Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

142 Az országgyűlés képviselőházának ságróL Tény, hogy börtöntöltelék, fegyháztöl­telék szervezkedik itt különböző ihazug jelsza­vak alatt. Azt híresztelik, hogy őket a kor­mány nevében a belügyminister ur védi. Lát­juk, hogy felvonulnak esténíkint az utcákon és rendőrök szalutálnak nekik. Tény az, én magam láttam Salgótarjánban, hogy ezeket a »Sasokat« a csendőrök képezték ki a csendőr­gyakorlótéren. Magam győződtem meg arról, személyesen láttam, hogy Salgótarjánban járőrbe ment egy csendőr és két ilyen »Sas«. Kérdem a belügyminister urat, illetőleg helyettesét, van-e tudomása erről? (Sztra­nyavszky Sándor: Nincsen!) Az ő tudtával és beleegyezésével történt-e ez? (Sztranyavszky Sándor: Nem!) Ha nem, akikor méltóztassék érvényt szerezni annak, hogy ez a fegyháztöl­telék ne hozzon ujabb bizonytalanságot a fő­város lakosságára. (Helyeslés a szélsőbalolda­lon.) Elnök: A belügyminister ur képviseleté­ben a belügyi államtitkár ur kivan válaszolni. Sztranyavszky Sándor: T. Ház! (Eszter­gályos János: Csak snájdigul! — Derültség. — Felkiáltások jobbról: Meglesz! — Borbély­Maczky Emil: így szokott, sőt szeret is! — Halljuk! Halljuk!) A belügyminister ur meg­bízásából leszek bátor Peyer Károly iképviselő­társam interpellációjára a választ megadni. Az interpelláció bevezető szavaiban Peyer Károly képviselő ur azt mondotta, hogy a forradalmak és az ellenforradalom sok sala­kot vetettek fel. Ezt az állítást magamévá teszem, teljes mértékben aláirom és kijelen­tem, hogy ennek a forradalmak és az ellenfor­radalom által felszínre vetett^ salaknak eltávo­lítását a közéletből és a közélet minden teré­ről a belügyi kormányzat elsőrendű feladatá­nak tekinti (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb­oldalon és a középen.) és amennyiben Peyer képviselő ur vagy a túloldalon ülő képviselő­társaim közül bárki nekünk ebben a munká­ban segítségünkre jön, mi ezt csak hálával és köszönettel fogjuk fogadni. (Helyeslés. — Borbély-Maczky Emil: Korrekt beszéd! -­Kabók Lajos: Varjúik meg a végiét!) Ami azt illeti, hogy a csillaghegyi esetben, amelynek teljes leírása itt van a kezeim között, a hatósági közegek vagy a csendőrség a fekete­inges Sasoknak támogatására ment volna, erre az állításra vonatkozólag kijelenthetem, hogy ez a ténynek meg nem felel. Ellenben a ténynek megfelel az, hogy a Sasok közül egy a feleségével és gyermekeivel Csillaghegyre ment ki rokonai látogatására. (Derültség a szél­sőbaloldalon.) Ezt a Sast több Sas kisérte (Esztergályos János: Már fals! — Zaj a szélső­baloldalon.) valószínűleg nemcsak azért, hogy rokoni látogatást eszközöljenek, (Peyer Károly: Tizenhatan jöttek ki) hanem azért, hogy a munkásság körében a maguk eszméit hirdetni törekedjenek. {Egy hang a jobboldalon: Na­gyon okosan! — Borbély-Maczky Emil: Mind a tizenhat tolvaj volt? — Peyer Károly: Mu­száj annak pont Paksról lennie? — Zaj.) Mél­tóztassék megengedni, hogy kérjem a t. képvi­selő urat és a képviselő urakat, hogy ajándé­kozzanak meg türelmükkel, és törekedni fogok teljesen nyugodt és tárgyilagos választ adni és kérem képviselőtársaimat, legyenek ebben segítségemre azzal, hogy közbeszólásaikkal ne zavarjanak. (Helyeslés a jobboldalon.) A Csillaghegyen megjelent Sasok — köztük asszony és gyerek — elmentek egy munkás la­kására és azt a munkást lakásán felkeresve, nála időztek. Amikor őket azok a munkásasz­202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. szonyok és otthon levő munkások, akik a kör­nyéken laknak és szociáldemorata beszerve­zett munások, meglátták, a ház előtt többen öszegyültek, velük szemben ellenséges maga­tartást tanúsítottak, fenyegették és nem épen a leghizelgőbb kitételekkel és jelzőkkel illették őket. (Propper Sándor: Kinél volt a fokos?) Ezeknél nem volt fokos, ez megállapítást nyert. Rá fogok térni majd a fokosra is, mindenesetre azonban megállapítást nyert, hogy ezeknél fo­kos nem volt. Ezek uniformisban voltak, de fokos nélkül jelentek meg. (Propper Sándor: Akkor ez a fokos az égből pottyant le!) Nem az égből pottyant le, hanem egy később odajött öt főből álló csoport egyik tagjánál volt, erre is rá fogok térni és nem fogom letagadni. (Já­nossy Gábor: Nohát!) Akkor, amikor az asz­szönyok és az otthon levő munkások — legna­gyobbrészt aszonyok voltak, kevesen voltak munkások, mert nem voltak otthon — ezekkel szemben olyan fenyegető magatatást tanusitot­tak, hogy a helyzetük kritikussá vált, mert ugy nézet ki a dolog, hogy még a lakásba is beha­tolnak, értesítették a csendőrséget, hogy a csendőrség megjelenésével vegye elejét na­gyohb bajoknak és Összeütközéseknek. A csendőrség tehát erre a felhívásra meg­jelent, nem azért, hogy asszisztáljon a Sasok­nak, nem azért, hogy a Sasokat -védelmébe vegye, hanem azért, hogy elejét vegye olyan eseményeknek, amelyeknek elejét venni köte­lessége a csendőrségnek. (Helyeslés a jobbol­dalon. — Propper Sándor: Honnan tudják, hogy ugy van? — Derültség a jobboldalon. — Peyer Károly: Hivatalból helyeselnek! — Zaj. — Elnök csenget.) A csendőrök ezeket a lak­tanyára kisérték, ott valamennyit igazoltat­ták és igazoltatás után felszólították Őket, hogy utazzanak vissza Budapestre, hogy ezzel is elejét vegyék a további Összeütközéseknek. Amikor a csendőrség őket igazoltatás céljából a laktanyába kisérte, útközben a csendőrök által kisért egyéneket az a tömeg, amely már a házban is körülvette őket, kövekkel és tég­lákkal hajigálta meg. {Zaj a jobboldalon. — Peyer Károly: Asszonyok és gyerekek?) Le­het, hogy asszonyok és gyerekek. (Zaj a szélső­baloldalon, — Halljuk! Halljuk! a jobbolda­lon.) Az inzultus tehát azok részéről követke­zett be, akik a Sasokkal szemben, a Sasok sze­mélyével szemben támadóan léptek fel. Ellen­ben közülük, mint ahogy Peyer képviselőtár­sam meg is állapította, többen megsebesültek és Peyer képviselőtársam maga állapította meg bizonyos elégtétellel és gyönyörrel, hogy valahányszor összeütközésre kerül a sor, min­dig a Sasok sebesülnek meg és mégis mindig a velük szembenállókat méltóztatnak védel­mükbe venni. Érdekes jelenség, hogy a Sasok kezében van a fokos és mégis azok sebesülnek meg, akiknek kezében a fokos van. Ez nagyon furcsa tünet, s ilyennel az ember életében rit­kán találkozik. (Peyer Károly: Illik védeni a protezsáltjait! Nagyon helyes!) T. képviselőtársam, ezt a megjegyzést visz­szautasitom, mert én semmiféle protekcióban nem részesítem, engem semmiféle néven neve­zendő kötelék vagy kapcsolat hozzájuk nem füz, és én mindenkivel szemben, aki a közfe­gyelmet és a közrendet megbontani törekszik, legyen akár Sas, akár nem az: egyforma szi­gorral fogok eljárni! (Élénk helyeslés és taps a, joboldalon és a középen. — Rothenstein Mór: Már hallottunk ilyen erélyes szavakat és utána láttuk a bukást! — Borbély-Maczky Emil: Úgyis csinálja a dolgot, erélyesen! — Élénk helyeslés a jobboldalon. — Peyer Károly: Ez

Next

/
Thumbnails
Contents