Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-199
4 Az országgyűlés képviselőházának seknek jogszerű fénnyel való bevonása miatt az állam őrködő hatalmát felhívom«, akkor azt mondanám, ezen én akként segítenék, hogy nem a jóváhagyást, hanem csak az igazságügyministernek való bemutatást rendelném el, hogy nyilatkozhassék. (Szabó Sándor: Ez megint egy hónapi) Nem jogot adnék én, sem földmivelésügyi, sem az igazságügyminister urnák, mert a tulajdon kérdésében nem lehet joga dönteni semmiféle politikai tényezőnek. Belföldi állampolgársági ÍJoggal felruházott magyarok között azi elidegenítés, a tulajdonátruházás kérdésében — míg azt magyar szempontokból és nem kifelé irányuló szempontokból kell bírálni — nem ismerhetek el korlátozást, mert ez álcázott beavatkozás abba a jogba, amelyet a tulajdon szentségének nevezünk. (Mayer János földmivelésügyi minister: Ez rémlátás! — Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. — Szabó Sándor: Az egészet az fogja jellemezni, hogy a kisembereknek földet juttatunk!— Erdélyi Aladár: Egy szőlőtőkét sem ültethetünk engedély nélkül ma!) Ez is hiba, t. képviselőtársam, de ott legalább csak arról a jussról van szó, hogy a magam földjén bizonyos olyan ültetvényeket ne ültessek, amelyek esetleg árthatnak a földnek és a gazdasági felkészültségnek. Nem ez a kérdés. Lássák, t. képviselőtársaim, Erdélyi t. képviselőtársamnak ez a közbeszólása világit legjobban az önök álláspontjának tévességére, hogy Összetéveszti a lényeget, (Mayer János földmivelésügyi minister: Ugyan!) összetévesztik azt a kérdést, hogy mit jelent a földtulaj don, mit jelent egy Öröklött tulajdon, mit jelent egy ági vagyon, mit jelent egy becsületesem szerzett vagyon, amelynél azokat a szempontokat és azokat a kérdéseket, amelyeket sötét korszáknak nevezett az előttem szólott Zlinszky képviselőtársam, ki kell küszöbölni, nem sza^ bad többé ezekre hivatkozni, nem szabad többé ásatag gondolatokat, zavaró momentumokat előkeresni, mert ezek a magyar társadalom konszolidációjának akadályai, '. ezek elválasztanák, ezek a privilegizált álláspontoknak f és lehetőségeknek és jogoknak melegágyait képezik. Ahol osztóigazság van a törvény alapján, ott nem kell jogot adni a ministernek arra, hogy válogathasson, kit tart a tulajdonjog szempontjából megbízhatónak. (Szabó Sándor: Épen ez a földbirtokpolitikai szempont! — Csontos Imre: Országos érdek, nem magánérdek! Maga magánérdeket szolgál!) Én nem ismerem el, hogy különbséget lehessen tenni a tulajdonjog szerzése szempontjából politikai okokból. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni! (Zaj a jobboldalon.) Csendet kérek a jobboldalon- Méltóztassék módot adni arra, hogy a képviselő ur beszédét befejezze! (Szabó Sándor: Itt jogintézményről van szó! — Egy hang jobbfelől: Gál képviselő ur saját magával jön ellentétbe!) Gál Jenő: Ennek a 6. §-nak 10 pontja vanÉn szeretném objektive taglalni ezeket a pontokat, de mivel ez az idő valóban kevés arra, hogy a hirtelen bezárt általános vita elmaradása folytán itt a részleteknél objektíve rámutassunk a magunk aggályaira s mivel máskor nincs alkalom arra, hogy fejtegetéseimet erre vonatkozólag előadjam, kérem, méltóztassék hozzájárulni, hogy beszédemet félórával meghosszabbithassam. (Csontos Imre: Nagyon «ok!) Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e .engedélyt adni arra, hogy a képviselő ur be199. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. szédidejét további félórával meghosszabbithassa 1 ? (Igen!) A Ház az engedélyt megadta. Gál Jenő: T. Képviselőház! Egy ország földbirtokreformjának kérdése elsősorban egy nagy konvulziv társadalmi kérdés, mert, akié a föld, azé az ország, igy tartják a közhelyek szerint. (Csontos Imre: így is van!) Nem igy van, mert az ország mindenkié, az egész népé, azoknak, akiknek nincs is földjük, épenolyan joguk van, mint azoknak, akiknek van földjük. (Csontos Imre: Ebből él mindenki! Mindenki a földből él! A képviselő ur is abból él!) Én is abból élek, amit a föld ad, de én az értelmem utján igyekszem visszaadni a hazának gondolat alakjában azt, ami nem a földből, hanem az én fejemből származik, az én érzületemből és velem együtt azoknak hazafias magatartásából, akik nem tartozunk azok közé, akik magukat a földbirtok révén a legkülönb, a legpraerogativabb osztálynak tartják. (Jánossy Gábor: Nincsenek praerogativák!) T. Képviselőház! Amikor ez a szakasz kimondja, hogy az ingatlant elidegenítő jogügylet tudomásulvétele a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságához, másodsorban és végső, fokon a földmivelésügyi ministerhez tartozik, nem méltóztatnak-e észrevenni, hogy ez a bürokráciának legteljesebb bevonása a földbirtokreform kérdésébe? Hiszen, amikor az Ofb.-t alapították, akkor az volt a vezérlő szempont, hogy alakittassék egy független szerv, egy birói szerv, amely felette áll minden közigazgatási befolyásolásnak, hogy a magyar független biróság kezébe tétessék le a magyar földbirtok igazságos elosztásának ügye. Most, — nézzék csak meg, i képviselőtársaim — végesvégig, különösen ennél a 6, $-nál, egy esetet kivéve azt találjuk, hogy nem az Ofb. előtti jogvita dönti el ezt a kérdést, hanem a mélyen t- földmivelésügyi minister ur, akár fellebbeznek hozzá, akár nem fellebbeznek hozzá, ő hivatalból vigyáz arra, hogy a tulajdonjog szerzésénél magyar állampolgárok között is milyen jogügylet legyen érvényben. T. Ház! Alkotmánysértésnek találom a jogoknak ilyen módon való félreismerését. A földmivelésügyi minister ur adminisztratív módon, közigazgatásilag, a maga szerveivel emelje a magyar föld termőképességét, de a magyar polgárok szerződési jogosultságába ne avatkozzék bele a mélyen t. földmivelésügyi minister ur. (Csontos Imre: Muszáj ám! Ez a baj, uram! Mert nagyon kapzsiak az emberek, kivált arról a térről!) Én nem hiszem, hogy ez ne szólaltatná meg nagyon rövidesen a magyar királyi Curia itélőbiráinak és a magyar királyi közigazgatási biróság itélőbiráinak szavát. Mert itt többről van most már szó. Én emlékszem arra, hogy az országbírói értekezlet alkalmával, amikor a jogi rendezettség csak utón volt Magyarországon, a királyi Curia felemelte szavát olyan ideiglenes intézkedésekkel szemben, amelyek alaptörvényszerüleg hatnak, s amelyek a tulajdont érintik. Az az ország, amely feladja a tulajdonhoz való merev ragaszkodását, beengedi ide azokat a tanokat, amelyek a legveszélyesebbek, olyan tannak benyomulását engedi meg, amelytől egész Európa retteg és minden koncentrált figyelmét arra irányítja, hogy a tulajdonnak álcímletek alatt való oly megváltoztatása, amely köztulajdonná tud nyilvánítani magántulajdonokat, valahogy meg ne történhessék. Erre a veszedelemre hívom fel a mélyen t. Ház figyelmét, mert sehol ugy, mint ezen törvényhely alapján ránk nem olvashatják, hogy
