Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

<? Az országgyűlés képviselőházának 1. nak képe, hogy a normális hitelek e javaslat folytán megszűnnek lehetőségek lenni Magyarország számára, hanem majd az abnormis lehetőségekhez kell folyamodni. (Zaj.) Nagyon sajnálom, hogy a szomorú igazságokat meg kell itt mondanom. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Jobb szeretném, ha az itt kezemben levő gyufaszerződésben nem olvasnék ezzel a lehetőséggel kapcsolatban nagyon szomorú kitételeket. Talán mégsem méltóztattak mindnyájan elolvasni ezt szó szerint és nem méltóztattafk gondolkozni, mit jelent az, hogy azok a kötvények, amelyek a kölcsön fedezetére 'kibocsáttatnak, különböző, eddig altruista, de később — mint a szerződés mondja — más pénzintézetek bevonásával is kibocsátandó kötvények lesznek. Bocsánatot kérek, nem érdemelte meg ez a nemzet és ez az állam ezt a szerződést minden fogyatékosságunk és minden hibánk ellenére, nem érdemelte meg ezt a magyar nép, amely a föld révén a teljesítőképesség szuperlativuszát adta oda, amikor a nemzet oltárán áldozni kellett. Nem érdemelte meg a biróság sem, amelynek tagjai a legkülönb egyéniségek. Es ha az Ofb. rendszere nem volna olyan, mint amilyen, akkor soha, de soha létre nem jöttek volna a kisajátításnak és az elvételnek ilyen módjai. Mert higyjék meg nekem, t. Képviselőház, ennek a törvényjavaslatnak és ennek a szerződésnek kapcsolata, valamint a gyakorlat azt bizony it ja. hogy nem azért volt, nem azért van ez a rendszer és nem azért van az efféle törvényalkotás, hogy kiknek juttassanak földet, hanem azért, hogy kitől lehessen elvenni a földet. (Élénk ellenmondások a jobboldalon. — Simon András: Szóval az elvétel öncél! — Rassay Károly: Bizony ugy van! — Csontos Imre: Sok helyen ' még többet kellett volna elvenni ! — Rassay Károly: A háborús nyereségeket, a háborús szaporulatokat! — Csontos Imre: Többet kellett volna elvenni! — Zaj.) Aki nem hiszi, hogy igy van, annak azt mondom: tessék, tegyük félre a ministeri felügyeleteket és tegyünk aztán ugy, amint a választások tisztasága dolgában, ahol elmentünk egy független fórumhoz, amely megbélyegezte azokat a választásokat, amelyek alakilag tisztáknak látszottak, de amelyekbe belenézvén ez a biróság a maga teleszkópjával, a maga független jogi tudásával, egymásután semmisítette meg azokat a választásokat, amelyeket önök mind dicsőknek neveztek és tisztáknak tartottak. (Zaj a jobboldalon.) Azt mondanám, hogy ezeket a revíziókat próbáljuk meg a rendes biróság hatáskörébe utalni. Nem kell külön biróság, mert hiszen minden törvényszéknél alkalmazott bíró, aki annak a vidéknek sajátosságait ismeri, alkalmasabb erre a bíróságnak decentralizált alakjában, mint az Országos Földbirtokrendező Biróság centralizált hatalma. (Simon András: Sok felesleges biró van!) Mi történik? Tulajdonkénen mindig helyszíni szemlék előzik meg az eljárást és amikor a földbirtokrendező biróság ilyen módon való deklasszifikálása következik, én nagyon hiszem, hogy lesz ott olyan biró, aki azt fogja mondani: ilyen szervezet mellett nem szolgálok, (Ugy van! Upy van! a baloldalon.) mert a bírói függetlenség mindenekfelett! Én ismerem azokat az urakat, akik ott vannak és akik ott mérhetetlen kötelességtudással próbálják a maguk Ítélkező képességét, tudását és lelkiismeretét a tételes törvény hatálya alatt megtartani. Ezek mérhetetlen szenvedéseken mennek keresztül. Nem akarok itt neveket említeni, de kész 9. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. vagyok rá, hogy akár az igazságügyminister urnák, akár a földmivelésügyi minister urnák elmondom ezeket. A birák feltárták a lelküket nemcsak előttem, hanem mások előtt is, s azt mondták, hogy nem igy szeretnék a dolgot, nem látják szívesen azt, hogy a birói tevékenységet a közigazgatási hatalommal hozzák kapcsolatba, mert a birói függetlenség csak ott kezdődhetik, ahol függetlenné válik a közigazgatástól és a kormánytól. Ezért politikailag a mélyen t. igazságügyminister ur felelős, aki feladja bíráinak függetlenségét azzal, hogy a jogkérdéseket a földmivelésügyi ministerium büróinak engedi át. Alázatos és igénytelen, nézetem szerint, a minister ur nem őrködik eléggé féltékenyen a felett a szentség felett, amelyet birói függetlenségnek nevezünk. Lássák, t uraim, ezért veszem el még a kinevezési jogot is az igazságügyministertől az én reformtervezetemben. Birót kormányhatalom ne nevezhessen ki és a kormányhatalom előterjesztésére ne lehessen senki sem biró. A biróság maga válassza ki azokat, akiket a birói pallár diumra méltóknak tart. Az egész világon megindulóban van az az irányzat, hogy körül kell bástyázni a birói függetlenséget, nem pedig alárendelni. Mit méltóztatik gondolni, hogyha országos földbirtokrendezési szempontból felállítanának egy fellebbezési fórumot és azt mondanák, hogy a revízió eldöntésére azok hivatottak, akiket ez a legmagasabb fórum meghív a maga ítélkező helyére és stallumára, mekkora bizalom szárnyalna ennek nyomán? De amikor a Földbirtokrendező Biróság tulajdonképen nem egyéb, mint a földmivelésügyi ministerium levelező tagja, — mert ha ezt a szakaszt méltóztatnak látni, hogy valóságos üzenetváltás folyik itt, 8—15 napos határidők vannak előírva, amikorra a jóváhagyások kérdésében e levelezési áradatnak meg kell indulnia, — akkor kérdezek minden függetlenül gondolkozó gazdaképviselőt (Rothenstein Mór: Ha olyan volna!), kérdezem azokat, akik magukat a kisgazdarétegek képviselőinek tartják: mit jelent az, hogy rendelettel lehet a megszerzés 20Ö holdját 500 holdig felemelni, mit jelent az, hogy rendelettel^ lehet a felemelt tételt újra revizió alá venni és újra leszálitani, mit jelent az, hogy ministeri burokban tárgyalnak e kérdések feletti Nem lesz-e ez melegágya újra az instancia-járásnak? Önöknek, t. képviselőtársaim, nem lesz éjjelük, nappaluk, folyton-folyvást könyörgő csoportokkal kell foglalkozniuk, hogy az igazságnak ezekből az útvesztőiből valahogy kivezessék őket. (Krisztián Imre: Mi a.nép érdekében tesszük meg kötelességünket, nem a kevesek érdekében!) Nem értem, kiket méltóztatik kevesek alatt érteni. Hogyan méltóztatik gondolni: a szegények, a kisbirtokosok vannak kevesen Magyarországon, vagy a nagybirtokosok? (Krisztián Imre: Jól tetszik ezt érteni!) Ez az alapvető tétele az én gondolatmenetemnek, amelynél ki akarom emelni a függőségből a függetlenség szférájába azt a kérdést, hogy ki és miképen jogosult földet szerezni Magyarországon, de egyúttal azt a kérdést is, kitől nem szabad a földet Magyarországon elvenni. Lássák, t. képviselőtársaim, az effajta vita csak azért származik, mert mélyen t. Zlinszky képviselőtársam, — megengedem — talán az ő belső érzése szerint, de nem elég meggondoltan újra ide próbálta hozni ezt a kérdést ebbe a levegőbe, amelyet már szeretnék lehiggadt és parlamentáris levegőnek találni és neveznL