Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. 141 nőket. Ott megtörtént az az eset, hogy ezeket a hősöket az asszonyok verték véresre és ennek a fokosnak és ennek a sapkának tulajdonosa ma kórházban fekszik azoktól az ütlegektől, amelyeket az asszonyoktól kapott. (Nagy zaj.) Nem valami nagy hősök lehetnek tehát ezek a sasok, akik megtanultak gyorsan röpülni on­nan a téglagyárból. Csak egy körülmény az, amelyért különö­sen ide kell hozni ezt az esetet, és ez a hatóság szerepe. A hatóság szerepe ebben a kérdésben nagyon feltűnő és nagyon gyanús. (Propper Sándor: Nem is gyanús! Egészen tiszta!) Ezek az egyének fegyverrel járnak. Ez a szerszám, amelyet bemutattam, nem játék. Ez az úton­állók szerszáma. Valamikor a betyárok a Ba­konyban (Propper Sándor: Rózsa Sándor járt ilyennel! — Zaj.) használtak ilyen támadó fegyvereket és ugy látszik, ezek a Rózsa Sán­dor ivadékok most újból akarják ezt behozni. (Propper Sándor: Ez az Önök konszolidációja.) Jellemző, hogy ezek közül a munkások közül többeket letartóztattak, ezeket az egyéneket, akik megjelentek ott, akik engedély . nélkül mentek be egy gyár udvarába és békés, ott dolgozó munkásokat bántalmaztak, nem tar­tották szükségesnek letartóztatni, hanem csendőrökkel kisérték ki az állomásra, hogy el tudjanak utazni,, Volt egy másik eset is, ehhez hasonló, pár héttel ezelőtt. Egy Dohány nevezetű egyén, akinek röpirata is van, melyet ő irt alá, amely­ben a legszélsőségesebb hangon uszit a szo­ciáldemokraták ellen, mindenki ellen (Mozgás a jobboldalon. — Felkiáltások a szélsőbalolda­lon: Azt szabad?) — bocsánat, önök nem tud­ják, miért uszított, — azért, mert neki a szo­ciáldemokraták nem voltak elég radikálisak, kommunista mozgalmat akart csinálni, ő igen­is azt hirdette, hogy az egységfrontot, stb-ket kell csinálni. Tehát egy szélsőséges kommu­nista röpirat terjesztője ez az egyén. Megje­lent a Dunaparton és a hajókirakó munkáso­kat munkájuk közben támadta meg azzal, hogy ezeket a munkásokat pedig kiveri mun­kájukból és kényszeríteni akarta az v ott levő főnökséget, hogy az általa ajánlott munkáso^ kat alkalmazza. Azok a munkások, akik ott dolgoztak, véletlenül nem is voltak tagjai semmiféle szakszervezetnek, de érezvén azt, hogy itt munkájukról van szó, — vidéki pa­raszt emberek voltak, akik ott dolgoztak, — féltették munkahelyüket és ezt a Dohány ne­vezetű egyént, meg egypárat alaposan hely­benhagytak; (Felkiáltások jobb felől: Akkor rendben van!) úgyhogy kénytelenek voltak el­menekülni ós lemondani arról, hogy ilyen mó­don juttassák a maguk társait munkához. Hogy miféle emberek ezek, arra jellemző az, hogy ez a Dohány meghívást kapott ezektől az egyénektől, hogy szintén jelenjék meg, de ebben a meghívásban akadályozva van azért, mert időközben lecsukták. Lecsukták pedig azért, mert társainak munkabérét ott a dunai rakodóparton ellopta. Ezért társai megverték, úgyhogy egy darab ideig kórházban is feküdt, azután letartóztatták. Ezért nem tudott Bara­nyai ur meghívásának eleget tenni, nem tu­dott elmenni arra az invitációra, amelyet ka­pott. (Zaj.) Ezeket az embereket védte a csillaghegyi csendőrség. A csillaghegyi csendőrség vezetője az ott dolgozó munkások vezetőjének, a helyi csoportelnöknek azt mondotta, — megírtuk nyilvánosan, — hogy: vigyázzon magára, mert maga nem fog soká itt virágozni! Kérdem, mi alapon fenyeget meg egy hatósági közeg, egy esendőrtiszthelyettes, egy csendőrőrmester dol­gozó békés munkásokat, akik védik lakóhelyü­ket, akik védik lakásukat, — mert ők otthon vol­tak. Ezek jöttek ki Csillaghegyre azért, hogy őket bántalmazzák, de rosszul sikerült, kettő már mentőkoosin ment haza. Ez valószínűleg gyakrabban meg fog történni igy, mert kez­tyüs kézzel ezekkel az urakkal szemben nem fogunk odaállni. Elnök: Figyelmeztetnem kell, hogy beszéd­ideje lejáróban van, szíveskedjék beszédét be­fejezni. Peyer Károly: Egy mondat még. Csak arra kérem a belügyminister urat, válaszoljon egé­szen nyíltan, mi köze van ezeknek az alakula­toknak a ministeriumhoz, milyen nexusban van a belügyi államtitkár ur személy szerint ezekkel az alakulatokkal, (Sztranyavszky Sán­dor: Semmifélében!) mert a belügyminister ur személyével önkénytelenül is kombinációba lehet hozni ezeket az alakulatokat, — mert hi­szen ezek Salgótarjánból jöttek — és abban az időben keletkeztek, midőn az ön választása volt ott, tehát nagyon helyes volna, ha a bel­ügyminister ur minden kétséget kizárólag megállapítaná azt, hogy semmi köze ezekhez. (Sztranyavszky Sándor: Már megállapítottam!) A másik pedig az a tény, hogy méltóztassék a hatóságot utasítani, hogy necsak a sztrájkoló munkásokkal szemben járjanak el, ha egy sztrájktörőnek pofont adnak, hanem tessék egyforma eszközökkel eljárni, amikor Dohány­féle emberek odamennek és munkahelyükön dolgozó embereket ki akarnak verni munká­jukból s rákényszeritik a felügyelőket és a munkavezetőket arra, hogy az általuk ajánlott munkásokat alkalmazzák. Ne tessék keresz­tény és nemzeti jelszóval elintézni ezeket a dolgokat. Itt van egy lap cikke, amely lap irá­nyával nem azonositom magam, — eszem ágá­ban sincs azt az irányt követni, — de jellemző, hogy ez az irányzat is, amely velünk élesen ellentétben áll, miképen vélekedik erről a aze-_ méttárs as ágról. Elnök: Ismételten kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni! Peyer Károly: Tisztelettel kérem a Házat, méltóztassék beszédidőmet három perccel meg­hosszabbítani. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Ugy látom, hogy a Ház a meghosz­szabbitáshoz hozzájárult. Peyer Károly: Ezt irja ebben a lapban Zsilinszky Endre volt képviselő (olvassa): »De ez a föltevés is azonnal semmivé válik, mihelyt tudjuk, hogy ugyanezek a »fasiszták« szégyen­letes fogalmazásu körlevelekben pumpolták a hatóságokat nyomorúságos lapjukra, sőt tud­tommal a munkaadókat is, és hirdetéseket gyűjtöttek azoktól a gyárosoktól, akikkel szem­ben a munka érdekeiért kellene sikra szállá­niok. Ha a szovjet fizetné ezt a rosszhirü Scheyer urat, akkor sem lehetne becstelenebb és rom­bolóbb módszert kieszelni minden nacionaliz­mus kiirtására a munkásság szivéből ennél.« A végén pedig ezt mondja (olvassa): »Nem fedezünk olyan mozgalmakat, melyek börtön­tölteléket állítanak à szocialista front ellen felvonuló csapatok félére, akik aztán e csapa­tok jóhiszemű és meggyőződéses magyar ré­szét frázisok zuhatagával elkábítják és er­kölcsi zsákutcába vezetik, esetleg egyenesen a bolsevizmus kanjaiba.« Ezt nem én mondom, hanem egy olyan újságíró mondja, akinek hazafiasságát talán még a túloldalon sem vonják kétségbe, akinek a leglesujtóbb véleménye van erről a társa-

Next

/
Thumbnails
Contents