közvélemény figyelmét ismételten felhivnom, mert nemcsak a háztulajdonosokról van itt szó, hanem arról is, hogy az állam minden egyes alkalommal bekapcsolódik és a házbérjövedelemnek egy részét adó fejében elvonja. A fővárosi pénzügyigazgatóság kimutatása szerint a főváros lakosai augusztusban 52 millió pengő házbért fognak fizetni, ha életbelép az alapbérnek 85%-ra való felemelése. 204. ülése 1928 július 24-én, kedden. Ez az 52 millió a jövő év májusában 61*2 millióra emelkedik fel. Az adó, amely ehhez az összeghez igazodik, 1927 novemberében 17*2 millió volt t 1928. májusában 19*5, augusztusban pedig már 20'8 milliót fog kitenni. Itt tehát nemcsak a háztulajdonos jár jól, hanem az állam is jól jár, mert hiszen az állam adóbevétel cimén minden egyes alkalommal tekintélyes összeget kap, úgy, hogy a jövő év májusára ez a múlt novemberi 17'2 millió pengő adó felemelkedik 245 millióra, vagyis ezalatt az idő alatt több, mint 7 millió adóbevételi többlete lesz az államnak a főváros lakossága révén, csak a főváros lakóit véve alapul. Ezt az összeget túlnyomó részben szegény emberek fizetik be, azok, akik mindennapi kenyerüket sem tudják megkeresni. Nem érzi-e a kormány azt a rettenetesen súlyos helyzetet, amely itt keletkezik, hogy amig az egyik oldalon az emberek százai menekülnek az életből, nem képesek megkeresni a mindennapi kenyérrevalót, amidőn Budapesten katasztrofálisan csökkent a kenyérfogyasztás, az egy .fejre eső kenyérfogyasztás, nem is szólva a húsfogyasztásról, amidőn tömeglakásokban élnek az emberek és a tüdővész, a gyermekhalandóság óriási arányokat ölt, amidőn Budapest azt a szomorú eredményt érte el, hogy Európában az öngyilkosok tekintetében a városok között az első helyre került, amikor ilyen szomorú állapotok vannak, amikor az üzletek lehúzott redőnyei jelzik azt a szomorú pusztulást, amely részben a házbéremelés következtében, részben a lakbéremelés következtében keletkezett volt, részben pedig az ipari munkabérek alacsonysága következtében, nem érzi-e a kormány, hogy itt tenni kell és hogy élnie kell a törvényben biztosított iogával 9 Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Peyer Károly : Tisztelettel kérem a Házat, hogy 5 perccel méltóztassék beszédidőmet meghosszabbítani Elnök : Letelt az ideje a képviselő urnák, nem áll módomban a kérdést feltnnni. Igyekeztem a képviselő urat figyelmeztetni, amikor az óra jelezte az utolsó percet, de a képviselő ur utolsó körmondatát nem akartam félbeszakítani. (Derültség jobbfelől.) Peyer Károly : Hosszú a körmondat, de a házbérfizetés még hosszabb. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Arra kérem a népjóléti minister urat, éljen ezzel a joggal, amely a törvényben biztosítva van. Teljes nyugodtsággal élhet ezzel a joggal azért, mert a gazdasági viszonyok talán sohasem voltak olyan szomorúak, mint amilyen szomorúak most. Méltóztassék megnézni a megélhetési indexet, amely az év eleje óta emelkedést mutat, méltóztassék megnézni a munkanélküliek számának emelkedését, amely szintén óriási. Ez a két ok maga elegendő ahhoz, hogy ezt a kérdést a kormány a lakosság megelégedésére intézze el. É^ha ma nem akar könnyiteni a kormány a meglévő házbérterheken, legalább az augusztusi házbéremelést tolja ki. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök : A népjóléti és munkaügyi minister ur kíván szólani. Vass József népjóléti és munkaügyi minister : T. Ház ! Az elvi kérdésre a magam részéről nem szeretnék kitérni, hogy t. i. aházvagyon jövedelme legális jövedelem-e, vagy nem. Meg vagyok győződve róla, hogy igen, de azért nem térek ki erre a kérdésre, mert hiszen annakidején, amikor a lakásrendeletek ügyét a parlamentben szellőztettük, és tárgyaltuk, bőségesen volt alkalmam ebben a kérdésben nyilatkozni.