Képviselőházi napló, 1927. XV. kötet • 1928. július 5. - 1928. november 8.

Ülésnapok - 1927-201

100 Az országgyűlés képviselőházának Itt van legelsősorban a Hangya részére megint 2,320.000 pengő. (Halász Móric: Régen ki. van már fizetve, csak most van beállitva! — Propper Sándor: Nem változtat a lényegen!) Nekem eddig nem volt módom ehhez a kérdéshez hozzászólani. Csak azt mondhatom, hogy lehetetlen helyzet az, hogy amikor a kereskedő- és iparostársadalom meghal és elpusztul, ugyanakkor az ő pénzéből, az adóalany pénzéből az adóalany ellen az állam vállalatokat szubvencionál. Azt mondják, hogy szövetkezet! Szövetkezet alatt külországban, például Angliában azt értik, hogy egy csomó ember szövetkezik és azok, akik szövetkeznek, a maguk pénzén csinálnak szövetkezeteket. Minkenkinek joga is van hozzá. Magyarországon ellenben az a helyzet, hogy más pénzén csinálják a szövekezeteket. (Rassay Károly: Szövetkeznek az állam pénzével!) Igen, szövetkeznek az állam pénzéből, amint Rassay Károly képviselőtársam mondja és még

1 az a helyzet, hogy ezeknek a szövetkezeteknek sikerül az adófizető exisztenciák egész tömegét tönkretenni. Itt van például a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezete. A Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetéről mindenki azt hinné, hogy a köztisztviselők részére árusit el különféle dolgokat. Erre mi történik? A Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetében koesikenőcstől ostornyélig mindent a világon lehet kapni, ami azt mutatja, hogy ez a szövetkezet nem a köztisztviselőknek árusit, mert nem tudom, hogy Budapesten például a köztisztviselőknek hol van kocsijuk, hogy kocsikenőcsre vagy ostornyélre szükségük volna. Most mi történik? Ugyancsak ezek a fogyasztási szövetkezetek, amelyeket az állam ilyen busásan ellát, azt csinálják az egész országban, hogy például a sárospataki Fogyasztási Szövetkezet, a Köztisztviselők FogyasztásiTermelő- és Értékesítő Szövetkezete a községben szétbocsát ilyen sárga szinü röpcédulákat, amely sárga szinü röpcédulákon azt mondják, hogy jöjjenek venni ruházati cikkeket. Tehát nem köztisztviselőknek ajánlják. Köztisztviselők részére hat hónapra részletre adják ezeket, ellenben mindenki a világon jogositva van ott vásárolni. Most mi történik? Abban a községben van nemcsak egy csomó kereskedő, aki ruházati cikkek eladásával foglalkozik, hanem van egy csomó szabóiparos is, akinek meg kell élnie, akinek a kormány nem ad kenyeret, hanem inkább elveszi a kenyerét adóba és akit nem támogat. (Kun Béla: Mindig azt «íondja, hogy pártolja őket!) Ez az iparpártolás abban áll, hogy ezeken a helyeken elveszik ezeknek a kisiparosoknak kenyerét azzal, hogy ezeket a nagy tömegekben behozott cikkeket olcsóbban árusítják el. Ha tovább nézem, hogy mi történik az iparpártolás terén, akkor meg kell állapitanom azt

s amiről Kabók t. képviselőtársam az előbb beszélt, amit nem lehet szó nélkül hagyni, hogy a műegyetem, amely a maga fiatalságát magyar gyáraknál akarja elhelyezni, — hiszen a külföldi gyárak nem fogják diadalkapuval várni a budapesti műegyetemen végzett ifjúságot — ez a műegyetem a maga teherszállító eszközeit külföldön vásárolja. (PeidI Gyula: Védik a magyar gyárakat!) Ha ezt teszi a műegyetem, akkor mit várjunk a magyar magánvállalatoktól. Miért lehet magyar magánvállalalatokat arra kényszeriteni, hogy magyar autót, magyar teherautót vásároljanak, hiszen azok, akiknek jó példával kellene előljárni, maga a műegye201. ülése 1928 július 10-én, kedden. tem is, az általa szükségelt cikeket külföldön vásárolja meg. Itt látom a beruházások között azt a szomorú tételt, hogy a Magyar Államvasutak Gépgyára részére ismét egymillió pengőt méltóztatik fizetni. Nem tudom, miért van szükség a Magyar Államvasutak Gépgyárára. (Zaj. — Rassay Károly: Mindenki azt hiszi, hogy mozdonyokat csinálnak!) A magyar magángépipar magas szinvonalon állott; anélkül, hogy állami szubvenciót, millió pengőket kapott volna, nagyszerűen elintézte az itthoni szükségletek gyártását és hála Istennek a Balkán részére is expotrálni tudott. De akkor mi szükség van arra* hogy egymillió pengőket adjon ez a szegény, nyomorult állam az ő konkurrensük részélre, a polgárok adójából, különösen amikor szomorúan kell vélelmeznünk azt, hogy az egymillió pengő már nemis beruházási célra szolgál, hanem szeg'yenlik az ország előtt kijelenteni, hogy a Magyar Államvasuti 'Geplgyán (deficittel dolgozik. (Zaj.) T. képviselőtársaim elismerhetik, hogy sohasem szoktam olyat mondani, — még feltételesen sem — amit nem tudok. Merem állitani, hogy ez az egymillió pengő már nem a jövőbeli beruházás céljaira szolgál, hanem arravaló, hogy a deficitet eltüntessék. T. Képviselőház! Meg tudom talán érteni, hogyha van egy cikk, amelyet az országban nagyban fogyasztanak, de az illető országban nem állitanak elő, egy állam azt mondja, hogy a külkereskedelmi mérleget javitani akarom és adok pénzt állami támogatásra arra, hogy ezt és ezt a cikket az országban elő tudják állitani, még abban az esetben is, ha a gyár veszteséggel fog dolgozni. De ahol ezeket az árucilkkeket előállítják, ahol a magánipar nagymértékben előállítja ezeket a cikkeket, miért kell ott államilag támogatni egy ilyen konkurrens gyárat? Ezt nem tudom megérteni. (Rassay Károly: Minek ez egyáltalában? Adjuk el!) Most egy olyan kérdésre akarom felhivni a minister uraknak s t. képviselőtársaimnak figyelmét, amelyet t. képviselőtársaim jobban ismernek, mint én, és amely & külkereskedelmi mérlegre nézve ismét nagyjelentőségű tétel. Méltóztanak tudni, hogy a gazdák a benzint, amely üzemükhöz szükséges, adó- és állami részesedésmentesen kapják, a benzinbeszerzés céljából azonban bizonyos nyomtatványokat kell a pénzügyministerium, illetőleg a pénzügyi hatóság részére kiállitaniok. Legutóbb mi történt? A pénzügyi közegek megjelentek a gazdáknál. Méltóztassanak ezt a magyar iparpártolást meghallgatni. Azt mondották nekiik, hogy azok a régi bevallási ivek, amelyeket beadtak, elévültek, a gazdáknak uj blankettát kellett kitölteni. Uj blankettával, uj kérvénymintával látták el őket. Mit méltóztatnak gondolni, mi van azokban a kérvénymintákban? A • gazdáknalk nyomatékosan figyelmükbe ajánlják, — ki van töltve a megrendelés is — hogy egy román vállalatnak benzin készítményeit vásárolják, tehát méltóztassanak megérteni, nem a magyar gyár készítményeit, hanem a román gyárét ajánlják. Én nem tudom, itt mi történik. (Rassay Károly: A könnyebbség kedvéért mindjárt beírták!) Ez egy idegen államban fantasztikum volna. Hogyan méltóztatnak elképzelni, hogy Romániában megtörténhetik az az eset, hogy saját román petroleumfinomitó vagy benzin- ^ készitő gyáraik készítményei helyett magyarországi készítményeket ajánljanak hivatalos