Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

Az országgyűlés "képviselőházának 2 ajtóban és azt kérdezi azoktól az emberektől, akik a borbélytól kijönnek: adott-e blokkot 1 ? A válasz ez: nem kaptunk blokkot. Erre mi történik*? Ezt a borbélyt megbírságolják az egyik ember után 20 pengőre, a másik után 30 pengőre és végisvégig mindig többre és többre. Végül kiderül, hogy azok az emberek, akiktől azt kérdezték, ihogy kaptak-e blokkot, joggal mondották azt, hogy nem kaptak blokkot, mert nem is fizettek, hanem adósai maradtak a bor­bélynak. Ehhez még csak a másik borbély-viccet kel­lene elmondanom. A forgalmiadóellenőr be­ment a borbélyhoz, a forgalmiadót ellenőrizni és azt kérdezte a borbélytól, aki saját maga borotválkozott: hol borotválkozik? Itthon bo­rotválkozom, volt a válasz, a segédem borotvál. Be van-e irva a saját borotválkozásai kérdezte tőle az adóellenőr. Azt felelte: nem. Kérem, hány éve borotválkozik saját maga'] kérdezte tovább az adóellenőr. Kérem, én mindig ma­gam borotválkoztam, válaszolta a borbély. Erre azt mondotta a forgalmiadóellenőr: mint­hogy forgalmiadó 1920 óta van, tehát mostantól, — 1927-től — 1920-ig visszamenőleg meg kell fizetnie a forgalmiadót. És ennek a borbélynak nemcsak a saját borotválkozása utáni forgalmi­adót kellett^ erre az időre megfizetnie, hanem még büntetést is kellett fizetnie azért, mert sa­ját maga borotválkozott. (Zaj a jobboldalon. — Barabás Samu közbeszól.) Barabás t. képviselő­társam, méltóztassék az egységespártba át­menni és megkérdezni azt az egységespárti t. képviselőtársát, akinek kerületében ez megtör­tént és aki maga ment a pénzügyministeriumba e miatt panaszkodni. (Friedrich István: Milyen jó, hogy vannak képviselők a világon.) Hogyan lehessen ebben az országban ke­resni, ha ilyen állapotok vannak? Ugyanebben a községben Sárkány Mihály cipészmesternél lefoglaltak három gépet. Egy suszternél tehát lefoglalták a gépet, amellyel kenyerét keresi. Két gépet azonnal beszállítottak a község­házára, egyet pedig meghagytak nála, de itt van a tokaji járásbíróság végzése, amely sze­rint az egész követelés be van kebelezve, az te­hát nincs veszélyeztetve, de azért még a ke­nyérkereseti lehetőséget is elveszik az iparos­tól. Igaz, hogy az a szegény suszter azt mondja, azt irja és azt bizonyítja, hogy vele az a baj, hogy ő nem volt kommunista, ellenben a köz­ségi jegyző kommunista volt. A községi jegyző és ő közötte a felett folyik a harc, hogy melyik volt a kommunista. A községi jegyző nem haj­landó elismerni, hogy ő kommunista volt, ellen­ben ez a suszter a községi jegyzőről azt mondja, hogy a jegyző kommunista volt. Itt tehát örök a harc. A mai napon, én épen azt akarom megmu­tatni, hogy olyan rettenetes, olyan kegyetlen hatalmat adott a pénzügyi hatóság a maga közegeinek kezébe lent a vidéken, hogy meg­ölhet, megfojthat minden embert, és ezek me­hetnek az Úristenhez panaszra. Csak ezt mond­hatom, mert senki őket meg nem hallgatja, mert hiszen csak azt az egy példát kell itt el­mondanom, hogy a pénzügyminister ur itt a Házban, azt hiszem, már ezerszer kijelentette előttünk, hogy a segédnélküli kisiparosnak nem kell könyvet vezetniök. Nem hogy kijelen­tette, hanem most három héttel ezelőtt egy ren­deletet is kibocsátott és azt mondotta itt a Ház­ban, hogy: abban az esetben pedig, ha valaki ezt a rendeltemet nem fogja betartani, nem tu­dom, mit fogok vele csinálni. Nem tudom, nem azt mondotta-e a minister ur, hogy az illetőnek kitekeri a nyakát. De erre most mi történt? . illése 1928 július 10-én, kedden. 105 Nem messze Budapesttől, Ócsán a kisiparosokat kétszáz pengőre bünteti meg ma a pénzügy­ministerium, tehát az a ministerium, amely ki­bocsátotta a rendeletet, (Kun Béla: Nem Bud János az ur a pénzügyministeriumban? — Zaj.) a rendelet ellenére. A kezemben van egy sze­gény ember dolgáról szóló irat, — majd bátor leszek átadni — amelyben az illető megmondja, hogy rá először száz pengőt vetettek ki a könyvvezetés elmulasztása miatt. Hogy milyen derék a pénzügyministerium, azt mutatja az, hogy az illetőre könyv nem vezetése miatt elő­ször — mint mondtam! — száz pengőt vetettek ki, a pénzügyministerium azonban ezt kétszáz pengőre emelte fel, azért, mert azok a közegek nem tartották be a pénzügyministerium rende­letét. (Friedrich István: Ez a szociális eljárás!) De hova jut valaki akkor, ha például az adó­végrehajtóval vagy a községi jegyzővel rossz viszonyban van? (Friedrich István: Azt nem szabad! — Rassay Károly: Nem ajánlatos! Nagyzási mánia! — Zaj. — Félkiáltások a bal­oldalon: Jó viszonyban kell lenni!) De azt a jó viszonyt drágán kell megfizetni, mert azért ci­pőt meg csizmát kell adni, azért a vendéglőben ételeket és italokat kell adni. (Strausz István: A jegyzőnek?!) Mert előfordult még az is eb­ben az országban, hogy valaki a forgalmiadó­ellenőrt ingyen kosztolta (Strausz István: Ilyen is volt?) és azután amikor a forgalmiadóellen­őrt elhelyezték a községből, akkor az uj forgal­miadóellenőr jelentése alapján, — aki tudta, hogy a régi forgalmiadóellenőr ott kosztolt a vendéglőbe, de nem volt bejelentve és a forgal­miadót a régi forgalmiadóellenőr kosztja után nem fizették be — ezt a szerencsétlen embert kétszáz pengőre bírságolták meg azért, jmert nem fizette meg a forgalmi adót az előző for­galmiadóellenőr étkezése után. (Derültség. — Zaj.) Hogy hová jutunk, ha valaki például a jegyzővel vagy az adóvégrehajtóval nincsen jó viszonyban, erre példa Kulkovics József bátyi lakos esete- (Zaj a jobboldalon. — Hall­juk! Halljuk! a baloldalon. — B. Podmaniczky Endre: Hallgasd meg Móric!) Ennek az em­bernek apósa halva feküdt, amikor megjelent nála a végrehajtó, hogy forgalmiadóban fog­laljon, annak ellenére, hogy Kulkovics for­galmiadója fellebbezés alatt volt. Minthogy a végrehajtó mást nem tudott lefoglalni, lefog­lalta a temetkezési egylettől járó járandóságo­kat. Megjelent a temetés alkalmával és lefog­lalta ezeket. Figyelembe kell venni, hogy fel­lebbezés alatt lévő forgalmiadóról van szó. Ha más világban, más ember, egy köztisztvi­selő ezt megcsinálta volna, akkor a legsúlyo­sabb mértékben viselte volna ennek következ­ményeit. Méltóztassék egyházi szempontból el­bírálni ezt a kérdést, (Friedrich István: Bor­zalmas!) méltóztassék ezt a kérdést etikai szempontból elbírálni. Ott van a temetési me­net a háznál, és akkor megjelenik a községi jegyző, — akinek nincsen jobb dolga, s aki igy akarja a néppel a barátságot fentartani •— de megjelenik a községi jegyző a végrehajtóval és a kikiáltóval és arra kényszeritik a házbe­lieket, hogy azt a pénzt, amelyet a temetkezés céljára kaptak, a megfellebbezett forgalmi adó hátralékára fizessék. (Éhn Kálmán: Ki kellett volna rúgni!) Előállott az a helyzet, ihogy ma már nem lehet az elárverezendő holmikat eladni, mert a falvakban is kialakult már a forgalmiadó­ellenőrökkel és a közigazgatásnak ezzel a bot­rányos eljárással szemben egy önvédelmi rend­szer, amely abban áll, hogy tehenet, lovat, bu-

Next

/
Thumbnails
Contents