Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. 137 senek munkaalkalmat, Nem érzik-e az urak, micsoda állapot az, hogy itt a kormánynak nem ugy kell kezelnie a földbirtokrendezés kérdését, mint ahogy kezelték, nem ugy kellene kezelni, hogy 1000—1400 pengőt állapítsanak meg ezeknek az embereknek és nem ugy kellene kezelni, hogy lefoglalják azoknak a kisembereknek termését adóba, mint ahogy lefoglalták Derekegyházán? Ha ez nem indítja meg az urakat, ha az urak nem látják meg ezeket a bajokat, ha az urak nem akarnak ezen a bajon segiteni, akkor ne kiabáljanak csendőr, rendőr után. Itt nem csendőrre, rendőrre, meg ellenagitációra, hanem arra van szükség, hogy az embereknek munkájuk, kenyerük legyen és arra van szükség, hogy a kormány ne ugy csinálja a maga politikáját, mint ahogy a földbirtokrendezésnél csinálta, amikor a terheket Ötven esztendőre átháritja a földhöz juttatottakra, amikor az egész országot kiszolgáltatja a gyufatrösztnek és annak adófizetőjévé teszi az országot. T. uraim! Ezen a politikán változtatni kell. Az urak nagyon sietnek nyaralni, nagyon óhajtanak elmenni innen az ország házából, (Zaj.) nagyon sietnek, hogy a nyári szünet eljöjjön, de a mezőgazdasági népesség jaja itt van, ezen kellene segiteni, ezen kellene változtatni. Kellene első sorban egy igazságos becsületes földreform, csakhogy nem azon az áron, amilyen áron itt adták a földeket és kell munkaalkalom, munkalehetőség. Arról is beszélhetnénk, hogy az állami támogatást, a beruházásokat élvező vállalatok miként bánnak munkásaikkal. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas István: Beszélhetnénk a vizszabáIyozásoknál alkalmazott munkásokról, azokról a vízszabályozási társulatokról, amelyek évről-évre, és most a beruházási javaslatban is igen nagy összegeket kapnak. (Mayer János földmivelésügyi minister: Ez is baj? — Peyer Károly: Olcsó kamatra!) Ezeknél a vízszabályozási társulatoknál olyan állapotok vannak, hogy ez arcul csapása a tisztesség minimális mértékének is, mert itt a felügyelők, > ha a munkások nem az ő kívánságai szerint járnak el, a munkásoknak nem fizetik meg az egyezményben kikötött összegeket sem. Ezeknél a vízszabályozási munkálatoknál a munkásokat becsapják, a szerződéseket sem tartják be és mig egyes vizmesterek, egyes privilegizált vállalkozók és emberek nagy jövedelmeket szereznek az utkészitésnél, az útjavításnál, a vizszabályozásnál, addig az ottdolgozó kubikus munkásság azt a bizonyos kis összeget sem kapja meg, amelyet vele szerződésszerüleg kikötnek. Ha valaki meri a szerződésben meghatározott béreket, vagy a megfelelő köbméter kimérési feltételek teljesítését követelni, azt szépen elbocsátják. Felel is rá a békésmegyei alispán, aki megállapítja, hogy itt nincs munkaalkalom, tehát van tartaléksereg, és természetesen kihasználják lelketlenül ezeket a szegény embereket. Én nagyon kérem a kormányt, szüntesse meg végre ezt a gazdasági politikát, amelyet folytat. Legalább ott, ahol befolyhat a dolgokba, ahol kölcsönt ad, és aa állami munkáknál, mint például a vizszabályozásnál. az útépítésnél, kösse ki a minimális béreket, és töröljék vele, hogy ezeket meg is fizessék, hogy ne játsszák ki egyes vállalkozók, egyes^ vizmesterek a munkásságot és ne élősködjenek ezen a legszegényebb néprétegen. T. Ház! Ezek súlyos, komoly dolgok, igen nagy figyelmeztetések, és ha a kormány nem törődik velük, ha ezekre nem helyez súlyt és nem változtat ezeken a állapotokon, akkor ne dicsekedjék azzal, hogy ő a magyar nép érdekeit is védi. Elnök: A pénzügy min ister ur kivan szólni. Bud János pénzügyminister: T. Ház! Őszintén megvallva, nagyon nehéz helyzetben vagyok a válaszadásnál, mert igen t. képviselőtársam nem maradt meg interpellációja keretében annál a témánál, amelyet tulaj donképen választott és amelyre vonatkozólag a maga részéről orvoslást kért. A képviselő ur kitért a kérdések egész tömegére és különösen a munkáskérdéseket ölelte fel. Én csak felhívom igen t. képviselőtársam figyelmét arra, hogy épen ő volt az, aki eddig azt hangoztatta, hogy & viziberuházáisok csak papíron vannak meg és most egyszerre mégis azt panaszolja, hogy mikép bánnak a munkásokkal a vizimunkálatoknál. Tehát mi a helyzet? Vagy van beruházás, vagy nincsen. (Propper Sándor: Élnek belőle a vállalatokj) Beszéljünk mindig a tényeknek megfelelően. Nem lehet az egyik oldalon azt vitatni, hogy nincsenek beruházások, a

1 másik oldalon pedig a munkabérek miatt panasszal élni. (Propper Sándor: A kettő nem elentétes! Lehet beruházás becsületes munkabérekkel.) Önök kedvező helyzetekben hanerulatot próbálnak szerezni a maguk részére, hadd használjam most én is ki a konkrét tényeket önökkel szemben a magam javára. T. Ház! jÉn most a földreform kérdésével nem kívánok foglalkozni. Ezekre a kérdésekre a földmivelésügyi minister ur fogja talán megadni a választ. Az igen t. képviselő ur azonban igen élénk szavakkal ecselte, hogy, micsoda adóvégrehajtási politika folyik itt a szegény emberekkel szemben. (Esztergályos János: Igaza van!) Erre válaszolnom kell. T képviselőtársam ugyanis elhallgatta a kérdés lényegét, és nem tért ki annak a részletezésére, hogy miből is keletkezett a mai helyzet. Annak idején a vagyonváltságföldekből Derékegyházán 1272 katasztrális holdat osztottak ki 615 földigénylő között. Ezek a földigénylők öt év óta egy fillér adót és egy fillér haszonbért sem fizettek. (Zaj a jobboldalon. — Esztergályos János: Olyan szegények! — Peyer Károly: Hátha a viz állandóan elönti a földeket!) Nem is Őket teszem én felelőssé. Mert miről van itt tulajdonképen szó? Vagyonváltságföldekről, amelyekről pedig mindenki tudja, hogy azok szétosztásánál, az árak megállapításánál és a bér megállapításnál is a szociális szempontokat a végletekig figyelembe vettük. De mi mégsem azon az alapon állunk, hogy ingyen osszunk földeket, és elkobozzunk földeket. (Peyer Károly: A viz elönti őket minden esztendőben!) Azért tehát, hogy ilyen méltányos elbánás mellett is a földhözjuttatottak a panaszolt helyzetbe kerültek, azok felelősek, akik felbujtogatják őket arra, hogy fizetési kötelezettségeiknek ne tegyenek eleget. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások: Hallatlan! — Peyer Károly: A vizet ki bujtogatja, hogy a földükre menjen? — Zaj. — Elnök csenget.) Ismétlem, hogy olyan kötelezettségekről van szó, amelyek megállapításánál annyira figyelembeveszik a gazdasági és szociális szempontokat, hogy azoknak mindenki könynyedén eleget tehet. Akár hadiözvegy kapott földet, akár más, fizetési kötelezettségét telje; sitenie kell, mert különben nem maradhat övé 19*