Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 192$ julms 11-én, szerdán. ban bízva, nem nézhetjük tovább tétlenül az eseményeket. Ezt akartam a kormány figyelmébe ajánlani- (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Szilágyi Lajos! Szilágyi Lajos: T. Ház! Én azt a felhatalmazást, amely a törvényjavaslatban a kormány számára megadni terveztetik, készséggel megadom. Ez az állásfoglalásom azonban nem tart vissza attól, hogy néhány kérdésben súlyos kritikát mondjak az elmúlt hónapok történetéről és nem tart vissza attól, hogy tiltakozó szavamat felemeljem és intésemet elmondjam. Kihasználom az alkalmat, hogy a kormány részéről épen a földmivelésügyi minister úrhoz van szerencsém és elsősorban azzal a kérdéssel foglalkozom, hogy a törvényjavaslat szerint az ármentesitő társulatoknak beruházásokra kölcsönöket szándékoznak nyújtani. T. Képviselőház! Ahogyan visszalapoztam az ármentesitő társulatok és a mindenkori kormányok egymással való érintkezésének történetére, láttam, hogy 1881-ben és 1889-ben, amikor az akkori kormány segítségére sietett az ármentesitő társulatoknak, a segítséget szintén nem abban az időben adta, midőn az ármentesitő társulatok munkáikat megkezdték, hanem csak akkor, amikor azok munkálataikat befejezték, amikor az államnak uj adóalapokat teremtettek, maguk viszont a terhek alatt roskadoztak. Ahogyan utána néztem, más országokban minden ilyen közérdekű munka megkezdéséhez az állam kamatmentes előlegeket adott (Ugy van! a középen.) vagy pedig a munkálatok költségeinek jelentékeny részét átvállalta. Ausztriában például a költségeknek harmadrészét az állam vállalta át, egyharmadát adta az illető tartomány és csak egyharmadát viselték az érdekeltségek. Nálunk az állam ezt nem tette; elismerem, nem is tehette. Azt azonban megtehette volna, hogy az ártérbe sorozott, illetőleg viz alatt fekvő és viz által károsított területek kataszteri tiszta jövedelmének megállapításánál tekintetbe vette volna, hogy ezek vízszabályozási költséggel is meg vannak terhelve és ezért ezeket a területeket két-három osztállyal lejjebb sorozta volna. Ezt a kormány kétségtelenül megtehette volna. A kormány azonban ezt sem tette, hanem amikor a társulatok munkásságának eredménye már meglátszott, akkor a viz alól felszabadult területeket magasabb kataszteri osztályokba sorozta, illetőleg a kataszteri tiszta jövedelemből a vízművek létesítésére és karbantartására fordított költségeket levonásba nem vette. Az állam ilyen módon az én megítélésem szerint jelentékeny plusz jövedelemre tett szert. Ezért most azt az álláspontot hirdetem, hogy a kormány nem zárkózhatik el az ármentesitő társulatokkal szemben tanusitott magatartása közben attól, hogy az igazságtalanul beszedett adótöbbletből bizonyos összeget adóvisszatérités címén a társulatoknak visszaadjon. Vissza kell adnia. Ez az adóvisszatérités sem nem ajándék, — nem lehet annak nevezni (Ugy van! a. középen.) — sem nem kedvezmény, az egyszerűen az eredeti rendeltetési helyére való viszszajuttatása annak az összegnek. (Mayer János földmivelésügyi minister: Ahol a maximálási megterhelés meg van állapítva, visszajuttatja!) amely az államot különben sem illette meg. Ennek visszajuttatása, kiegyenlítése az ártérbe bevont és az ártéren kivül fekvő birtokosoknál előállott igazságtalanságoknak és aránytalanságoknak. (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Az ártéren levő birtokok igazságtalanul nagyobb teherrel vannak sújtva, mint azok, amelyek kívül esnek az ártéren és igy ártéri járulékkal terhelve nincsenek. Veszem az én választókerületem vidékét. A Berettyó Vizszabályozó és Ármentesitő Társulat árterülete 325.000 katasztrális íhold és a szabályozás következtében itt az állam több mint 1,500.000 aranykoronával emelte a kataszteri tiszta jövedelmet és az ezután beszedett egyenesadóban és általános jövedehniadóban körülbelül 500.000 aranykorona többlet. Azelőtt az állam a beruházási költségeknek mintegy felerészét, 169.507 koronát és a fentartási költségekből 67.930 koronát, összesen 237.437 koronát fizetett vissza és most az állam a beruházási költségek után úgyszólván nem ad semmit és a fentartási költségekből is visszatart mintegy 11.000 pengőt, pedig az államnak a társulat eredményes muiikásságábóL-rendkivül nagy haszna van. Az eredeti rendeltetésétől elvont, jogtalanul visszatartott összeg igen nagy, pedig az állam eddig is kevesebbet adott a beruházási költségek után, a tényleges költségek 1—1-5%-át ugyanakkor, amikor 6% volt a kamat, most pedig 10*5%. Ha az állam a megfelelő adóvisszatérítést elrendelné, ugy ennek mérvéhez képest annál kevesebb lenne az. ártéri érdekeltség terhe, mert ma az ártéri érdekeltség úgyszólván dupla adót fizet nálunk. (Erődi-Harrach Tihamér: Ugy van!) Ugy vagyok értesülve, hogy a földmivelésügyi minister ur azon az állásponton van, amelyet most volt szerencsém kifejteni. Tudom, hogy a földmivelésügyi minister ur is be látta és jogosnak tartja az ármentesitő társulatoknak ezt a kérését, viszont azonban ugy vagyok értesülve, hogy a pénzügyminister ur — őszintén sajnálom, hogy nincs jelen — szemben áll e tekintetben a földmivelésügyi minister ur állásfoglalásával és ezidőszerint mereven elzárkózik ennek az ügynek igazságos rendezése elől, pedig most már az állam pénzügyi helyzete sem kényszeríti arra, hogy ezt az igazságtalanságot továbbra is fentartsa. Az én kerületemnek minden községe súlyosan érdekelve van ebben a kérdésben, épen ezért, amikor olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amely az ármentesitő társulatoknak is nyújtandó kölcsönökről szól, kötelességemnek tartottam a földmivelésügyi minister ur figyelmét erre a körülményre felhívni, (ErŐdiHarrach Tihamér: Nagyon helyes!) hogy az országgyűlés termében is csatlakozzam azokhoz a kivánságoküioz, amelyek az Omge. székházában tartott nagygyűlés alkalmával felállíttattak és amelyek a kormány elé terjesztettek. Ezek előrebocsátása után én is foglalkozni kívánok az útépítés kérdésével. Ezt a kérdést több izben szóvá tettem már a parlamentben, hiszen azon helyzetből kifolyólag, hogy a magánéletben elnöke lettem az Autobuszvállalattok Országos Szövetségének, közelről van alkalmam figyelni ezt a kérdést, közelről van alkalmam tanulmányozni azt minden vonatkozásban. Itt azt látjuk, hogy az útépítés, amelyet a kereskedeltmügyi minister ur beköszöntő beszédében olyan erősen tárt az ország közvéleménye elé, teljesen és tökéletesen megállt; az egész terv megfeneklett, valahogy ugylátszik, ho»y le van eresztve a sorompó és nem történik semmi. Érdeklődtem több irányban, mi lehet az oka annak, hogy az elmúlt esztendőben itt megszavaztunk közúti célokra egy uj adótörvényt, a kereskedelemügyi minister ur rendelkezései alá létesitettünk egy országos ut-