Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

r

Âz országgyűlés képviselőházának 199, ülése 1928'július 5-én, csütörtökön. 5 nem vigyázunk eléggé arra, hogy »az én házam az én váram«, az én portám egy szent hely. (Szabó Sándor: Ahol haza elleni dolgokat is lehet csinálni! Bemegyünk a magánlakásokba is, ha bajt csinálnak a hazával szemben! — Peidl Gyula: Lesz idő, mikor a magukéba is bemennek ezen az alapon! —- Zaj.) Nem tudom, mire céloz a t. képviselő ur. Az én házamban, az én váramban mindenkit szívesen látok, mert ott csak nyilt és egyenes dolgokat és gondolkodást találhat bárki. És nem akarom feltételezni egy magyar emberről sem, hogy a házában történhessék olyan gondolkozás vagy olyan megbeszélés, amely az állam ellen van. (Zaj.) Bízza csak t. képviselőtársam az Ítélőképesség rezonját az én csekély meghatározó képességemre. (Szabó Sándor: Itt vitáról van szó, és lehetnek különböző felfogások !) Elnök: Szabó Sándor kó-wiselő urat kérem, ne méltóztassék állandóan közbeszólni. (Jánossy Gábor: 1918-ban mik történtek? — Zaj.) Jánossy Gábor képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben máradni. Gál Jenő: Ezt, t. képviselőtársam, kérdezze meg azoktól, akiket ma megtalálhat az önnel egyetértésben élők között békességben, hogy mit csináltak és kik voltak azok, akik ott jelen voltak. Ne hozzám méltóztassék ezt a kérdést intézni. Nagyon kérem t. képviselőtársaimat, hogy most ez egyszer ne zökkenjünk ki a kerékvágásból, mert én kénytelen vagyok erre azt a megjegyzést tenni, hogy egész Magyarország s az egész világ előtt egy tündöklő név van a magyar konzervativizmusnak megvédésére azokban a sorsdöntő napokban, s az a név Vázsonyi Vilmosnak a neve, akinek pártjához mi tartozunk, s eszméinek mi vagyunk a legitim örökösei. A törvényesség keretében és az állam jogfolytonossági erőinek ikiépitésében, a korona, szentségének védelmében, mindabban, ami magyar és nemzeti, ami a hagyományhoz tartozik, ott állottunk megrettenés nélkül, és annak az embernek, akinek emléke mielőttünk a legszentebb, élete bizonyította^ hazájához és a demokráciához való igaz hűségét. Azért tehát ne méltóztassék errefelé adresszálni effajta emó- j ciókat. Én ezt a törvényt és ezt a törvény- j helyet jogi és politikai szempontból objektive \ taglalom, és itt mindjárt rámutattam arra, j hogy helytelen az. hogy^ a kormány a föld- ; mivelésügyi minister hatáskörébe utalja^ ezeknek a jogi kérdéseknek megvitatását és in- j appellábilis eldöntését,'mert ezzel lesiklott arról az útról, amelyet a legalitás elvének szók- j tunk nevezni. Az Ofb.-vel szemben elkövetett capitis diminutio az, ami ebben a szakaszban és ebben a novellában foglaltatik. Odaszólok a mélyen t. igazságügyminister úrhoz: nem látja-e, hogy a birói függetlenséget kezdik ki az ilyen törvényalkotással? Nem látja-e, hogy mit jelent az, hogy egy minister döntése alá : helyeznek egv ilyen kérdést, akinek csak politikai felelőssége van ebben a kérdésben, tehát egy pártkérdés védelme álá helyezett módon á minister az utolsó fórum egy szerződéskötés érvényessége tekintetében

1

? Nem talál ilyet az igazságügyminister ur sehol a világon, sem Németországban, sem Franciaországban, sehol, sem a legyőzött, sem a győztes államokban, pedig mindenütt belátják, hogy az kétségtelen, hogy a földbirtokrendezés kérdésére gazdasági okokból rá kell irányulnia a politikusok reflektorának. De nem is itt van a dolognak igazi lényege, hanem jött, hogy csak olyan földbirtokreform jogosult, amely a föld értékét és a földbirtokos hitelképességét emeli. Állitom, hogy ez a javaslat, ha törvénnyé válik, a magyar föld értékére és értékesítésére depresszív erővel hat. Ezt mindjárt bizonyítom is. A magyar hiteléletnek legnagyobb garanciája a föld. Nem aranyfedezetekre építették a valutának stabilizációját, hanem a magyar földre. És amikor önök büszkélkednek azzal, hogy a pengő stabilitása milyen nagyszerű, és büszkélkednek azzal, hogy a magyar hitelképesség mennyire emelkedik, ezt mind nem politikai érdlemnek tudhatják be,- hanem annak okát a magyar föld ősi erejének és termőképességének és a föld művelőinek stabilitásában találják meg. (Csontos Imre: Természetes, ez igy van!) Ezt tehát nem szabad megingatni, Csontos képviselőtársam! (Szabó Sándor: Hát a politikai ; konszolidáció

r— Zaj a jobboldalon. — Elnök ; csenget.) T. képviselőtársaim, elsőrangú szakemberek sziakközlönyökben és politikai napi; lapokban pártkülönbség nélkül felemelik szavukat és azt mondják: l»Uraim! Ne politizálják el a magyar földet, gazdasági értékére : vigyázzanak és gazdasági termőképességének és hitelképességének fokozására ügyeljenek, i (Mayer János földmivelésügyi minister: Erre ügyelünk!) ami az egyes tulajdonosok gazda| sági erejétől füg-g!« Nem anéltóztatik-e a méI lyen t. földmivelésügyi minister urnák azt ' tapasztalni, hogy a háború alatt adósságaitól megszabadult földbirtokosréteg eladósodik? Nem méltóztatik-e látni, hogy még igy '' sem tud lépést tartani? Miért? Amiatt az "elhibázott, szemfényvesztő és külsőségeiben ragyogó, belső értélkében azonban depresszív hatású földbirtokreform miatt, amelyet itt mindig nagy büszkélkedve méltóztatnak (bejelenteni. Akkor hinnék ebben, ha a gazda is ugyanezt vallaná, ha a gazda nem azt mondaná: eddig bevittem a nagytakarékba a pénzt és most csak hordom ki onnan. T. képviselőtársaim,, én nem vagyok agrár\ kérdésekben politikailag angazsált egyéniség, 1 (Csontos Imre: Ez igaz!) én tehát az objektivitást követelhetem magamnak még azok között is, akik jogszerüleg foglalkoznak ezekkel a kérdésiekkel. Én tehát a magam számára I követelhetem ezt az objektivitást, és igy azt | mondom, hogy gyökerében elhibázott ez a noI vella és gyökerében elhibázott ez a rendszer, amely az állam elővásárlási jogát nem csupán a Iküíföldi szerzőkre szorítja, hanem azt bel; földiekkel, magyar állampolgáirokkal szemben is fentartja. Hiszen méltóztassék csak meg; nézni, itt van a nagy publicitással bíró Pesti Hírlapnak mai száma, amelyben neve aláírásával olyan egyéniség, mint Hegedűs Lóránt ir a kérdésről. (Csontos Imre: Bankember, szegény! — Derültség.) Bocsánatot kérek, talán egy kicsit több valamivel. (Csontos Imre: Tudom! — R

assay Károly: Tapsolt neki Csontos képviselő ur 1920-ban! Mi akkor is ellenzéken voltunk, de ön akikor tapsolt neki! — Krisztián Imre: Téhykedé'sei után nem igen tapsoltunk!) Ez, a magyar nemzeti érzületben senki által felül nem mulhatói magyar politikus, aki mindenét kockáztatta, életét kockáztatta a magyar nemzeti gondolatért a pénzügyek terén, azt mondja, hogy a legveszedelmesebb lejtőre jutottunk; aki ugyanis ezt a szakaszt majd elolvassa hitelezőink közül, az meg fogja csóválni a fejét és a visszavonulás útjára lép. T. (képviselőtársaim, éh. most kezdem érteni, miért van hozzácsatolva ehhez a törvény javaslatokhoz a gyufaszerződés. Ez an-