Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-199

2 Az országgyűlés képviselőházának 199. ülése 1928 július 5-én, csütörtökön. sát? Szolgálják-e, ezzel a liberális eszméknek megerősödését! Épen ellenkezőleg! Ezt a kérdést felvetni egyenesen lelkiismeretlenség. (Ugy van! jobbfelől. — Pakots József: Dehogy az!) Bocsánatot kérek, erre a kormányra és ennek a kormánynak elnökére ezt a vádat mondani nem lehet. Mert vigyék csak vissza t. képviselőtársaim emlékezetüket néhány esztendőre, ki mentette meg az országot az Orgovány és Britannia idején... (Pakots József: Ugyan, kérem! Az ellenzék mennyit harcolt, küzdött, hogy ezeket végre rendbehozza!) Helyes, hogy az ellenzék küzdött, de mi is küzdöttünk, (Pakots József: Milyen nehezen ment!) és egyenesen Bethlen Istvánnak és kormányának érdeme, hogy ezt a sötét korszakot megszüntette (Pakots József: Megszüntette az idő !) és helyreállította a rendet az országban. Ebben az országban mindenki egyforma és legyenek nyugodtak az urak, hogy mi, akik évtizedek óta becsületesen szolgáljuk a demokratikus eszméket, őrt állunk most is. (Pakots József: Hol vannak a gyilkos urak. az erzsébetvárosi bombamerénylet tettesei?) Ha a kormánynak ilyen' tendenciája volna akkor, mi volnánk az elsők, akik ez ellen tiltakozó szavunkat felemelnénk. (Pakots József: Jobb lesz nem idézni a múlt szomorú emlékeit!) Csak a legközelebbi múltból hozok föl egy példát; sajnálom, hogy most nincs szerencsém a képviselő úrhoz. A katholikus vallásalap a legutolsó időkben két zsidónak adta ki bérletbe a birtokát. (Pakots József: Mi közünk hozzá? — Esztergályos János: Azok előbb kikeresztelkedtek! — Ellenmondás a jobboldalon.) És nem jutott eszünkbe, hogy ez ellen tiltakozzunk, mert ezt természetesnek találtuk a mostani kormány rezsimje alatt, hogy zsidók és keresztények egyformák. Nekünk ez nem tűnt fel és nem hoztuk a Képviselőház elé, hogy a katholikus vallásalap zsidóknak adta bérbe a birtokát. T. képviselőtársaim tehát nem tesznek szolgálatot az ilyen kérdések felvetésével a demokratikus eszmék haladásának. (Jánossy Gábor: De nem ám!) Rátérve már most felszólalásom tulajdonképeni tárgyára, csak néhány adattal kivánom megvilágítani, hogy az elővásárlási joggal mikor és milyen esetekben élt a kormány,' Tudjuk, hogy elenyészően csekély számú az óban eset, amikor a kormány szükségesnek látja, hogy elővásárlási jogával éljen. A múlt esztendőben az egész ingatlanforgalom közepette csak 1370 holdra vonatkozólag élt vásárlási joggal, az azelőtti évben csupán 900 holdra. Ha tehát az egész ingatlanforgalmat és mellette ezt a kis arányszámot tekintjük, akkor nyugodtaknak kell lennünk, hogy az elővásárlási joggal a kormány nem akadályozza az ingatlanforgalmat. Abszolúte nem. S hol élt az állam ezzel az elővásárlási joggal? Méltóztassék megnézni a statisztiát. Nem ott, ahol zsidó akart vásárolni, hanem ott, ahol kisembereknek szükségük volt földre. (Úgy win! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt az állam átvette, megvette és ezt az 1370 holdat 123 egyén között osztotta ki. Ezekből a statisztikai adatokból lehet látni, hogy veszélyes csak akkor volna a dolog, ha az az állam az .elővásárlási joggal olyan gyakori esetben élne, hogy ez az ingatlanforgalmat megakadályozná. Hitel tekintetében abszolúte nem játszik szerepet az elővásárlás, mert soha egy hitelező, egy invesztor, akár amerikai, akár angol, nem vetette még fel ezt a kérdést, hogy vájjon az ingatlanforgalom tekintetében az állam elővásárlási joga mikor szűnik meg, mert az invesztor, aki érdeklődik és a pénzét el akarja helyezni, jól tudja,, hogy ez az elővásárlási jog egy fegyver ugyan a kormány kezében, de olyan fegyver, amellyel csak kivételes esetekben él, ezt megmutatja a gyakorlat. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) E tekintetben nincs is veszély, mert az elővásárlási jog gyakorlása mit jelent az életben? Ha valaki el akarja adni a földjét valakinek, az államnak elővásárlási jog van ugyan, de megfizeti neki ezt a földet, ugyanazt az árat megadja. Nagy jog és nagy hatalom, amely a kormány kezébe adatik: az elidegenítés jóváhagyásának megtagadása. Ez igenis nagy, hatalmas jog a kormány kezében. De ez a joga a bíróságnak eddig is megvolt. Nézzük meg a statisztikai adatokat, vájjon hány esetben élt a bíróság ezzel a jogával. Két esztendő alatt öszszesen háromszáz katasztrális holdnál élt vele. Mit bizonyít ez? Azt bizonyítja, hogy a kormány, igenis, élt ezzel a jogával, de soha vissza nem élt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az igazat megvallva, ha én tőlem függött volna, ezzel a 300 katasztrális holdra vonatkozó elővásárlási joggal sem éltem volna^ mert olyan kevés összegű pénzről van szó, hogy ennek igazán nincs semmi értelme. (Ugy van! jobbf előle.) Bennünket, akik ezzel a kérdéssel szakszerűen foglalkozunk, megnyugtatott Bud pénzügyminister urnák a bizottságban történt kijelentése, amikor azt mondotta, hogy: »Én is helyesnek találom azt, ha az állam él az elővásárlás jogával, de akkor éljen ugy, hogy fizesse ki, nem pedig akként, hogy megtagadja a jogügyletet, azonban a földet át nem veszi.« S à pénzügyminister ur erre a célra nagy összeget szándékszik fordítani a jövőben, (Helyeslés jobbfelől.) de a jogügylet jóváhagyásának megtagadását a legritkább esetekben fogja eszközölni. Azt kérdezem, — at. túloldal lelkiismeretére appellálok — lehet-e ezt a jogot az államnak meg néni adni, akkor, amikor az ember felmegy a Jánoshegyre és átlát egy ellenséges ország területére? (Ügy van! Ugy van! a jobboldalon.) Amig ilyen viszonyok lesznek, addig ezt a jogot meg kell adni a kormánynak és hogy a kormány erre érdemes, ezt megmutatta az eddaigi gyakorlat, mert sóiba a jogával vissza nem élt. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) A szakaszt elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Az előttem szólott mélyen t. képviselő urnák Baracs Marcell képviselőtársam fejtegetéseire adott magyarázatára, annak személyi részére majd meg fog felelni az aposztrofált mélyen t. képviselőtársam. Mivel azonban a kérdést általános szempontból is taglalta és legnagyobb sajnálatomra egy felekezeti szempont kiélesitését tette ezzel a javaslattal kapcsolatban a tárgyalás anyagává, ezt a jelenséget nagyon szomorúnak látom, (Pakots József: Csak zsidózni kell, rögtön népszerű a szónok) mert talán mégis itt volna az ideje annak, hogy egy magát liberálisnak nevező és egy olyan függetlenségi légkörben felnövekedett politikus, mint előttem szólott t. képviselőtársam, ilyen szempontok kiélezését mellőzzé. (Éhn Kálmán: Nem ő kezdte! Ott kezdték! — Szabó Sándor: Meghosszabitott beszédidő alatt fejtegették!) T. Ház! Nem az az antiszemitizmus veszedelmes, amely nyílt, mert hiszen én elfogadhatónak tartok egy olyan szempontot» amely