Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-202

Az országgyűlés képviselőházának 202. ülése 1928 július 11-én, szerdán. 115 vagon, a másik évben már 12 vagon műtrágyát lehetett elhelyezni. A szikestalajok javítását a minister ur szintén felvette programmjába. Itt kétféle módszerről lehet szó: a szikestalajt meg lehet javitani egyrészt meszezéssel, amely az én gazdái tudomásom szerint nem biztosit ja annak a földnek termő erejét örökidőkre, mert tudvalévőleg a közmondás is azt tartja, hogy a meszezés az első gazdát meggazdagitja, de az unokát koldussá teszi. Itt tehát nagyon kell ügyelni, mert aki ért az agrárkémiához, az tudja, hogy itt milyen vegyületekről van szó, a kálium és nátrium vegyületek feloldódnak, de évek múlva azok a vegyületek, amelyek ezekből a savas oldatokból képződnek, olyan talajt fognak formálni, amelyből a szikesnél is rosszabb talaj válik. Épen azért nem volna talán célravezető a meszezés alkalmazása, hanem helyes volna a felső és alsó talajnak porhanyósitása amerikai gépekkel. Ha az ezen gé.pek általi javitás drágább is, de feltétlenül biztosabb eredményt lehet velük elérni. Azért kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy erre a célra nagyobb összeget áldozzon. Már több, eddig elhangzott beszédemben hangsúlyoztam, hogy perihorreszkálom az állam kislakásépitési akcióját. Ma is azt állítom, felelősségemnek teljes tudatában mondom itt, a Ház színe előtt, hogy a kislakásépitési akcióból katasztrófa származik, (Friedrich István: Na! Na!) mert a centralisztikus rendszer által olyan emberek kapnak majd lakásépítési kölcsönt, (Egy hang a közéven: Sárkunyhó-épitési kölcsönt!) sárkunyhó-épitési kölcsönt, akik majd nem tudják ezeket az összegeket az államnak visszafizetni. Rámutattam arra, hogy sokkal jobb volna még ma felszámoltatni a Faksz-ot és altruisztikus módon oldani meg ezt a kérdést. Például Keszthely környékén a földmivelésügyi minister ur által kölcsönzött egymilliárdból 100 kislakást tudtunk építeni. Természetesen a község vállalj felelősséget, a községi elöljáróság tudja, hogy felelős a kormánnyal szemben, ennél fogva kölcsönt csak olyan embereknek adott, akik a legmegbízhatóbbak voltak, akiknek erre sürgős szükségük volt és nem engedte meg, hogy ez a pénz másra., mint kislakásépitésre használtassák fel. Hetenkint, sőt naponkint járta egy altruista-bizottság ezeket a községeket önként, napidíj nélkül és látta ez a bizottság a helyszinen, hogy az emberek milyen hangyaszorgalommal törekszenek arra, hogy családjukat kislakáshoz juttassák. Ez az igazi altruista alap. mert állítom, hogy a Faksz-nak adott összegekből legalább is 40%-a nem fog az államkasszába visszatérni, hanem fond perdu lesz. amit az állam soha többé látni nem fog. Ellenben ha a községeknek odaadná ezt és felszámoltatná a Faksz-ot, jobban járna minden szegény ember. (Graeffl Jenő: Ebben igaza van!) T. Ház! Bár a szövetkezeti eszmének hive vagyok és 25 esztendővel ezelőtt bekapcsolódtam a szövetkezetbe, mert éreztem, hogy hivatva vagyok cn is a nép vezetője lenni, mégis elítélem azt. hogy a kormány immár nem tudom hányadik esetben olyan szövetkezeteket támogat, amelyek azt az altruista alapot, amellyel valamikor megalakultak, teljesen elhagyták. Elhagyták gróf Károlyi Sándornak eszméjét, aki azt mondotta, hogy mindenki, akinek Isten vagyont és észt adott, hivatva van többé-kevébbé a reászorultakat támogatni. Akkor, amikor a falusi papok, tanítók, kisgazdák és földtulajdonosok igenis mellé álltak ennek a szövetkezeti eszmének és ingyen, mindenféle haszon nélkül, tiszta lelkiismeretből altruista alapon támogatták a szövetkezeti eszmét, ez igazi szövetkezet volt, de nem tartom helyesnek, hogy ma milliárdos jövedelmet élvezzen egy szövetkezeti igazgató és nem mutat ki egy krajcár hasznot sem. (Ugy van! Ugy van!) Majd rá fogok mutatni, hogy miként tették tönkre az egész altruista intézmény hitelét azzal, hogy olyan anyagot sóztak például a falusi Hangya szövetkezetekre, amelyet alig tudtak értékesíteni, (Ugy van! Ügy van!) úgyhogy az a falusi zsidó olcsóbban és jobban tudta áruit eladni. Ezzel tették tönkre ezt az egész intézményt. Keszthely városában 760.000 aranykoronával megalakult egy ilyen Hangya szövetkezet a háború után 1919-ben, amikor pénzünk 22 fillért ért és ma ez, a szövetkezet kénytelen volt felszámolni és a felszámolásnál kiderült, hogy nulla mit nulla geht auf. Hát igy vagyunk. Nem maradt ezeknek a szövetkezeti részvényeseknek a kezében más, mint a Hangya-részvény, amelyek teljesen elértéktelenedtek. Mi történt volna ebben az országban, ha minden ember és minden kereskedő, aki anyaggal dolgozott, csak egy percentjét birta volna annak az értéknek átmenteni, mintahogy nálunk történt. 760.000 aranykorona 22 filléres árfolyamén 15 millió papirkoronát jelent. Ez van ma a részvényesek tulajdonában. Én bárkinek felajánlom, ingyen és bérmentve adom az összes Hangya-részvényeimet. (Felkiáltások a jobboldalon: Köszönjük!) Bocsánatot kérek, nem altruista dolog ilyen intézményeket támogatni. Ott van Magyarország legális kereskedelme, amely vérzik és szenved, ezt méltóztassék a ministeriumnak olcsó kölcsönnel támogatni. Olvasom, hogy mezőgazdasági terményeink kivitelének megszervezését rá akarják bízni erre az intézményre. Nekünk már volt egy ilyen intézményünk a Futura, amelynek csúfos bukásairól mindenki tud. (Egy hang a jobboldalon: Az a rési Futura! — Fábián Béla: Egy Futura, amely a múlté!) Én azt tartom," hogy igenis ezeket a pénzeket tessék a legális kereskedelemnek odaadni. Van nekünk tisztességes kereskedelmünk, amelyet támogathatunk. (Fábián Béla: A Futura többet ad! — Szabó István: Több előleget ad! húsz pengő előleget ad, a legális kereskedelem meg tizennyolcat!) Én va szavaimért szavatolok akár itt bent, akár künn s azt mondom, hogy a legális kereskedelmet tessék támogatni és a kormánynak csak az lehet a hivatása, hogy a külfölddel megkötendő vámszerződéseknél Magyarország mezőgazdasági terményeinek értékesítését megóvja. (Helyeslés.) Itt szabad behozni a banántól kezdve a narancson keresztül mindent, de mezőgazdasági terméj nyeinkre ott van a korlát és Magyarország mezőgazdasági terményeivel ugy fogunk járni, | mint, amikor a középeurópai vámszövetség j megalakult Bismark tanácsára, ugy járunk, | mint Szerbia járt: meg fogunk fulladni a saját zsírunkban. (Jánossy Gábor: Abban még nem igen!) T. Ház! Különös figyelmet érdemel a magyar királyi postának adandó beruházási Programm. Én ehhez a dologhoz nem sokat ; értek, nem tudom például, hogy miért van ' szükség Budapest és Szeged között kábelvezetékre, ha eddig jó volt — és szerintem jó lesz ! ezután is — a régi vezeték is. A minister ur | ezt jobban tudja és a felvilágosítást biztosan meg is fogja adni, de talán lehetne itt va-