Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

136 Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. nagy. Magától értetődik, hogy jelentkeztek földigénylők az ottani lakosság közül és várták, hogy az úgynevezett jótéteményi földosztás, a földbirtokreform révén hozzá fognak jutni ők is valamelyes födhoz, amelyből meg fognak élni. Az Ofb. ki is hasított ott 370 holdat 266 igénylő részére. Igen. csakhogy az árakat az Ofb. igen magasan állapította meg; megállapította .egy katasztrális hold értékét 1000 és 1400 pengőben. Ezt az illetők drágálták; drágálták azért is, mert ott a földnek forgalmi értéke 200—600 pengő katasztrális holdankint. Azt kérték az Ofb-től, hogy ezeket a forgalmi árakat vegye figyelembe és ezek szerint állapítsa meg az ottani föld értékét. A földmivelésügyi ministeriumhoz is hozzáfordultak, hogy lépjen közbe az Ofb-nél, hogy az ne ezt az 1400 pengőt állapítsa meg holdankint, hanem állapítsa meg az ottani forgalmi 200— 600 pengőnyi értéket az igénylőknek adott földek után. . Gróf Wimpffennek jó befolyása volt és az Ofb. az eljárásain nem változtatott. Megmaradtaik ezek az áraik és ennek következtében a helyzet az lett, hogy ezek a földigénylők nem tudjálk birtokolni birtokaikat; az a helyzet ott, hogy a 266 földigénylő már írásban lemondott a földről s minthogy Kisszékelyen a kiosztott földeket a föld drágasága miatt nem tudták kifizetni, ezek a területek már jegyzőkönyvileg is vissza vannafe véve a gróf Wimpffen birtokába. (Györki Imre: Ez volt a cél a magas ármegállapítással 1) Itt tehát — ismétlem — helyzet, hogy a földek visszajutottak \a földbirtokos tulajdonába, mert olyan magas árakat állapitottalk meg, hogy azok az emberek ezeket a magas árakat nem tudják megfizetni. Az Ofb. 1927 október 23-án állapitotta meg az árakat, az uradalom már 1927 december végére kötelezte őket, hogy fizessenek meg holdankint végrehajtás terhe mellett 140 pengőt és a hátralékos összegnek 5%-kos kamatát, 63 pengőt, összesen tehát holdaníkint 203 pengőt. Ezt nem tudták lefizetni, otthagyták tehát a földet. íme, itt van a kiosztott föld, itt van a földreform a maga rideg valóságában. A magas árak következtében a földek visszakerlteük a gróf tulajdonába. így néz ki, uraim, az.a földreform, amelyről itt a Képviselőházban még pár nappal ezelőtt is nagy ódákat zengtek, amelynek nagy szociális jelentőségéről beszéltek, amelyet ugy tüntettek fel, hogy a földbirtokreform révén a földbirtokosok rettenetesen nagy áldozatot hoztalk, a magyar nép, a földmivelő népesség pedig nagy szociális jótéteményben részesült. Ez az a jótétemény, így néz ki ez a jótétemény, hogy visszakerül az uraságihoz, a grófhoz az a kis föidecske, amelyet kiosztottalk. Most nézzük a másik esetet. Derékegyházán, a báró Weiss Manfréd birtokából igénybevett földeken 800 kismeber él. Ez a 800 kisember ott gazdálkodik, de a birtok teleklkönyvileg elnarcellázva tulaj donképen még ma sincsen. Ezek a földek időközben gazdát cseríéltek, mert a kiosztott földek egy részét évrőlévre elöntötte a viz, ezeket megművelni nem lehetett, ezek nem hoztak termést és igy mi sem természetesebb, minthogy ezek az embereik, akijk. egész évben dolgoztak, és akiknek semmiféle jövedelmük nem volt, kénytelenek voltak a földet otthagyni, mert amijük volt, amit a rokonoktól, az ismerősöktől össze tudtak kapargatni, azt ráfizették erre a megművelt földre. Nem hogy hasznuk lett volna tehát belőle, hanem ellenkezőleg: ha annak a kisembernelk, kisgazdának volt valamije, az is ráment a föld megművelésére abban az esztendőben, amelyben nem volt termés. Összegyűlt tehát az adó és most végre a pénzügyigazgatóság jóvoltából, ennek humánus és szociális eljárása következtében az a helyzet, hogy a földet művelő kisemberek termését lefoglalták. A derékegyházi község elöljárósága június hó 30-án a következő hirdetményt tette közzé (olvassa): »Hirdetmény. 1163/1928. sz. Derékegyháza község elöljárósága az 1927. évi 600. R M. sz. H. O. 82. § 1. pontja alapján a báró csepeli Weisz Manfréd örökösök derékegyházai uradalmából az Ofb. által •juttatott ugy vagyonváltságos, mint a vagyonváltságon felüli ingatlanok adóhátralékának biztositása végett az összes terményt lefoglalja és bűnvádi eljárás terhe alatt megtiltja, hogy bárki a község elöljáróságának Írásos igazolása nélkül termeivényét a község határából elszállítsa vagy elidegenítse«. Egészen furcsa és szokatlan, hogy a földbirtokreformnak kellett jönnie Magyarországon ahhoz, hogy a kész termést lefoglalják, mert még nem fordult elő azelőtt sem, a földbirtokreform végrehajtása során sem eddig, hogy azoktól a kisemberektől követeljék azoknak adóját is, akik az előző esztendőkben birtokolták és művelték a földet, akik azonban kénytelenek voltak azt otthagyni, mert a föld nem fizetődött ki számukra, nem nyújtott megélhetést nekik. Most ezeken az uj birtokosokon akarja az államkincstár behajtani az előző birtokosok adóját is azzal, hogy lefoglalja a termést. A mezőgazdasági népességről, a mezőgazdasági munkásságról, azokról a kisemberekről van itt szó, akiknek sorsa a legrosszabb ebben az országban; azokról a kisemberekről van szó, akiknek a fajtájából itt nagyon sokszor hangoztatják egyesek, hogy a kormányban is megvan a jóindulat és a szociális belátás arra, hogy segitsen ezeken a kisembereken. És ime mit látunk? Azt látjuk, hogy ezektől a földhözjuttatottaktól elveszik a földet, mert olyan magas az ár, hogy azt nem tudják megfizetni, nem tudják kihozni alföldből; azt látjuk, hogy ezek termését lefoglalják adóban. Amikor ez a népesség igy üzve-hajtva van, igaza van annak a békésmegyei alispánnak, aki Békés megye közigazgatási bizottságában azt mondotta, hogy felír & kormányhoz, gondoskodjék arról, hogy a Békés megyében munka nélkül lévő emberek külföldön munkaalkalmat találjanak. Ott tartunk tehát, hogy volt földreform, de föld nem jutott a mezőgazdasági népességnek, ott tartunk, hogy egyik nagy vármegye alispánja kénytelen foglalkozni a mezőgazdasági munkások munkanélküliségének kérdésével és kénytelen a kormányhoz fordulni, hogy a kormány a szomszédos államokban teremtsen munkaalkalmat a magyar mezőgazdasági munkásság számára. (Propper Sándor: A magyar muínkás mint exportcikk!) Uraim, nem látják-é, hogy nagy baj van, nem érzik-e azt, hogy rettenetes állapot van a mezőgazdasági népesség között, hogy hiába volt a földreform? Hiába hangoztatják, hogy a magyar nagybirtokosság jószivüségből odaadta földjei egy részét, hiába beszélnek az urak szociális védelemről, amikor a helyzet az, hogy nincs munkaalkalom és annak a közigazgatásnak is, amely pedig általános fogalom szerint nem valami nagy szociális érzékkel van megáldva, fel kell sóhajtania, kiabálnia kell, a kormányhoz feliratot kell intéznie, hogy helyezzék el az embereket, hogy teremt-