Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.
Ülésnapok - 1927-199
Äz országgyűlés képviselőházának 199. azt tartja és vallja, hogy az ő világnézlete ellenkezik azzal a felekezeti türelmességgel, amelyet Európának liberális államaiban követnek. Ez egy olyan álláspont, amellyel szembehelyezkedni és amellyel szemben érvelésekkel fellépni lehet. De az a veszedelem, amely álruhába bújva liberálist játszik (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) és tulajdonképen antiszemita a maga lelkületében. Ez az alakoskodás nem méltó egy, az ország jövendőjéért aggódó párthoz (Zlinszky István: Ezt elitéljük mi is!) és nem méltó olyan politikushoz sem, mint amilyen Zlinszky mélyen t. képviselőtársam. (Jánossy Gábor: Ö rá nem lehet ezt ráolvasni. - Zaj.) Méltóztassanak megengedni, hogy épen egy kifejezésre utaljak, amely legnagyobb érv az én álláspontom mellett. Mélyen t. képviselőtársam azt mondja: milyen jó, hogy elmultak azok a sötét korszakok és azok a sötét idők, amelyek Orgoványhoz és az Erzsébetvárosi Kör elleni merénylethez fűződtek. T. képviselőtársam, hogy ez sötét korszak, azt nem most kellett volna elmondani. (Zlinszky István: Nekem most volt alkalmam rá! Most vagyok képviselő!.) Bocsánatot kérek, egy közéleti embernek mindig van erre alkalma. (Zlinszky István: Elitéltem akkor is!) Akár képviselő, akár nem, ki kell állani nyiltan, akkor hiszek az ilyen álláspontnak; nem pedig akkor, ha csak alkalomszerűséget keres és most mondja. Miért nem mondták valamennyien és nem hirdették egy szóval is, hogy azt a kultúrtörténeti botrányt, azt a szörnyűséget, amely megvert bennünket egész Európa előtt, elitélik? Miért kerülgették akkor ezt a kérdést? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek képviselő urak mindkét oldalon! A szónokot pedig kérem, méltóztassék a tárgyhoz visszatérni! (Édes Antal: Ön miért nem állott ki a kommün alatt? — Csontos Imre: Maguk sem szóltak Kun Béláék ellen! — Jánossy Gábor: Ballagjunk a tárgy felé!) Gál Jenő: T. képviselőtársam, a földbirtokreformmal kapcsolatban is visszatudok térni erre a tárgyra, mert sok kauzális nexust találnék s azért szeretnék most igy elöljáróban végezni ezzel, mert fejtegetéseimben objektiv kivánok lenni s nem szeretem, ha ezt megzavarják afféle módon, mint ahogyan mélyen t. képviselőtársam most elöljáróban jónak látta ezeket a kérdéseket hánytorgatni. (Zlinszky István: Jónak láttam tiltakozni az ellen! Nem akarjuk ezt a színezetet sem magunkon viselni egy pillanatig sem! •— Fábián Béla: A névmagyarositások kérdésében is ugyanaz a helyzet, mint itt!) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék Gál JenŐ képviselő urnák átengedni a szót! (Derültség jobb felől. — Jánossy Gábor: Halljuk a szónokot! — Fábián Béla: Tessék az ellen is tiltakozni! — Zlinszky István: Az ellen is tiltakozunk! — Fábián Béla: Itt a Házban tessék tiltakozni a képviselő urnák! — Zlinszky István: Eljön annak is az ideje! — Fábián Béla: Milyen gyalázat, ami ebben a,z országban történik a névmagyarositások kérkésében!) Fábián képviselő urat kérem, méltóztassék csendben .maradni! (Fábián Béla: Harctéren volt, vitézségi érmes embereknek nem akarják a névmagyarosítást megengedni!) Fábián képviselő urat állandó közbeszólásáért rendreutasítom! (Fábián Béla: A legnagyobb gyalázat!») Gál Jenő: T. Képviselőház! A földbirtokreform kérdése, amely im m ár novelláris jubi- ' ütése 1928 július 5-én, csütörtökön. 3 leumhoz kezd érni, annyira figyelemreméltó és annyira az országnak legelementári sab b érdekeit érintő probléma, hogy ezt minden gazdasági vonatkozásában, minden nemzeti vonatkozásában és minden kulturális vonatkozásban ugy keli tárgyalni, hogy azokkal a kérdéskomplexumokkal kell kapcsolatba hozni, mint amelyekkel én hozom kapcsolatba. Valamint a test egészségi állapotánál egy mandulatüszőgyulladást az igazi orvos nemcsak a lokális megbetegedés jelenségei szerint itél meg, hanem ha gyógyítani akar, annalk konzekvenciáit keresi az egyéb szervekkel kapcsolatban is, ugy az államélet egészsége szempontjából nem parciálisan és egy tünetet kiragadva lehet az igazi állambölcseségnek megoldására juttatnia, hanem meg (kell keresni, mi van abban a fogalomban, amelyet lefektet, mi van ' abban a vonatkozásban, amellyel ez a kérdés szolgálja az egész magyar konszolidációnak belső és külső nemzetközi vonatkozásait. Ha igy fogjulki fel a kérdést, akkor az elidegenítési jog szempontjából én egy korlátot elismerek. Azt tartom, minden államnak vigyáznia kell a saját földjére, (Csontos Imre: Igy is van!) minden államnak vigyáznia kell arra, hogy földbirtokpolitikája a nemzeti erő és konszolidáció gócpontja legyen azokkal az idegen vágyakozásokkal szemben, amelyek áhitoznak a magyar földre. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De amenynyire féltékenyen őrködni kell a magyar politikusoknak erre a nagy nemzeti szempontra, ugyanolyan módon vigyáznia kell arra, hogy idebenn az ország keretén belül magyar honpolgároknak, magyaroknak földbirtok;- és tulajdonszerzési módjai olyan akadályokba ne ütközzenek, amelyekkel a tulajdon szabadsága érinthető, hanem a földbirtokmegoszlás szabad verseny utján, az értókképződés, a hitelképződés jogrendszerünk megszentelt alapjainak érvény bentartása mellett érvényesülhessen. (Farkas Elemér: Helyes! Ezt akarjuk mi is! — Fábián Béla: Ugyanúgy, mint a névmagyarosításnál! — Jánossy Gabor: Dehogy! — Fábián Béla: Majd a Kettős Kereszt Vérszövetség fog dönteni! — Jánossy Gábor: Nincs is olyan nálunk! — Fábián Béla: Hány tagja ül itt közöttünk!) Én nagy tisztelettel vagyok a mélyen t. földmivelésügyi minister ur személye iránt, a minister iuma iránt is, engedjenek meg azonban, ha én jogkérdések tekintetében mégis inkább az igazságügyminister ur szerint kívánnék igazodni. Roppant feltűnő előttem, hogy egy par excellence jogkérdésben a döntés a földmivelésügyi ministernél van, mert ha igaz az, amit a mélyen t. közbeszóló képviselőtársam onnan a túloldalról ide adrésszált, hogy »Mi is ezt akarjuk«, (Fábián Béla: Akarják, csak nem gyakorolják!) akkor, engedelmet kérek egy ilyen szakasz konstruálásánál vigyázni kell arra, hogy jogkérdésben az a felelős tényező állittassék be, aki Magyarországon a jogkérdések őre. És ha már bevalljuk, hogy a földblrtokpolitika kérdése a jogrendszerben konkurrál politikai mivoltával jogi mivoltának, akkor legalább próbáljuk meg a politikai felelősség azon beállítását, amely az igazságügyministerre háritja ezekért a kérdésekért a felelősséget Mert ha azt mondotta volna ez a 6. §., és azt mondaná ez az egész rendszer: felmerülhetnek olyan jogkérdések, amelyek a jóváhagyás szempontjából egy szerződés érvényessége, szinlegessége, egy szerződés igazi akaratának kiolvasása, esetleges hátmögötti kérdé
