Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

Az országgyűlés képviselőházának 199, (Mayer János földművelésügyi minister: Üstökénél fogva ráncigálják elő ezt a kérdést épen önök!) T. minister ur, nem mi ráncigáljuk, hanem a tények ráncigálják elő ezeket a kérdéseket. (Zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: Benne van a törvényben!) Nagyon szeretném a minister urnák azt az indítványt tenni, kérje be az Ítéletekéit és tegye le ide a Ház asztalára, hadd olvassuk el valamennyien. Nézz© meg, hogy ugyanazon Ítéletben — mint jogász, müat politikus és mint magyar ember állok ezért minden erkölcsi felelősséget — személy szerinti válogatás szerint különböző intékedéseket lehet találni. (Zlinszky István: Elég helytelen!) Ez tehát ugyebár igazolja azt, hogy nem mi ráncigáljuk elő ezt a kérdést, hanem a tények ráncigálják elő. Mélyen t. minister ur, önnek nagyon könnyen módjában áll, kérje csak be ezeket az Ítéleteket, mélyedjen el bennük és látni fogja, hogy az értékelés és becslés szempontjából, — ami tehát nem személyi kérdés, hanem a föld kérdése — eg-ymás mellett levő, teljesen azonos összetételű humusok értéke személy és tulajdonos szerint változik. (Zlinszky István: Erre igazán kiváncsi vagyok!) Feleletet kérek erre vonatkozólag. Oda fogom vinni a minister úrhoz az eseteket, amelyeket nekem oda hoztak, ügyvédek és szenvedő emberek. (Fábián Béla: Százával és ezrével vannak ilyennek! — Mayer János földmivelésügyi minister: Konkrét eseteket kérek! — Felkiáltások a jobboldalon: Tessék feltárni! — Rassay Károly: Majd feltárok egyet én més ma!) Majd méltóztatik látni, hogy itt ezek a ieljajdulások közérdekeket szolgálnak. Majd méltóztatik látni, hogy ez a földbirtokrendezés nem jogi, hanem mi szerintünk egyetemes tmiagyar nemzeti politikai kérdés; mások szerint ez a kedvezményezetteknek politikai kérdései, s ez ellen tiltakozunk. Amikor adatokat tárunk ide és azt mondjuk, hogy idehozunk Ítéleteket és határozatokat, amelyekből, aki olvasni tud, láthatja, hogy itt ilyen bajok vannak, akkor mi még arra is hajlandók volnánk, hogy ezt az emberi gyarlóság számlájára irjuk. De ha már törvényt hozunk és ezeket a kérdéseket itt szóvá tesszük, akkor ezeket a gyarlóságokat próbáljuk kigyomlálni és legalább pro futuro vegyük elejét annak, hogy személyválogatás szerint keletkezhessenek különböző döntések ebben a kérdésben. (Helyeslés és felkiáltások jobbfelől: Ezt akarjuk!) f Nézzük most, mit jelent a hitel és a gazdaság szempontjából ez a reform. Neim tudom, a mélyen t. föl dmive lésügyi minister ur foglalkozott-e valaha azzal, hogy a kamatláb- és a tőkegyűjtés kérdése nemcsak a földdel kapcsolatban, hanem minden produktiv nemzeti réteggel kapcsolatban is, elsősorban figyelmet érdemlő állampolitikai kérdés. Ha igen, legyen szabad felhívnom figyelmét a következőkre. Amikor Magyarországon gazdasági szempontból sorsdöntő idők voltak, amikor a Kerkápoly-időszak után, a Tisza Kálmán-korszak hajnalán elkezdték a magyar pénzügyek reformját, akkor nem azzal kezdték, hogy megnyirbálták az értékek szabad fejlődésének uthát, hanem mindenkit segítettek. Segítették az ipari tulajdont, a kereskedelmi tulajdont, a gyártulajdont és a földtulajdont, hogy a maga hitelképességének . emelésével a nemzeti vagyonnak, mint értéktöbbletnek Európa elé állításával kisegítsék a magyar államot abból a hínárból, amelybe belesodródott azért, mert mindig felhánytorgatták: csak egy nagy szempont van, a hazafiasságnak nagy szempontja, — de hogy mi van mögötte és mi érlelődik ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. ' 7 ott és milyen összhangban kell lennie ennek a szempontnak a gazdasági élet normális követelményeivel, a hozzáértései és a szakszerűséggel ugy, ahogy Hegedűs Lóránt lelkében él ez a gondolat, arról elfeledkeztek. Elnök: Kérem a Képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. Gál Jenő: T. Képviselőház! Ebből a fejtegetésből látható, hogy igazán tömérdek probléma forog itt fenn, amelyeknek szempontjaiból nemzeti érzülettel áthatottan féltenünk kell hitelképességünket, féltenünk kell a gazda^ társadalmat s féltenünk kell a bíróságot. Ezen nemzeti kincsek, amelyeket könnyelműen eltékozolni nem szabad azért, hogy egy minister kezébe tétessék le az az omnipotencia; kitől vegyenek, kinek adjanak. Ez a jog Istené és azé a szabadsággondolaté, amely a demokratikus államgondolatban benne foglaltatik. Aki ehhez hűtlen lesz, az nem hivatkozhatok arra, hogy a demokráciát épiti Magyarországon. Ez a reakcionárius intézmény és ezért a szakasz elhagyását indítványozom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Kuna P. András! Kuna.P. András: T. Képviselőház! Előttem szólott képviselőtársamat, miután ői ügyvéd, jogtudós ember, én a jogtudás terére nem követhetem, de azért néhány szóval hozzászólok ahhoz a dologhoz, amit ő mondott, különösen ahhoz, hogy különféle árakat állapítanak meg. Tudom, hogy amikor nálunk a kataszteri becslővel mentünk ki a határba és mentünk a földek végén, egy helyütt azt mondotta: Lehetetlen dolog, hogy ennek a kis darab földnek olyan hirtelen leesett a kataszteri becsértéke; szálljunk csak le a kocsiról. Le is szálltunk a kocsiról, bementünk a földre és meggyőződtünk róla, hogy ott olyan nagy változás történt, amelyet a dűlő végéről nem láthattunk. Ott ugyanis olyan terület is volt, amely még csak vetés alatt állt és akkor ebben a tekintetben az a helyzet áll be, hogy ahol nagyobb terület, pár száz hold föld van, ott vannak olyan helyek, amelyeket nem lehet egy mérték alá venni. Erre a dologra akarom a figyelmet felhívni. A többire pedig azt mondom, hogy miután itt belevetették a nagy- és kisbirtok közötti különbséget, ezt én nagyon sajnálom, mert ezt nem lett volna szabad a kérdésbe belekeverni, épugy, mint a felekezeti különbséget sem. Ez sem nem nagybirtokos, sem nem kisbirtokos, sem nem felekezeti kérdés, hanem nemzeti kérdés. Én nem tudom ezt a kérdést visszamenőleg jogi alapon fejtegtni, de ha visszatekintek a történelemben, akkor azt látom, hogy valamikor régesrégen, az 1500-as években, a pórlázadás alkalmával és később, amikor az oláhok cserbenhagyták a magyarokat, Hóra és Kloska idejében, szétszórták a magyarokat, s akkor büntetésből az osztrák kamarilla magyar földön telepitette le rakásra az oláhokat. Két városra, Mezőtúrra és Turkevére nézve lehetetlenné tették, hogy ott abban az időben, a telepités épugy, mint később a Darányi Ignác által kezdeményezett telepítés végbemenjen; ennek folytán az oláhok a Tribuna Bank utján megszerezték az erdélyi földeket, a. Bácskában . is telepitettek, a magyar földön pedig egy rakásra szorult a magyarság. Nem tudott telepedni és széjjelmenni. (Malasits Géza közbeszól. — Zaj.) Én ezekre a példákra hivatkozom. Az a kamarillának a dolga volt. Arra is rátérek mindjárt. Mindezek folytán azt a megkötöttséget,