Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

106 Az országgyűlés képviselőházának tort a falu lakosai árverésen nem vásárolnak. (Kun Béla: Jogos önvédelem!) Sőt amikor látták azt, hogy szomszéd községekbe viszik elárverezni a dolgokat, erre a szomszéd községekben is megállapodásokat létesítettek, amelyeknél fogva azok sem fognak ilyen holmit vásárolni. Veszedelem fenyegeti az országot, mert ez, valóságos indiai rendszerré kezd kifejlődni. Ha itt elkövetkezik egyszer a forgalmiadóellenőrökkel szemben, — akiknek irtózatosan hatalmas protektoraik vannak, mert különben már rég nem léteznének — a magyar adófizetők passzív rezisztenciája, amint az már a forgalmiadóvégrehajtásokkal szemben bekökövetkezett (Zaj. — Kun Béla: Jogtalan végrehajtásokkal szemben!) — igen, jogtalan végrehajtásokkal szemben — akkor mi fog történni? Ma már az a helyzet, hogyha el akarnak adni valamit, akkor vásár napjára viszik be és a vásáron messze vidékekről érkezett embereknek adják el ezeket a dolgokat, akik nem tudják, hogy miből származnak ezek. Minthogy nagyon jól tudom, hogy ez nemcsak az én és nemcsak az én t. (képviselőtársaim ügye, — hiszen ebben a kérdésben szaladgál minden magyar képviselő állandóan a pénzügy min ister úrhoz és a pénzügymini steriumba — hanem az ország népének az ügye, kérdezem a Képviselőházat, nincs annyi erőnk a pénzügyminister úrral együtt, (Friedrich István: Nincs, ki van zárva!) hogy meg tudjuk fékezni ezt a rettenetes adóadminisztrációt, amely öncéllá változott $ Hogy miként változott öncéllá, erre vonatkozólag majd bátor leszek itt példákat felsorolni. Előbb azonban méltóztassanak megengedni, hogy még Budapest közvetlen környékéről, Püspölkhatvanból ideállítsak a Képviselőház elé egy szerencsétlen embert, akinek hat gyermeke van, aki a^ háborút az első naptól az utolsóig végigszolgálta, aki olyan kis boltos, hogy az üzlethelyisége mellett van egy kis szobája, abban lakik feleségével és hat gyermekével, a községi jegyző ellenben szövetkezeti igazgató és mint szövetkezeti igazgató meg akarja fojtani tkonkurrensét. Erre a nyomorult emberre ki van vetve 760 pengő adó. Ez az ember könyörög részletfizetésért. A pénzügyminister elrendelte a részletfizetést, kijelentette, hogy meg kell adni a részletfizetési kedvezményt, a községi jegyző ellenben r a pénzügyminister rendeletét nem hajtja végre és elviszi ennek az embernek boltjából utolsó holmiját is. Ezek az esetek csak illusztrációként szolgálnak a Képviselőháznak arra, hogy megkérjük a pénzügyminister urat és az államtitkár urat, fogjanak össze a Képviselőházzal az adóadminisztráció ellen (Rassay Károly: A jegyző ellen !) azért, mert ezek a közegek nemcsak hogy nem tudják a törvényeket, de nem is akarják tudni. Nem lehet tovább bírni ezeket a dolgokat, amelyekre vonatikozólag én csak a parlamentben használok parlamentáris kifejezéseket azért, mert — sajnos — az a szegény, nyomorult, magyar nép, amelyet ugy megdicsért itt Temesváry t. képviselőtársam, csinálta meg a szanálást, adta a felesleget. Annak a szegény, derék, nyomorult magyar népnek hagyjanak tehát békét és hagyjanak lehetőséget arra, hogy tovább dolgozzék hazája felépítése érdekében. Méltóztassanak megengedni, hogy ismét egy egységespárti képviselőtársamra hivatkozzam a következő dolognál, amely hihetetlen, amelyet magam sem hittem el addig, amig képviselőtársam titkárával meg nem erősítette a dolog megtörténtét. Képviselőtársam 201. ülése 1928 július 10-én, kedden. titkára telefonon felhívta a sátoraljaújhelyi pénzügyigazgatót és arra kérte, hogy az árverést, amelyet egyik választója ellen kitűztek, halassza el. A pénzügy igazgató kijelentette, hogy nagyon szívesen elhalasztja. El is halasztották az árverést, ellenben néhány nap múlva a szerencsétlen adózó a következő végzést kapta: az árverést beállítom, ekkorra és ekkorra újból kitűzöm, minthogy azonban kérvényt kellett volna beadni és telefonon kérték csak az árverés elhalasztását, a kérvényre pedig ennyi és ennyi bélyeg járt volna, amely bélyeg nem volt felragasztva, — mert telefonra bélyeget ragasztani nem lehet — ennélfogva ennyi és ennyi birsággal megbüntetem. Hogy lehet ezt elhinni 1 (Rassay Károly: Meg kell vizsgálni az ilyen embereket! — tyh) Megjegyzem, hogy egy tállyai adófizetőről van szó. Azt hiszem, képviselőtársam^ nem kívánja, hogy az ő nevét és titkárja nevét is megnevezzem. Örülök azonban, hogy a t. államtitkár ur, ezt abszurdumnak méltóztatik tartani, mert ha ilyen eseteket méltóztatik találni, tessék a sátoraljaújhelyi ipénzügyigazgatóság területén lévő kormánypárti képviselőket megkérdezni, hogy milyen leleményesen találja ki a sátoraljaújhelyi pénzügyigazgatóság azt, hogy hogyan lehet az állampolgárokat tönkretenni. (Kun Béla: Valóságos adószipolyozás! — Rassay Károly: Az ilyen embert, aki igy leletez, meg kell vizsgáltatni illetékmentesen! Az nem normális! — Zaj.) Sajnálom, hogy nincs itt előttem felszólalt Haller István t. képviselőtársam, sajnálom azért, mert itt van egy második eset, amely ugyanolyan jellemző, mint ez az eset. Egy egri pékmesterről van szó. Ennek az egri pékmesternek, aki egy esztendőben 800 pengő adót fizet, adóhátraléka nincs soha, pontosan fizet. Egy szép napon aztán kap egy végzés^, amely szerint 2 pengő 50 fillér adóhátraléka van, ami 800 pengő mellett nem sok. Erre elküldi feleségét az adóhivatalba, a városházára, a forgalmiadó-főnökhöz. Az asszony ott áll két óráig, minthogy ugyanakkor nem akartak vele szóbaállani, mert a forgalmiadó-ellenőrök maguk közt árverezték — anélkül, f hogy hivatalosan hirdették volna az árverést — szegény iparosok és kereskedők holmijait. Az^ asszony hazament és azt mondotta férjének: nézd, fizessük be ezt a 2 pengő 50 fillért. Csekken be is küldték a 2 pengő 50 fillért; a csekkszelvény megmaradt náluk. Erre két nap múlva megjelent az üzlet előtt a kikiáltó, az adóvégrehajtó és a dobos Eger városában és elkezdett az üzlet előtt dobolni. Erre az ember kiszalad az utcára és azt mondja: uraim, itt van a 2 pengő 50 fillérről a csekkszelvény, nem is tartoztam, de befizettem. Azt mondják erre: Az nem baj, 10 fillérrel még tartozik, mert a 2 pengő 50 fillérnek 10 fillér a végrehajtási illetéke. (Friedrich István: Rémuralom!) Erre azt mondja ez a pékmester: én a 2 pengő 50 fillérrel sem tartoztam. {Zaj a jobboldalon. — Rassay Károly: Ez tragédia! Nekünk szamárság, akik itt nyugodtan ülünk, de azoknak tragédia! — Erődi-Harrach Tihamér: Az emberek szamarak, akik ilyet csinálnak! —-, Rassay Károly: De miért kell ennek épen állami alkalmazottnak lennie?! — Kuna P. András: Ez nem tartozik a beruházási javaslathoz. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Friedrich István: Ez gonoszság! — Rassay Károly: Elmebaj ! — Kuna P. András: Van annak más útja, módja! — Folytonos zaj.) Csendet kérek képviselő